Ata Kandó

Ata Kandó

2011. október 23. Mai Manó Ház

Az 1956-os forradalom évfordulói mindig alkalmat teremthetnek arra, hogy az eseményeket dokumentáló művészek alkotásait bemutassuk. De persze nemcsak erre, hanem többek között arra is, hogy személyes élettörténetükön keresztül ismerjük meg és gondoljuk át mindazt, ami akkor történt.


Fotó: Ed van der Elsken, Self-Portrait with his wife, photographer Ata Kandó, Paris 1953

 
Ata Kandó hosszas keresgélés után a holland Violette Cornelius-szal együtt a forradalom leverésének hírére elindult Hollandiából. A határmenti kisvárosokban, valamint Bécs környékén riportfotókat készítettek a magyar menekültekről, elsősorban a gyermekekről. Már karácsonyra kiadták a képekből készült fotóalbumot, s az ebből származó teljes bevételt felajánlották a magyar menekült gyermekek megsegítésére.
Az alábbi szöveggel hirdették a könyvet:

"Segítség! GYERMEK MAGYARORSZÁGRÓL
Vedd meg itt a nemzeti kiadványt, amelynek 80 fényképe a magyar határ mentén készült. A bevétel a 999-es számlára megy.
Gyenge violának eltörött a szára,
Az én bánatomnak nincs vigasztalása.
Süvít a szél Késmárk felett.
Édes hazám Isten veled."
 

Fotó: (c) Ata Kando / Nederlands fotomuseum, Rotterdam, 1956.


Fotó: (c) Ata Kando / Nederlands fotomuseum, Rotterdam, 1956.
 

Ez az a híres „cím nélküli PIROS KÖNYV” – borítójának színéről kapta nevét -, amely két hónap alatt elfogyott, s a befolyt, akkor hatalmas összegnek számító negyedmillió dollárt az alkotók eljuttatták a rászorulóknak. A forradalom idején nagy szerepet játszott a két bátor asszony tevékenysége. Munkásságuk rendkívüli fontos volt az 1956-os forradalom képi láttatásában és jelentősége elismertetésében, illetve az 1956-os magyar menekült helyzet dokumentálásában.
 

Fotó: (c) Ata Kando / Nederlands fotomuseum, Rotterdam, 1956.


Fotó: (c) Ata Kando / Nederlands fotomuseum, Rotterdam, 1956.
 
 
Ata Kandó Magyarországon született, Görög Etelka néven és miután nem tudta kimondani keresztnevét Ata-nak hívta magát. Ezt a nevet, amit édesanyja nyitott nevelési elveinek köszönhetően meg is tarthatott, tartott, használja mind a mai napig. A Kandó név pedig első férjének családi nevéből lett. Személyiségét, élettörténetét - ahogy mindenkiét – alapvetően meghatározta családi háttere, szülei hihetetlen nyitottsága, életereje, intellektusa. Édesapja Görög Imre gimnáziumi tanár, aki a későbbiekben orosz klasszikusokat fordított. Édesanyja Beke Margit a skandináv irodalom magyar nyelvű fordításában vált egyedülállóvá. Sok országban töltött éveket, rengeteg táját ismerte meg a világnak, évekig élt Franciaországban, Hollandiában, Amerikában, Angliában, jelenleg az Amszterdamhoz közeli Bergenben lakik.
 

Fotó: (c) Violette Cornelius / Nederlands fotomuseum, Rotterdam, 1956.


Fotó: (c) Ata Kandó / Nederlands fotomuseum, Rotterdam, 1956.
 
Művészet iránti érdeklődése okán Wachter Klára fényképésznél tanult, de a korszak néhány világhírűvé vált fotográfusával (Reismann Mariann, Haár Ferenc, Pécsi József és később Robert Capával) is kapcsolatba került. Élhetett Magyarországon, Franciaországban, Hollandiában, Amerikában vagy Angliában, készíthetett fényképeket az 1956 forradalom után, vagy akár Dél-Amerikában a piaroa indiánok között, dolgozhatott divatfotósként, taníthatott középiskolában vagy Művészeti Akadémián, mégis mindig az emberi érzelmek egyszerűségét és tisztaságát mutatta meg. Megtalált szabadsága és a benne élő szeretet nyitottsággal és kíváncsisággal párosulva minden szélességi és hosszúsági fok metszéspontján lehetővé tette számára, hogy azt folytassa, amit máshol elkezdett.
 

Fotó: (c) Violette Cornelius / Nederlands fotomuseum, Rotterdam, 1956.


Fotó: (c) Ata Kandó / Nederlands fotomuseum, Rotterdam, 1956. 

 

 

 

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lariflari 2011.10.23. 19:50:02

ezerkilencszázötvenhat, nem emlék,
nem múlt vagy nékem, nem történelem,
de húsom-vérem, lényem egy darabja,
szívem, gerincem – kijöttél velem

az irgalmatlan mindenségbe, hol a
Semmi vize zubog a híd alatt
és korlát nincs sehol sem – életemnek
te adtál értelmet, vad álmokat

éjjelre és kedvet a szenvedéshez
s az örömhöz; te fogtál mindig kézen,
ha botladoztam; hányszor ihlettél meg,
s nem engedted, hogy kifulladjak vénen; –

ezerkilencszázötvenhat, te csillag,
oly könnyű volt a nehéz út veled!
Nagyon soká sütöttél ősz hajamra,
ragyogj, ragyogj, ragyogj sírom felett.

Lakásfelújító Feri · http://www.lakasfelujitas1.hu 2011.10.25. 06:36:01

A képek szépek, sok mindent elmondanak az elmúlt időkről. Gratula a poszt szerzőjének, ritkán látok, és olvasok ilyen jól szerkesztett oldalt.

borzimorzi 2013.10.26. 22:01:05

@Lakásfelújító Feri: Valóban csodás! Minden tiszteletem!

Egyetlen hibája van csak, jelesül az, hogy szó szerint idézi az album elejéről a népdal szövegét, de az már ott is hibás volt, vagy legalábbis egy kevésbé ismert változat. A "Gyenge violának..." kezdetű népdal ugyanis konkrétan a Bercsényi-nóta. Nem véletlen, hogy a Rákóczi-szabadságharc után a Habsburgok erősen tiltották.

Viszont Bercsényiből Franciaország marsallja lett, a könnyűlovas huszársági harcmodort ő dolgozta ki, s ez egészen a Napóleoni háborúk végéig a legalapvetőbb eleme volt minden hadjáratnak. A franciáknál lett Bercsényiről elnevezett huszárezred. Sőt, van is a mai napig! Konkrétan ez a francia hadsereg legpatinásabb katonai egysége. Íme, az ezred indulója, a francia akcentust kéretik megbocsátani:
www.youtube.com/watch?v=-bJeRuyIuIM

Üdv:
b