Fotó-kalendárium - Louis-Jacques-Mandé Daguerre (1787-1851)

2012. november 18. Mai Manó Ház

A pontosan 225 évvel ezelőtt (1787. november 18.) született Louis-Jacques-Mandé Daguerre nem fedezte ugyan fel a fényképezést, de sikerült elérnie, hogy az gyakorlatilag használható, népszerű és az ő sajátja legyen. Az 1839-ben történt nyilvánosságra hozatalt követően egy éven belül Daguerre neve és a dagerrotípia eljárása ismert volt a világ minden részén. Mindenfelől elárasztották a tiszteletadás különböző jeleivel, jómóddal és gazdagsággal. Korábbi társa Joseph Nicéphore Niépce neve viszont feledésbe merült. Daguerre volt az, aki Niépce találmányát felhasználhatóvá tette azáltal, hogy olyan kémiai anyagokat alkalmazott, amelyekre Niépce sohasem gondolt. Zseniális ötlete volt, hogy a képet higanygőzök segítségével idézze elő. Első próbálkozásaikor a kép még csak igen halovány volt, de tizenegy évi kísérletezés után 1837-ben rájött arra a módszerre, mely szerint ha a higanyt meleg hatásának teszi ki, a higanygőzök kihozzák a képet. A rögzítést tökéletesen és tartósan valósította meg közönséges konyhasó erős oldatával és melegvízzel, amely kioldotta azokat az ezüstjodid részecskéket, amelyeket nem ért fény.

Az alábbi képet, amit a fotográfiai szakirodalom az első emberábrázolásnak tart, 1839-ben - fotótörténészek szerint április 24. és május 4. között - készíthette el. Daguerre lakásának ablakából fényképezett, ahonnan a Boulevard du Temple-re nyílott kilátás.



Fotó: Louis-Jacques-Mandé Daguerre: A Boulevard du Temple látképe, Párizs, 1839. (dagerrotípia) Bayerisches Nationalmuseum, Munich gyűjteményében 

daguerre_detail.jpgEgyes források szerint ők Daguerre kérésére álltak ott, de ezt semmilyen írásos bizonyíték nem támasztja alá. Kilétüket nem sikerült megállapítani. 

Daguerre előhívásai elve a higanygőzök felhasználásával teljesen eredeti volt, melyet a Niépcétől kapott tudományra épített fel. Niépce 1829 után már semmivel sem járult hozzá a találmány továbbfejlesztéséhez és ugyanezt mondhatjuk fiáról Isidore-ról is. Amikor Niépce nagy szegénységben, 69 éves korában 1833-ban meghalt, a társas viszonyban Isidore vette át a helyét. Ő néhány évvel később - nagy szüksége volt pénzre - új szerződést írt alá, amelyben elismeri, hogy Daguerre a dagerrotípia feltalálója és hozzárárul ahhoz, hogy a társulás eredeti elnevezését - Niépce-Daguerre - ettől kezdve fordított sorrendben alkalmazzák.

Daguerre eljárásának fázisai a következők voltak:
1. Vékony ezüstlapot forrasztott egy vastagabb rézlapra.
2. Az ezüstfelületet teljesen simára fényesítette.
3. Az ezüstlapot jódgőzökkel fényérzékennyé tette.
4. Az így elkészített lemezt teljesen fénymentes tartályba helyezte és azzal együtt tette a kamerába.
5. A kamerát állványra erősítve kitette a szabadba és olyan tárgyra irányította, amelyet közvetlen napsütés ért.
6. A kamera lencséjét szabaddá tette, a megvilágítás 15-30 percig tartott (Niépce fényképezéséhez minimum 8 óra kellett)
7. A látens képet előhívta és rögzítette a következő eljárással:
- a lemezt 45 fokos szögben higanyt tartalmazó tartály fölé helyezte és a higanyt eközben 150 F fokig (kb. 65.5 Celsius fok) hevítette.
- Figyelte a lemezt mikor válik a kép láthatóvá azáltal, hogy a higanyrészecskék hozzátapadnak a lemez azon részeihez, amelyeket fény ért,
- a lemezt hideg vízbe merítette, hogy megkeményedjék a felülete
- a lemezt konyhasó oldatában rögzítette (1839 után a rögzítő oldat nátrium-tioszulfát volt. Ezt John Herschel fedezte fel és Daguerre azonnal átvette az újítást. Herschel volt aki először használta a photography szót.)
- Ezután a lemezt alaposan megmosta, hogy a rögzítőanyag további hatása megszűnjék.

A fenti eljárás eredményeképpen sikerült egyetlen pozitív képet létrehozni, melyet csak úgy lehetett szemlélni, ha a fénysugarak bizonyos szögben estek rá. Közvetlen szemben jövő fény esetében egyszerűen csillogó fémlapnak tűnt. A kép fordítottan mutatta az ábrázolt tárgyat, mintha csak tükörben szemlélnénk azt. Nem lehetett sokszorosítani vagy nyomatokat készíteni a képekről, ezzel szemben a későbbiek során egyetlen negatívról számos levonat készítése vált lehetővé. De erre csak egy kicsivel később került sor; a negatív-pozitív fényképezési eljárás felfedezése Fox Talbot nevéhez fűződik, melynek nyilvánosságra hozatala még ugyanebben az évben megtörtént.

(Megjelent: Peter Pollack: The Picture History of Photography, New York, 1958. fordította: Fenyő Imre)

Daguerre 1844-ben készült portréját és életének rövid történetét ITT találjátok.

Ajánlott bejegyzések:

Ugrás a lap tetejére
süti beállítások módosítása