Munkácsi 1933-ban költözött Berlinből az Egyesült Államokba. Végleges döntését egy próbafotózás előzte meg. A Harper’s Bazaar akkori főszerkesztője, Carmel Snow kalandos úton, megannyi véletlennek köszönhetően jutott el Munkácsihoz, akit aztán felkért arra a fotózásra, amelynek során megszületett a korszak egyik legismertebb modelljéről ez a felvétel a New York-i Long Island-en egy késő őszi, dermesztően hideg napon. Munkácsi nem beszélt angolul, Brokaw vélhetően nem tudott sem magyarul, sem németül. A fotós így Snow későbbi elbeszélése szerint kézjelekkel próbálta rávenni, hogy fusson el előtte a homokos fövenyen, úgy, hogy a nyakában lévő sál lebegjen a szélben. A korszak divatfotózásában az ilyen jellegű megközelítés akkoriban teljesen szokatlannak, szinte botrányosnak számított. Munkácsinak pedig, aki mindig szívesen fényképezett nőket sporteseményeken, vagy csak úgy az utcán, különös érzéke volt ahhoz, hogy valamiképp kifejezésre juttassa szépségüket, eleganciájukat, természetes bájukat, még akár egy ijedt kézmozdulatban is. Munkácsi számára, aki sportriporterként vált először ismert fotográfussá Magyarországon, és berlini évei alatt is főként riporterként dolgozott a különböző magazinoknak, természetes volt, hogy mozgás közben mutassa meg a fürdődresszt viselő modellt. 

Fotó: Martin Munkácsi: Lucile Brokaw, Piping Rock Beach, Long Island, 1933

(forrás: onlyoldphotography.tumblr.com)

Munkácsi ezzel a fényképpel új fejezetet nyitott a divatfényképezésben. Talán nem ő volt az első, és talán nem is az egyetlen ezekben az években, de azzal a természetességgel, ahogyan egy riporter képes volt megragadni a pillanatot, vélhetően egyedül Munkácsi tudta a divatot érdekessé és vonzóvá tenni. Snow – és talán grafikusa, Alexej Brodovics – számára pedig ez volt a legfontosabb. Snow meg volt győződve arról, hogy kora új és meghatározó nőtípusa, akit meg szeretne szólítani – és amire más magazinok népszerű divatfotósainak a glamour-t és az arisztokratikus vonásokat a középpontba helyező képei alkalmatlanok voltak – az az ambiciózus, önálló, felfelé törekvő középosztálybeli nő. Az ő életfelfogásukat pedig talán Munkácsi dinamikus képei adták vissza a legintenzívebben az oldott hangulat, a fesztelenség érzésének közvetítésével, ami áradt a modellek testtartásából, gesztusaiból, arckifejezéséből. A Brodovics által kidolgozott mozgalmas oldaltervek dinamikájához pedig jól társultak Munkácsi felvételei, amelyek igazi újítása valójában a mozgás folyamatának és lendületének ábrázolása, a spontaneitás érzékeltetése volt. Munkácsi képei közvetlenül hatottak Henri Cartier-Bressonra és Richard Avedonra is. (Pfisztner Gábor)

Munkácsi fotóját 2013-ban a Fotográfia felsőfokon című kiállításunkon is láthattad.