Az első fotográfiai témájú magyar nyelvű hírek 1839-ben jelentek meg, de a hazánkban készített első dagerrotípiát és annak készítését csak egy évvel később 1840. augusztus 29-én mutatták be Budapesten. Ekkor tartotta a Magyar Tudós Társaság tizenegyedik nagygyűlését, ahol a 31 éves Vállas Antal, mérnök, matematikus, egyetemi tanár és az MTA tagja ismertette a dagerrotípia készítésének módját. A 175 éve megtartott előadáson arra kaphattak választ az érdeklődők, hogy hogyan lehet a fénysugarak segítségével maradandó képet alkotni egy olyan ezüstözött rézlemezre, amelyet megvilágítás előtt fényérzékennyé tettek. A feltalálás idején még 15-30 perc volt az expozíciós idő, ami 1842-re már csak 10-60 másodpercet vett igénybe. Az eredeti Daguerre-Giroux fényképészeti felszerelést egy évvel korábban, 1839-ben a Bicskén létesítendő csillagvizsgáló részére vásárolta Nagy Károly Párizsban. Az elkészült két dagerrotípia - melyek további sorsát sajnos homály fedi - a Dunát és a Királyi Várat ábrázolta, de a korabeli beszámolók szerint nem sikerültek tökéletesen. Az eljárást ismertető könyvecske magyar nyelven még ugyanebben az évben, 1840-ben Zimmermann Jakab fordításában jelent meg.
Fotó: Vállas Antal (1809-1869) (forrás: wikipedia.org)
„1840 augustus 29. Vállas Antal rt. a nemz. casino Duna felé fekvő termeiben egybegyűlt társaságnak két, olajozás és égetés nélkül általa készült Daguerre-féle fényképet mutatott elő; ’s az academia költségein és számára bécsi opticus Plössl által készített daguerreotyppel a Dunát és kir. várat vette fel. Daguerre eljárásában ibolyó helyett ibolyó festvényt használván; azonban a levegőnek csekély átlátszósága miatt az így előállított képen csak a pesti part mutatkozott teljes fényében. Növekedvén a ború, s így szerencsésebb próbához nem lehetvén reménység, a tagok immár az academiai terembe mentek által a folyó dolgok folytatására, mellyeknek nagy száma miatt a kísérlet e gyűlés folyamata alatt többé nem ismételtetett.” (A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei. Ötödik kötet 1838-1840. Buda, A M. Királyi Egyetem betűivel 1842. 10. év, 73. lap)
Ha csak tíz dagerrotipista lett volna és munkanaponként mindössze egy képet készítenek, tizenöt év alatt, 47 ezer dagerrotípia készült volna. Valószínűsíthető, hogy legalább száz dagerrotipista dolgozott hosszabb-rövidebb ideig Magyarországon 1839 és1857 között. Kezükből e szerint a számítás szerint legalább félszázezer kész dagerrotípia került ki. Ma 44 dagerrotipizáló személyt tudunk megnevezni, a fennmaradt dagerrotípiák száma az ezerhez közelít. Lappang, elveszett, megsemmisült ennek sokszorosa.
Ismert hivatásos dagerrotipistáink, zárójelben működésének ismert évszáma:
Abrahamovits Ferenc (1855 k.), Beck Vince (1840 k.), Beniczky Lajos (1845), Bubenik János (1847), Jules Durier (Darier) (1843), Gola Ádám (1845), Heller József (1845), Hofbauer Károly, Kawalki Lajos (1844), Kernstock Károly (1844), Khogler (1843), Limbeck Károly, Marastoni Jakab (aki 1841-ben feltehetőleg az első pesti dagerrotíp műtermet nyitotta), Mezey Lajos (1852), Miklosovits Károly, Oldal István (1854), Róth Imre (1844), Schinowsky Josef, Skolnik Károly (1840), Skopáll József, Sockl Tódor, Strelisky Lipót (1844), Stuhr (1844), Sturm, Szathmári Pap Károly (1843), Tarsch Ferenc, Újházy Ferenc (1850 k.), Ulbach Vince (1848 előtt), Varsányi János (1847), Veress Ferenc (1850 k.), Wagner Krisztián (1844), Zsák Móric (1846).
(forrás: Kincses Károly: Hogyan (ne) bánjunk (el) régi fényképeinkkel?)
Augusztus 29-ét, 2003 óta a magyar fotográfia napjaként tartjuk számon. Urbán Ádám PéldaKépek című nagyon érdekes kisfilmjében kortárs magyar fotóművészek mesélnek egy-egy fontos képük történetéről. A videót ITT találod.
