Kép-kockák #9 - Thomas Hoepker: 2001. szeptember 11., New York

Kép-kockák #9 - Thomas Hoepker: 2001. szeptember 11., New York

2014. szeptember 11. Mai Manó Ház

„2001. szeptember 11. reggelén a Magnum irodájából telefonhívás riasztott, hogy a Világkereskedelmi Központ ellen merénylet történt. Manhattani lakásomban elborzadva és bénultan néztem a tévét. Végül erőt vettem magamon és autóba ültem. Queens-en és Brooklynon keresztül hajtva, egy temető mögött néhány képet készítettem a horizonton emelkedő füstfelhőről. Végül az East Rivernél találtam egy jó helyet, ahonnan a fák között üldögélő fiatalok mögött jó kilátás nyílt Lower Manhattanra. Ösztönösen három képet készítettem, majd elhajtottam és el is feledkeztem erről a látványról. Később, még mindig kábulatban átsétáltam a Manhattan-hídon és a füstös eget fotóztam, de a Ground Zeróig („nulladik szint”) nem jutottam el: a rendőrség kordonnal elkerítette a területet.
Másnap az irodába mentem és láttam az összes nagyszerű, megdöbbentő és megindító képet, amelyeket Magnumos barátaim a romok és a tüzek mellett készítettek. Úgy éreztem, hogy hozzájuk képest elég rossz munkát végeztem. Kiválasztottam a hídnál készült néhány képemet, de az öt laza fiatalt ábrázoló diát a „B-kategóriás” dobozomba tettem, ahol több mint három éven át lapultak.
2005-ben retrospektív kiállításon és egy könyvön kezdtem el dolgozni szülővárosom, a müncheni Foto-Museum igazgatójával Ulrich Pohlmann-nal, aki a B-kategóriás dobozomat átnézve előásta ezt a színes diát, amely ezután a legtöbb helyen megjelent és leggyakrabban emlegetett képem lett." (…) - emlékszik vissza Thomas Hoepker a történelmi pillanatokat megörökítő fotózásra, melynek kontaktjait és az ikonikus képet a Capa Központ kiállításán is megtekintheted. 

thomashoepker9-11.jpgFotó: Thomas Hoepker: Szeptember 11., New York, USA, 2001. szeptember
© Thomas Hoepker/Magnum Photos 

Hoepker vérbeli riporter művészi ambíciók nélkül, annak ellenére, hogy művészettörténetet és régészetet hallgatott egyetemi tanulmányai alatt. A múlt század hatvanas éveiben nagy példányszámú német magazinoknak dolgozott, majd 1976-ban a Stern tudósítójaként New Yorkba költözött. Egy időre még visszatért Németországba, de a szeptember 11-i események idején már újra New Yorkban élt. Aznap reggel a Magnum egy megbeszélésre rendelte be a fotósait Manhattanbe, de Hoepker már nem tudott bejutni a szigetre. Az East River partjáról azonban több felvételt is készített, köztük azt is, amelyiken a fiatalokat szemmel láthatóan nem foglalkoztatják a távolban zajló események. Hoepker a fényképet nem használta fel, csak később került elő a személyes archívumából, amikor egy kiállításra készült, amelyre végül 2007-ben került sor Németországban. Onnantól kezdve viszont maga is a legtöbbet publikált és legvitatottabb képeként tartotta számon. A negatív hírnevet egy kritikus hangvételű New York Times cikknek köszönhette, amely gyorsan terjedt az interneten. 
A felvétel azért váltott ki éles vitákat, mert olyan embereket ábrázol, akiket látszólag teljesen hidegen hagy az, ami körülöttük történik. Kollégája, Alex Webb is készített aznap egy hasonló, ahogy Hoepker fogalmazott, „az élet nem áll meg” hangulatot árasztó felvételt, amelyen azonban Hoepker szerint volt valami gondoskodó törődés és odafigyelés, szemben az ő alakjainak közömbös nyugalmával. Hoepker ugyanakkor elfogadta, hogy másokat megdöbbentett a képen látható ellentmondásos és bizonytalan szituáció. (írta: Pfisztner Gábor; szerkesztette: Csizek Gabriella)

 NYC100020_LargeComp.jpgFotó: Thomas Hoepker: Kontaktok, Szeptember 11., New York, USA, 2001. szeptember
© Thomas Hoepker/Magnum Photos

2001. szeptember 11. után egyetlen fotós kapott korlátlan fényképezési lehetőséget a WTC romjainál. Az ekkor készült képekből ITT találsz egy válogatást.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Littlewood · http://mslittlewood.blogspot.hu/ 2014.09.11. 08:56:20

Szerintem ritka hatásos kép. Pont azért, ami miatt vitákat gerjesztett. A lényegre tapint és túl jól kifejezi, amivel nem szeretünk szembenézni.

Pattaya 2014.09.11. 12:57:46

Órákig, talán napokig is füstöltek a tornyok. Biztos a tűz idején a fiatalok is megrémültek, aztán mikor már csak füstölt, akkor lazultak így el.

Woland 2014.09.11. 21:54:58

A kép jobb oldalán látható férfi és nő is megszólalt még 2006-ban, és a történetük tökéletesen illusztrálja, hogy egy kép mennyire nem mond el semmit a rajta szereplőkről, sőt mennyire hamis benyomásokat gerjeszthet. A két megszólaló a képen éppen idegenekkel beszélget az aznap történtekről és a sokkról, amit átéltek miközben korábban végignézték a tornyok összeomlását egy háztetőről. Korábban a Williamsburg hídon találkoztak porral beborított emberekkel, akik Manhattanből sétáltak át. A nő maga is hivatásos fényképész, és aznap tudatosan nem vitt magával fényképezőgépet pontosan azért, hátha szüksége lesz mindkét kezére, ha esetleg segítenie kell valakin (ugye végülis nem juthattak Ground Zero közelébe). Egyébként a nő harmadik generációs New York-i, és történetesen mindkét szülője építész, akik több helyi épületen is dolgoztak - az anyukájának a World Trade Center japán tervezőjével is volt közös projektje. Itt olvasható mindkettejük mondandója a képről és Hoepkerről (aki természetesen nem volt kíváncsi rájuk és sosem kérte az engedélyüket a publikáláshoz): www.slate.com/articles/news_and_politics/culturebox/2006/09/its_me_in_that_911_photo.html

Woland 2014.09.11. 22:32:24

@Mai Manó Ház: Nagyon szívesen! :) Emlékszem mennyien anyázták habzó szájjal mindenfelé a képen lévő embereket minden ok nélkül, amikor Hoepker megjelentette a képet. Még a New York Times-ban is jelent meg róluk cikk, hogy mekkora érzéketlen, embertelen trógerek lehetnek már (Frank Rich írta). Pusztán azért mert egy arra járó "vérbeli riporter" mindenféle tájékozódás nélkül kattintott róluk egy képet, aztán kijelentette, hogy az illetők "közömbösek" voltak. Amúgy a Hoepker által "öt laza fiatalnak" titulált figura közül a jobb szélen ülő kereken negyven éves a képen. :) Pedig az életkort valamivel könnyebb megtippelni egy képen, mint emberek lelkiállapotát! :)

csepke 2014.09.12. 09:48:25

A nagy pillanatokról utólag derül ki hogy nagy pillanatok. Ez egy óriási város, aki ilyen messze van a helytől, konkrétan segíteni nem tud, odatódulni sokmilliós városban minek, és valószínűleg úgyis útban lettek volna és veszélyes is. Szörnyülködni meg sokkot kapni nem lehet egy napon keresztül, mire kiderült nagyjából hogy mi történt, és addig is intéznie kell a napi dolgait. A legjobb amit tehettek, hogy messziről nézték és nyilván hallgattak híreket, hogy kell-e fedezékbe menniük.

Mai Manó Ház · http://maimanohaz.blog.hu 2014.09.12. 14:22:42

@Woland: Eddie Adams fotóriporter szavaival válaszolok:
"A fénykép az egyik legerősebb fegyver a világon, mert az emberek hisznek a fényképeknek, pedig azok hazudhatnak még akkor is, ha nem manipulálják azokat. A fényképek fél igazságokat hordoznak... "

Köszi még egyszer!

kisörDög 2014.09.13. 15:01:56

A gondolat érdekes, de bárcsak annyit figyelnénk azokra is akik mellett élünk, mint amennyit Amerikát nézzük és tömik belénk. Ez nem kritika a cikkre, csak ez jutott eszembe róla.

Amúgy én ezt a históriát teljesen irreálisnak tartom, hisz ugyanaz az egy anyag néhány emelete nem zúzhat porrá sokkal több anyagot mint ő maga. Mivel ha két egyforma anyag ütközik, egyformán morzsolódnak szét. (mert az egyik sem bír ki nagyobb erőt a másiknál). Itt viszont a 110 emeletes épület egyikének a 81-ik emelete gyengült meg, tehát 3x annyi anyag volt még alatta, míg a másik épület becsapódása a 96-ik emeleten volt. Ami azt jelenti, hogy 7,8x több anyagot rombolt le. Érthetőbben: 14 emeletnyi rész lerombolt 96 emeletet!! Bizonyos -számomra ismeretlen magasságban, (mivel nem vagyok építész ezért nem tudom kiszámolni)- ahogy morzsolódik a felső 1/8-adnyi rész meg kellett volna állnia a folyamatnak. Logikus hogy saját súlyát le tudja rombolni, de azzal még mindíg marad 82 emelet.

kisörDög 2014.09.13. 15:17:07

@kisörDög: Hozzáteszem, mindennaposak a régi épületek lebontásai. Ismerik a föld törvényeit azok akiknek ez a dolguk, ezért van az , hogy nem a felső harmadban robbantanak ha le akarnak ,,dönteni,, egy épületet, mert az nem rombolna szét 3x annyit, (nemhogy 8x annyit), hanem az alagsort zúzzák szét robbanóanyaggal, és a hirtelen legyengült részre ráeső súly, SAJÁT MAGÁT zúzza szét esésében.

Woland 2014.09.13. 20:44:08

@Mai Manó Ház: Ez egy nagyon érdekes idézet, és tanulságos is! De a kérdéses kép esetében nem igazán lehet féligazságról sem beszélni. A fényképek, és általában a képi ábrázolások hatása a mai sajtóban (és úgy általában a kultúrában) felbecsülhetetlen. Vagy inkább túlbecsülhetetlen. Mindent vizuálisan értelmezünk. Ezen a képen a fotós lekapta azon pillanatok egyikét, amikor a szereplők levették a szemüket a füstölgő romokról, hogy a beszélgetőpartnereik felé forduljanak (akikkel egyébként a támadásról beszéltek). Ez a kép önmagában még talán nem is lett volna elég ahhoz, hogy a közönség úgy értelmezze, hogy érzékelten, embertelen egyénekről van szó. De jelen esetben a fotós, Mr. Hoepker kommentárt is fűzött a fotójához, miszerint "közömbös fiatalok" láthatóak a képen. Itt már nemcsak a kép, mint médium erejéről van szó. A fotós hozzátett egy tartalmat, amiről tudnia kellett, hogy potenciálisan semmi köze a valósághoz. Illetve semmiféle erőfeszítést nem tett, hogy kiderítse, vajon valóban közömbös, nemtörődöm egyének szerepelnek-e a képen, mint ahogy állította. Szóval jelen esetben az Eddie Adams-féle szituációval szemben van szó némi manipulációról is (Mr. Hoepker kommentárja a közömbös fiatalokról), illetve a féligazságot sem vélem felfedezni.

(Remélem ezt még véletlenül sem értelmezik a cikk és a blog kritikájaként!:) Ez kizárólag Mr. Hoepker kérdéses fényképét illeti.)

viva.la.revolucion 2014.09.14. 12:12:48

a képen nem látok közömbös embereket, a székeket ők vitték oda, órák óta figyelik a történéseket, beszélgetnek róla, a nő hátrafordul, nem napozik, a kép szenzációhajhász, a készítője pedig pitiáner

szerintem sokszázmillióan ugyanígy néztük a tv-ben, ettünk közben, pisiltünk, beraktunk egy mosást... nem mindenki eshet pánikba és sírhat hetekig, de közben együttérezhet, talán még szerencsésnek is érezheti magát