A kísértetjárta házak természetesen a szórakoztatóipar állandó témái közé tartoznak. Szellemek, vámpírok, kalózok és más válogatott alakok ugranak elő a szekrényekből, lógnak a mennyezetről, beszélnek összevissza és nyöszörögnek a falak mögött. Minden nagyon hátborzongató, nagyon mulatságos és gyakran ugyanannyi nevetés és sikítás hallható a fogyasztóktól, akik jó pénzt fizettek azért a megtiszteltetésért, hogy a frászt hozzák rájuk. De időnként az ijesztőnek és borzasztónak szánt előadás tényleg ijesztőre és borzasztóra sikerül. Néha, amikor a fények kihunynak, néhány súlyosan eltorzult jelenetet láthatunk a színpadon. Ennek tökéletes példája a legendás a Grand Guignol színház a párizsi Pigalle negyedben (a városrészt a második világháború végén a tivornyázó szövetséges katonák „Pig Alley”-nek, azaz malacságok utcájának neveztek el). Önmagában nem kísértetjárta ház, hanem komoly színházi vállalkozás, amely évtizedeken keresztül művérben tocsogó, hátborzongató előadásokat tűzött műsorára.
Fotó: Hans Wild: Grand Guignol, 1962 © Time & Life Pictures/Getty Image
A Grand Guignolban színpadra alkalmazott gyilkosságokat, testcsonkítást és kínzási jeleneteket adtak elő annyira élethűen, hogy a közönség gyakran rémülten menekült a színházból, ha éppen nem dermedt kővé a székétől néhány méterre zajló szörnyű jelenetektől. Azonban kiderült, hogy még a híres színház íróinak és társulatának legvéresebb és legeltorzultabb fantazmagóriái sem vetélkedhettek a második világháború alatt elszabadult valódi borzalmakkal. A háború után a közönség megcsappant és a Grand Guignol 1962-ben örökre bezárt. „Buchenwalddal nem tudunk versenyezni” — mondta abban az évben a TIME magazinnak Charles Nonon, a Grand Guignol utolsó igazgatója. „A háború előtt mindenki azt gondolta, hogy ami a színpadon folyik, az a valóságban lehetetlen. Most már tudjuk, hogy ezek a dolgok — sőt még rosszabbak is — megtörténhetnek a valóságban.”
Fotó: Hans Wild: Grand Guignol, 1962 © Time & Life Pictures/Getty Image
Fotó: Hans Wild: Grand Guignol, 1962 © Time & Life Pictures/Getty Image
Fotó: Hans Wild: Grand Guignol, 1962 © Time & Life Pictures/Getty Image
Fotó: Hans Wild: Grand Guignol, 1962 © Time & Life Pictures/Getty Image
A Time magazinban az alábbi szavakkal emlékeztek meg a szerkesztők a híres színházról: A közvetlenül a párizsi Rue Pigalle mellett lévő 290 férőhelyes kis színház 65 vérfagyasztó év után most végleg bezárt. Ez a Grand Guignol. Habár a neve fél tucat nyelven szivárgott le a színházkritika aljára, a legtöbben azt gondolták, hogy a színház már rég kimúlt. Most már igazuk van. Az utolsó véres szemgolyó is lepottyant a színpadra és az utolsó beleket is földigilisztaként húzták ki az öntudatánál lévő áldozatból. A Grand Guignol örökre bezárt.
Fotó: Hans Wild: Grand Guignol, 1962 © Time & Life Pictures/Getty Image
(forrás: time.life.com)
