Hermann Ildi fotográfus a Saul fia című film forgatása alatt – Nemes Jeles László rendező és Erdély Mátyás operatőr koncepciója alapján – portrékat készített a film szereplőiről: a nemzetközi színészgárdáról csakúgy, mint a statisztákról. Ezek a fotográfiák a forgatás szüneteiben, köztes időben, különös határmezsgyén készültek. A színészek nem játszanak éppen, de a szerepüket még nem hagyták el és az sem hagyta el őket. Ők maguk és a filmbeli énjük eggyé válva néz a kamerába. A portrék így utat nyitnak a múlt irányába, a szerepek szerinti valóságba, ugyanakkor egy teremtett-konstruált világban, a film színterében is léteznek. Különös erejük többek között ennek a kettősségnek a művészi megörökítéséből fakad.
A kiválasztott harmincegy, szinte életnagyságú portré alkotta kiállítást három olyan archív felvétel egészíti ki, amelyeknek a negatívjait az Auschwitz-Birkenau Állami Múzeumban őrzik. A film egyik jelenetében Saul egy fényképezőgéppel az ajtónyíláson keresztül készíti el ezt a néhány felvételt, amelyeket aztán szerencsésen el is tud rejteni, mint ahogyan az a valóságban is történt 1944 nyarán. A kiállításon részletek láthatók azokból a szövegekből is, amelyeket auschwitzi foglyok és Sonderkommandósok írtak és rejtettek el. „Kedves megtaláló, keress mindenütt, minden kupac földben. Tucatjával ásták el itt a dokumentumokat, az enyémeket és másokét is, fényt derítenek ezek mindenre, ami itt történt.”
A képek készítéséhez kiindulásul a La grande terreur en URSS 1937-1938 című fotóalbum szolgált. A halálraítéltek portréiból összeállított könyv mélyen megindító képei gyakran néhány órával az ítélet végrehajtása előtt készültek. Tomasz Kizny lengyel fotográfus három éven át tartó kutatásának eredményeként létrejött kötet mérföldkő a XX. századi történelem e sötét korszakának feltárásában.
A kiállítás a forgatás alatt készült portrék, az archív felvételek és az eredeti szövegrészletek egységbe rendezésével direkt módon és áttételesen is reflektál a filmre. A fotók ugyanolyan 35 mm-es nyersanyagra készültek, mint amire a filmet forgatták. Az életnagyságú portrék, mint tükörképek, szinte lebegve veszik körül a látogatót, aki számára nem választható a kívülmaradás, nem kerülhető el a szembenézés. (Csizek Gabriella)
Fotó: Hermann Ildi: HátraArc, Portrék a Saul fia film forgatásáról, 2014
A Mai Manó Ház HátraArc címmel nyílt fotókiállításának művészi bravúrja, hogy a Saul fia forgatási szüneteiben készült portrékon keresztül is képes átélhetővé tenni a múlt borzalmait, és megindítani az intenzív emlékezést: nemcsak megidézi a világégés és a halálgyárak rémségeit, hanem tudatosítja is a nézőben, milyen az, amikor felszabadul a gyűlölet, és széthullik az emberiesség. Nemes Jeles László Oscar-díjra jelölt alkotása egyedi filmnyelvével, a film fotográfusa, Hermann Ildi pedig a jelenetükből kilépő, de a szerepükben még bennragadt színészeket és statisztákat bemutatva ér el megrendítő hatást. (Markovics Péter)
A moziban nem lehet megállítani a filmet. Szerencsére a Mai Manó Házban rendezett kiállítás hagy szemlélődni és tűnődni olyan pontokon, amikor a filmkockák a vásznon túl gyorsan rohantak a Saul fia vetítése közben. Az egyik jelenetben Saul egy épület ajtónyílásába húzódva titokban fényképezte a koncentrációs tábor udvarán történteket, és néhány kattintás után gyors mozdulatokkal sikerült is elrejtenie a gépet az őrök elől. A filmben megrendezett jelenet a valóságban is így történhetett 1944 nyarán, de ezen a moziban nincs idő elgondolkodni, mert pereg tovább a film. A kiállítóteremben viszont három eredeti, archív fotót is elénk tár Csizek Gabriella kurátor. (Ács Gábor)
Hermann Ildi (1978) a kortárs fotográfia élvonalába tartozó fiatal művész. Ismertté a Nyaralók című sorozata (2006) tette, amelyben a szocializmus víkendház kultúrájának napjainkban is fellelhető jelenlétét dokumentálta. Az NHL címet viselő szériát (2007) betegségéről készítette, amely pár hónappal kislánya születése után lett nyilvánvalóvá számára. E sorsfordító időszak higgadt és erős képei kettejük párhuzamos változásainak megható dokumentumai. A gyógyulás után Lányaink címmel készített fotósorozatot (2012), amelynek képei úgy mesélnek a gyermeklétről, hogy közben sokat elmondanak arról a XXI. századi valóságról, amelyben felnőtté válásukat élik. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen szerzett MA-t fotográfia szakon, előtte az ELTE Tanárképző Főiskolai Kar, magyar-művelődésszervezés szakát végezte el. 2012-ben a Lucien Hervé és Rodolf Hervé díj odaítélésekor a zsűri különdíját kapta Nyaralók c. sorozatáért. 2011-ben a Dunaújvárosi Fotóbiennálé fődíját nyerte el. Volt Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjas, kapott NKA alkotói ösztöndíjat. Szakmai tevékenységét a kezdetektől meghatározza, hogy 2002-től standfotósként dolgozik filmforgatásokon (Alberto Negrin: Perlasca – Egy igaz ember története, Schilling Árpád: Határontúl, Bogdán Árpád: Boldog új élet!, Csáki László: A tücsök és a hangya, Peter Greenaway: The Tulse Luper’s suitcases). Számos egyéni és csoportkiállításon vett részt. Munkái magyar és külföldi fotóalbumokban jelennek meg.
Fotó: Hermann Ildi: HátraArc, Portrék a Saul fia film forgatásáról, 2014
Fotó: Hermann Ildi: HátraArc, Portrék a Saul fia film forgatásáról, 2014
Fotó: Hermann Ildi: HátraArc, Portrék a Saul fia film forgatásáról, 2014
Fotó: Hermann Ildi: HátraArc, Portrék a Saul fia film forgatásáról, 201 4
Fotó: Hermann Ildi: HátraArc, Portrék a Saul fia film forgatásáról, 2014
Fotó: Hermann Ildi: HátraArc, Portrék a Saul fia film forgatásáról, 2014
Fotó: Hermann Ildi: HátraArc, Portrék a Saul fia film forgatásáról, 2014
Fotó: Hermann Ildi: HátraArc, Portrék a Saul fia film forgatásáról, 2014
Fotó: Hermann Ildi: HátraArc, Portrék a Saul fia film forgatásáról, 2014
(forrás: maimano.hu)
A forgatás alatt készült portrék 2016. január 3-ig tekinthetők meg a Mai Manó Házban, majd a terveink szerint -Budapestről kiindulva - sok helyen láthatóak lesznek még a nagyvilágban.
