Évtizedekig egy raktárban lapultak ezek a Budapestről készült fotók

Évtizedekig egy raktárban lapultak ezek a Budapestről készült fotók

2016. október 18. Mai Manó Ház

Kozák Lajos fotográfus hagyatékát 1975-ben, a művész halálát követően vásárolta meg özvegyétől a Magyar Sportmúzeum. Az anyag nagy része 2011-ig feldolgozatlan maradt. A múzeum, érthető módon, főleg a sportfotókra, azon belül is a nagy nevekre és eseményekre koncentrált a kutatások során. Szabó Lajosnak, a Magyar Sportmúzeum igazgatójának feltűnt a nagyszámú városkép a vintage fotók között, és elég érdekesnek találta ahhoz, hogy néhányat megmutasson a Cultiris Kulturális Képügynökség munkatársainak.
A sárga Forte-dobozok sokféle méretű – a bélyegképtől egészen a 18×24 centiméteresig –, laza tematikák szerint csoportosított papírképeket tartalmaztak. A negatívok, amelyek nagy többsége kisfilmes, különböző darabokban egymásba tekercselve, néhol egy rollfilmes szalaggal áttekerve és összegumizva, helyenként kielégítően feliratozva, de sokszor anélkül feküdtek a régi mozifilmes kópiadobozokban. Hónapokig tartó munkával több mint 1300 képet digitalizáltunk, főleg papírképeket és üvegnegatívokat, a sport témájú Leica-negatívok egy része még feldolgozásra vár. 

Mai bejegyzésünkben Kasza Gábor fotográfus írásának egy részletét találjátok, mely a Kozák Lajos: Fotográfiák című albumban jelent meg. Ezúton is köszönjük engedélyét a képek és az írás publikálásához.

kozak001.jpgFotó: Kozák Lajos: Budapest, 1930-as évek

Kozák Lajos 1906. március 7-én Székesfehérváron született. Édesapja id. Kozák Lajos MÁV-alkalmazott volt, édesanyja, Horeczki Mária a gyermekeket nevelte. Három testvére: Mária, Jenő és Károly. Mária beteg édesanyjukat ápolta, a fiúk mindannyian diplomát szereztek. (Jenő jogász, Károly katonatiszt lett.) Kozák Lajos a székesfehérvári Főreál Iskolában érettségizett, és már középiskolai tanulmányai idején is aktívan sportolt. Érettségi után jelentkezett az éppen akkor induló Testnevelési Főiskolára, amelyet 1928-ban rangelsőként végzett el. Mint a legjobb eredménnyel diplomázott hallgatót, egy évre segédtanárrá nevezték ki, majd sportszervezetek előadójaként, edzőként és főleg testnevelő tanárként dolgozott. Nyugdíjazásáig ezek voltak polgári foglalkozásai.

Még főiskolás korában, egy alkalommal nagyobb mennyiségű szőlő fogyasztása után kemény edzésen vett részt, és rosszul lett. Bélcsavarodást (bélelzáródást) kapott, azonnal megoperálták. A műtét utáni napokban rendezték meg a TF-bált (ami akkor rangos társadalmi esemény volt), és mivel Kozák a bál egyik szervezője volt, kiszökött a kórházból, hogy feladatát teljesítse. Nagy törülközővel szorosan átkötötte a hasát, végigtáncolta az éjszakát, visszament a kórházba, de utána jelentkeztek az életveszélyes szövődmények. A műtéti metszés szétesett, befertőződött, Kozák súlyos állapotba került, de végül helyzete rendeződött. Sebe másodlagosan, vastag, egyenetlen, lilás heges csomókkal gyógyult. Ez utalt a lezajlott súlyos szövődményre, és bár később egészsége helyreállt, mégis a sebhely olyan csúnya volt, hogy ezért nem sorozták be soha katonának. Ezt persze Kozák nem bánta, sohasem kedvelte az uniformist és a militáns dolgokat.

1932. szeptember 19-én feleségül vette Tárnoky Bán Erzsébetet (szül. 1908, Eszék), aki a Zeneakadémián szerzett ének szaktanári diplomát, néhány évi tanítás után kinevezték az Őrnagy Utcai Általános iskola Igazgatójának, azután az Irányi Utcai Általános Iskola igazgatója lett és innen ment nyugdíjba. A házaspár Budán a Keleti Károly utcában, a Gül Babában, majd a XIV. kerületi Korong utcában lakott, végül a háború előtt elköltöztek Rákospalotára, a Kinizsi utcába, és itt laktak halálukig. Két lányuk született: Éva (1933) és Ágnes (1938). Mindketten elvégezték a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karát, Éva gyermekgyógyász, Ágnes belgyógyász lett. Kozák Lajosnak élete utolsó éveiben unokái, Ágnes gyermekei (Attila és Mónika) jelentették a legnagyobb örömet. Lányait sportemberhez méltó szigorral, de nagy szeretettel nevelte, unokáival azonban engedékeny volt, nagyon szerette, kényeztette őket. Nyugdíjas éveiben is rendkívül aktív volt, rendszeresen fotózott szinte minden nemzetközi és hazai sportversenyen. Két végén égette a gyertyát, a túlfeszített munka aláásta egészségét – nappal dolgozott, éjjel felvételeit hívta elő, nagyította –, végül szíve nem bírta a megerőltető életvitelt. Egyre súlyosabb ritmuszavarok jelentkeztek nála. 1975. március 27-én agyembólia okozta halálát.


kozakportre.jpgFotó: Kozák Lajos portréja

Kozák Lajos fotográfusi tevékenységét polgári foglalkozása mellett végezte. Alkotásai két jól elkülöníthető csoportra oszthatók: a két világháború között készült művészfotókra és a teljes életutat átölelő sportfotókra.
Kozák Lajos feltehetően főiskolás évei alatt ismerkedett meg a fényképezéssel, és a főiskola elvégzése után komolyan érdeklődött a művészi fényképezés iránt. Az 1929 és 1931 között készült családi albumokból kitűnik, hogy a dokumentáláson túl megjelenik a művészi kifejezés igénye is. Az is látszik, hogy akkor már kielégítően tájékozott lehetett a nemzetközi és magyar irányzatokról és a korszerű, divatos és haladó szemléletű fényképezés módjairól. Rá is nagy hatást tett a Neue Sachlichkeit, az új tárgyilagosság eszménye, és ennek tükrében fényképezett. Képeit komoly művészi karrier igényével készíthette. Alkotott néhány csendéletet, de főleg városképeket, és alkalmazta a korra jellemző stílusjegyeket: diagonális kompozíció, felülnézet, erős fény-árnyék kontrasztok, ellenfény, tág képkivágás stb. Kevés pontos adat van róla, de nagy valószínűséggel részt vett az amatőrmozgalom szervezeteinek működésében (Budapest Fotó Club, MAOSZ ) és eseményein. Előadások, közös kiállítások, képbírálatok mellett nagy divatja volt az úgynevezett vasárnapi fotósétáknak, ahol egy-egy vezető mellett tucatnyi fényképész járta a vidéket és Budapest utcáit, és sokszor ugyanazt fényképezték, vagy egymást utánozva, talán egymással versengve fitogtatták technikai tudásukat és ízlésüket. Ennek köszönhetően Kozák Lajos képeinek témái és helyszínei más fotósoknál is felfedezhetők abban az időben, és feltehetően ennek hatására készített ún. ”magyaros stílusú” képeket is.

Ma már nehéz nyomon követni, hogy egy-egy témát ki vezetett be a magyar fotós közösségbe, de ne felejtsük el azt sem, hogy a polgári életnek megvoltak a szokásai és a kultikus helyei. Így lett kedvelt téma például a pesti és budai rakpart, a Városliget, a Gellérthegy és a téli síelés a Normafánál stb. Kozák képei az akkori progresszív magyar fotóművészet egyfajta summázatát adják. Jobban szemügyre véve azonban munkáin „átjön” egyénisége, és elkülönül társaitól. Képei sokszor az átlagnál melankolikusabbak, személyesebbek és egzisztenciálisan mélyebbek. Figurái őszinték, stílusa a kor divatjának „modorosságától” mentes. Akkoriban – kortársaihoz hasonlóan – sok képet készített Budapest nevezetes épületeiről, tereiről és szobrairól is. Ezekkel aztán szerepelt az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatal pályázatain és díjakat is nyert. A Hivatal célja ezzel az volt, hogy az amatőr fotósoktól begyűjtse a kiváló képeket, és azt kiadványaiban publikálja. Számtalanszor előfordult, hogy vásárolt is képeket. Sok nagyszerű fotográfus képe jelent meg akkor ezekben a könyvekben, naptárakban, amelyek több nyelven is megjelentek és kifejezetten turisztikai célokat szolgáltak.

Kozák Lajos sportember volt, de szerénységét jelzi, hogy a pozíciókért folytatott versengésben nem vett részt. A magyar fotográfiai közéletben és a szervezetek munkájában nem járt élen, inkább a hátsó sorokból figyelte az eseményeket. Mivel napjai nagy részét a sportélet töltötte ki, sok sporteseményen vett részt, ahol fotóriportokat készített. Ezek gyakran jelentek meg különböző napilapokban vagy magazinokban, de másféle megbízásokat nem kapott. 1937-től kezdve a negyvenes évek elejéig (amikor ezek a nagy formátumú képes magazinok megszűntek) a Képes Krónika és a Nemzeti Újság Kozák rengeteg művészfotóját közölte. E lapoknak nagy volt a képigényük, a címlapon és a hátsó borítón is mindig egy-egy híres fotós nagyszerű művészfotóját hozták teljes oldalon. Az egymás utáni lapszámokban találkozhatunk Kozák képeivel, főként Dulovits Jenő és Vadas Ernő fotói társaságában. 1938 és 1940 között több alkotása is megjelent az igényes kivitelű Fotószemle című fotós magazinban, itt is főként a már említett két alkotó képeinek társaságában. De találkozhatunk képeivel az Új Idők és a Tükör hasábjain is. Ebből arra következtethetünk, hogy Kozák akkor már a magyar fotósok élvonalába tartozott. 1945 után megváltozott az érdeklődése és a fényképezési stílusa – leginkább sporteseményeket fényképezett, illetve valószínűleg megrendelésre készített képeket szakmunkásoktatásról és kisiparosok munkájáról. Ezzel egészítette ki fizetését. A második világháború után nem vett részt aktívan a fotóművészeti közéletben, talán ez is közrejátszott abban, hogy fotótörténeti jelentőségű munkássága méltatlanul feledésbe merült. (Kasza Gábor fotográfus) 

A képre kattintva Kozák Lajos budapesti városképeiből találsz egy válogatást. A 2012-ben megjelent Kozák Lajos Fotográfiák című fotóalbum megtekinthető a Pécsi József Fotográfiai Szakkönyvtárban és megvásárolható a Mai Manó Könyvesboltban.

Galéria (17 fotó)

A fényképezés feltalálása és elterjedése óta Budapestet számtalan fényképen örökítették meg, de mind közül az egyik legrégebbit ITT találod.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Pa Tay 2016.10.18. 20:28:46

Gyönyörű képek!

aeidennis · http://dunaiszigetek.blogspot.com 2016.10.18. 21:37:42

Van rá esély, hogy felkerülnek a képek a Fortepanra? Vagy valahol meg lehet őket tekinteni? Gyönyörűek ezek a képek, különösen a dunások!

Before · http://azbeszt.blog.hu 2016.10.19. 04:46:33

Tényleg fantasztikusan jó képek!

konrada 2016.10.19. 10:26:33

Nagyon jó képek, kár hogy nincs hozzájuk helyszín leírása csatolva. (Persze vannak közte egyértelműek, mint az Opera, a rakparti képek, de akad köztük, amiket nem ismertem fel...)

Mai Manó Ház · http://maimanohaz.blog.hu 2016.10.19. 13:20:38

@aeidennis: Örülök, hogy tetszettek a fotók. Nem tudok róla, hogy tervezik a Fortepanos megjelenést vagy hogy készült-e online archívum, de mindenképpen jelezni fogom, ha így lesz. A képeket a Mai Manó Házban is bemutattuk már egy kiállításon, és egy katalógus is kapható a könyvesboltunkban Kozák Lajos képeiből.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu