Georgia O’Keeffe 1887-ben született Wisconsin államban. Szülei teheneket tartottak farmjukon és a család tejtermelésből élt. Georgia, a második gyermek e hétgyermekes családban, édesanyja apja után kapta nevét, aki magyar emigráns volt. Anyja családjában nagy hangsúlyt fektettek a lányok iskolázottságára, így Georgia is, miután leérettségizett és világos volt, hogy tehetsége a művészetek terén rejlik, 1905-ben a chicago-i, majd 1907-ben a New York-i művészeti iskolában tanult. O’Keeffe viszont tanulmányait sikertelennek titulálta, és kétségbeesésében elvállalt egy alapiskolai állást Texas államban. Legközelebb 1912-ben vett újra ecsetet a kezébe, amikor egy nyári művészeti akadémia alkalmával megismerkedett Arthur Wesley Dow stílusával. 1915 őszén művészetet tanított a Columbia College-ban (South Carolina), és elhatározta, hogy próbára teszi Dow elméleteit. Olyan személyes nyelvet próbált létrehozni, amellyel képes volt kifejezni érzéseit és gondolatait, s ennek érdekében elkészített egy absztrakt szénrajz sorozatot, melyet ma a korszak amerikai művészetének legújszerűbb példái között tartanak számon. E rajzok közül néhányat elküldött egy egykori Columbia College-beli osztálytársának, aki 1916 januárjában megmutatta azokat a nemzetközileg ismert fotósnak és impresszáriónak, Alfred Stieglitznek.
Stieglitz levelezésbe kezdett vele. Georgia tavasszal visszatért New Yorkba, hogy a Teachers College óráit látogassa -, s májusban kiállította tíz absztrakt szénrajzát híres avantgárd galériájában, a 291-ben. Egy évvel később fontos szerepet betöltő kiállítótermének kapuit O'Keeffe egyéni kiállításával zárta. 1918 tavaszán egy éves anyagi támogatást kínáltak neki, melynek ideje alatt New Yorkban festhetett. Élt a lehetőséggel, s elköltözött Texasból (ahol 1916 ősze óta volt a West Texas State Normal College tagja). Nem sokkal New Yorkba érkezése után közte és Stieglitz között szerelmi kapcsolat szövődött (1924-ben házasságot is kötöttek), s ettől kezdve együtt éltek és dolgoztak - télen és tavasszal New Yorkban, nyáron és ősszel a Stieglitz család Lake George-beli (New York állam) birtokán - 1929-ig, amikortól nyaranta Új-Mexikóban festett. Házasságuk alatt Steiglitz több száz fotót készített feleségéről - csak 1918 és 1937 között háromszáz fekete-fehér képet készített az igencsak fotogén művésznőről. Steiglitz 1923 után évi rendszerességgel rendezett külön kiállításokat O’Keeffe munkáiból. Ebben az időszakban leginkább a nagyított virág részleteiről és a város egyedi ábrázolásáról volt ismert a festőnő. Az 1930-as és 1940-es években O’Keeffe nem panaszkodhatott munka, illetve megbízatás hiányára. Nem csak a megrendelők kopogtattak rendszeresen ajtaján, hanem neves múzeumok is, mint a chicagó-i vagy a New Yorki modern művészetek múzeumai is, amelyek munkáit egy-egy retrospektív kiállításban mutatták be. Festményeit szép áron vették a gyűjtők és a galériák is. O’Keeffe és Steiglitz házassága egészen 1946-ig, Steiglitz haláláig tartott, és bár közismerten mindketten bonyolódtak házasságon kívüli kalandokba, számtalan levél maradt utánuk, amelyekből kiderül, mennyire szerették és tisztelték egymást.

Fotó: Alfred Stieglitz: Untitled [O’Keeffe with sketchpad and watercolors], 1918

Minél több fotót készített Alfred Stieglitz Georgia O’Keeffe-ről, képeit annál erősebben hatotta át egy egyre bensőségesebb hangulat, mint ahogy az például az 1919-es Georgia O’Keeffe (Akt) című kép is mutatja, amelyet a fotós maga is az egyik legjobb munkájának tartott. Az érzéki fotót először egy Stieglitz fotográfiáját bemutató kiállításon állították ki 1921-ben. A kiállítás, a rekord nézőszám mellett, kisebb botrányt is kavart, a fotót pedig 2006-ban a Sotheby’s New York-i aukcióján 1 360 000 dollárért adták el.
A közel 300 fotót tartalmazó akttanulmányok sorozata, amit Alfred Stieglitz 1918-ban kezdett el Georgia O’Keeffe-ről, a fotós egyetlen, elhúzódó és tulajdonképpen legjelentősebb munkája a női alakról. Az itt bemutatott kép, merész kompozíciójával és letisztult vonalaival, maga a modernizmus. Szigorú esztétikája nem tagadja erotikus töltetét.
Míg az erotika és a vágy jelen vannak ezeken a képeken, áthatja őket a Stieglitzre jellemző technikai és esztétikai megközelítés. Ez az elkötelezettség kiterjed a fotós által készített nyomatokra is, amiket általában palládium vagy platinum segítségével készített egy sima, matt felületre, széles tónustartománnyal, amely a textúra és az árnyékok finom elmozdulásait is képes volt megjeleníteni. Az itt bemutatott palládium nyomat ennek tökéletes példája. A színárnyalatok és tónusok apró megfordítása a sötétebb részeken azt sugallja, Stieglitz az előhívás során talán szolarizálta a nyomatot, hogy fokozza annak drámai hatását. (Fókuszban: Alfred Stieglitz [In Focus: Alfred Stieglitz], 26.o., The J. Paul Getty Museum, 1995.) 

Fotó: Alfred Stieglitz: Akt, (Georgia O’Keeffe), 1919

(forrás: irodalmiradio.hu; artblart.com)

Stieglitz Keeffe-ről készített aktfotóját sokáig a világ tíz legdrágább fotói közt tartották számon, de az elmúlt években már sokat változott e lista. A legdrágább aktfotó címet jelenleg Edward Weston 1925-ben készült fotója birtokolja, melyet 2008-ban, szintén egy New Yorkban megrendezett Sotheby's aukción 1.609.000 dollárért adtak el. Weston fotóját Kép-párok rovatunkban, ITT találod.