Lewis Hine (1874–1940), amerikai szociológus és fotográfus, aki a társadalmi változásért való harcban a kameráját használta eszköznek, elsősorban egyesült államokbeli munkásokról, gyermekmunkásokról, és menekültekről készült képeivel ért el nagy hatást korában – fényképei segítettek megváltoztatni a gyermekmunkáról szóló törvényeket –, és vált a fotótörténeti kánon részévé. Életének és munkásságának azonban kevésbé ismert – ám fontos – fejezete a nagyjából egyéves európai útja.
Miután tíz évig dolgozott a Nemzeti Gyermekmunka Bizottságnak, Hine az első világháború végén az amerikai Vöröskereszt fényképésze lett és az öreg kontinensre utazott. 1918 tavaszán és nyarán háborús menekülteket és kórházban lévő katonákat fényképezett Franciaországban, novemberben pedig Olaszországon keresztül ellátogatott a délkelet-európai területekre – Szerbiába, Görögországba, Törökországba –, ahol fél évet töltött. Misha Glenny történész szerint az első világháború fő stratégiai pontjai a Balkánon voltak, ahol rengeteg vér folyt, milliók haltak meg az éhségtől, betegségektől vagy találták magukat hazátlanul, árvaként – ez azonban, a nyugati eseményekkel összehasonlítva, alig lett dokumentálva. Ezért is különösen értékesek Hine és mások fényképei, akik ezeken a területeken tevékenykedtek. 

Hine képeinek többsége semmit nem mutat a Vöröskeresztről és annak munkásságáról, mintha saját magának fotózott volna, inkább a gyermekekre fókuszált, az ő helyzetüket örökítette meg, riportképeit pedig saját képaláírásokkal és kommentárokkal látta el, hogy elmondja a történeteiket azoknak, akik gyakran árvák vagy menekültek voltak, és sokszor a hozzátartozóikat gyászolták. Grdelica városában egy fiatal szerb menekültről készült képhez Hine ezt a szöveget írta: „Tető nélkül a fejük felett, ezek a családok gyalog megtalálták az utat hazafelé Szerbia északi részéből, ahol az osztrákok és németek arra kötelezték őket, hogy élelmiszert gyártsanak az ellenség számára...amikor ezek az emberek hazaérnek, nem lesz haza, egyszerűen csak romok.”
A gyermekekről készült balkáni képei összességében mégis vidámabbak, mint az amerikaiak, az európai vidék hagyományaira reflektálnak, ahol a gyermekmunka inkább tanoncság, tanulóidő, nem pedig egy újféle indusztriális rabszolgaság. Még azokon a fotókon is, ahol a kompozíció hasonló az egyesült államokbeli gyermekmunkásokat ábrázoló képein, bár nem ideális helyzeteket mutatnak, nem is feltétlenül a reménytelenség jelenik meg. Egy kíváncsi és humánus megfigyelő felfedezéseit láthatjuk, aki élvezi egy ismeretlen hely, egy másféle kultúra vizuális impresszióit. „Az élénk utcai élet elég ideig ott tart, hogy lefényképezzem”, mondta Hine, és képein nem a később, hasonló témájú fényképek esetében megszokottá vált kollektív nyomorúság jelenik meg, hanem inkább a nehézségekkel dacoló csoportok és élettel teli, huncut gyerekek. A háborúnak itt már vége volt, és az arcokon nem csak a múltat, de a jövőt is látni, az átmeneti állapotban ott az esély a jobbra.

Hine számára az európai utazás fordulópontot jelentett. Korábban elsősorban a negatív aspektusokra – gyermekmunka, szegénynegyedek – fókuszált. „Meg akartam mutatni a dolgokat, amelyeket meg kellett javítani, és meg akartam mutatni a dolgokat, amelyeket meg kellett becsülni”, mondta, de az európai utazásig csak arra koncentrált, amin javítani kell. Amikor visszatért az Egyesült Államokba, a munka pozitív oldalait helyezte előtérbe – nem volt ellene a munkának, úgy gondolta, a munka gazdagít, és ez az a dolog, amely összeköt minket ezen a bolygón, azonban ellenezte a gyermekmunkát, mert szerinte az megfosztja a gyermekeket a természetes tehetségüktől és lelkesedésüktől. (Gáspár Balázs)

Fotó: Lewis Hine: Menekültek a Grdelica Szerbia felé tartó vasúton. Ez a család valószínűleg több száz kilométert gyalogolt holmijaikkal a hátukon.

Fotó: Lewis Hine: Szerb menekültek, 1918

Fotó: Lewis Hine: Lepellel borított szerb menekült Grdelica városában

Fotó: Lewis Hine: Ez a török fiú két elhunyt lánytestvére emlékére hordja a fonatokat, Szkopje, 1918. december

Fotó: Lewis Hine: Egy szopósmalac karácsonyra Belgrádban, Szerbia, 1918. december

Fotó: Lewis Hine: Karácsonyi muzsikus Belgrádban, Szerbia, 1918. december

Fotó: Lewis Hine: Egy török fiú Szalonikiben éppen most járt az amerikai Vöröskeresztnél, hogy élelmet kapjon, ezért a mosoly.

Fotó: Lewis Hine: Egy török tejárus és egy lelkiismeretes utcaseprő, Szaloniki 1919. december

Fotó: Lewis Hine: Lány kosárral, 1918-1919

Fotó: Lewis Hine: Mária, görög pásztorlány, 1918-1919

(forrás: Kate SAMPSELL-WILLMANN: Lewis Hine as Social Critic. Univ. Press of Mississippi, 2009.; goethe.de; lens.blog.nytimes.com; nationalgeographic.com; riversidebook.com) 

Lewis Hine a huszadik század első évtizedének végén kapott megbízást a gyermekek munkaviszonyait, munkakörülményeit vizsgáló bizottságtól, és az így elkészült fotósorozat - melyet neves folyóiratok is publikáltak - megrázta az Amerikai Egyesült Államok lakóit. Hine amerikai gyerekmunkásokról készített fotósorozatát ITT találod.
A német kormány által a háború dokumentálására szerződtetett 19 hivatalos fényképész egyike, Hans Hildenbrand volt az egyetlen, aki az első világháborút - német szemszögből - színesben fényképezte. Hildenbrand színes képeiből ITT találsz egy válogatást.