Elhunyt Horváth Dávid (1948-2017)

Elhunyt Horváth Dávid (1948-2017)

2017. február 02. Mai Manó Ház

Az 1948-ban Kiskunlacházán született Horváth Dávid fotográfust 19 évesen ejtette rabul a fényképezés, majd 1974-ben fényképész szakmunkásvizsgázott a MÚOSZ Újságíró Iskolájában. 1974 és 1993 között az Ország-Világ fotóriportereként; 1995-től az Esti Hírlap főmunkatársaként dolgozott. A sajtófotó mellett elsősorban szociografikus töltésű fényképeket készít, legsikerültebb képriportjai a munkások, a csövesek és a cigányok között készültek. 1981-ben jelentős sorozatot készített a csövesekről, a rockkoncertek világáról. A különböző vallások hazai hívőit feldolgozó anyaga is kiemelkedő. Résztvevője volt a nagybaracskai szociofotós alkotótelepnek. Egyike volt azoknak, akik mindmáig nem adták fel a szociofotós hagyományokat. Horváth Dávid egyike volt azon keveseknek is, akik a harmincas évek szociofotós hagyományait tovább viszik (fogai közt tartva) s hiszik, hogy képeikkel nem csak a hírigényt elégítik ki, nemcsak a távolságtartó borzongást váltják ki, hanem talán segítenek valamit, valahol, valakiknek. - írta Kincses Károly a Balogh Rudolf-díjas fotográfusról, akinek képeit 2002-ben a Mágikus szemek című kiállításon a Mai Manó Házban is bemutattuk. 

cigany_lovaval_1987.jpgFotó: Horváth Dávid: Cigány lovával, 1987

montvai_attila_horvath_david_szerencses_janos_szentendre_vajda_l_st_flesch_felv_1974.jpgFotó: Montvai Attila, Horváth Dávid és Szerencsés János Szentendrén, Vajda L. St. Flesch felvétele, 1974

„Harminc éve fényképezem az embert. Nem tájat, enteriőrt, csendéletet, hanem az embert, közelebbről az arcát, még közelebbről a szemét. A másik ember tekintetét keresem, s meglátom benne, hogy boldog-e, elkeseredett-e, lázad-e vagy belefáradt. Ma is az éppen aktuális hatalomnak kiszolgáltatott, elesett, magukra hagyott, tehetetlen helyzetbe került emberek kilátástalansága háborít fel. S ezért aztán érdekel is. Mint egy-egy mementót mutatom föl legtöbbször a fotóimat, gondolván, ezzel talán segíthetek, bár már ebben sem reménykedem.” (Horváth Dávid) 

ciganyhegedus_1974.jpgFotó: Horváth Dávid: Cigányhegedűs, 1974

ciganymise_1977.jpgFotó: Horváth Dávid: Cigánymise, 1977

kislany_csirkevel_1974.jpgFotó: Horváth Dávid: Kislány csirkével, 1974

intenziv_1993.jpgFotó: Horváth Dávid: Intenzív, 1993

szazeves_2005.jpgFotó: Horváth Dávid: Százéves, 2005

hajlektalan_2006.jpgFotó: Horváth Dávid: Hajléktalan, 2006

szerelmesek_2007.jpgFotó: Horváth Dávid: Szerelmesek, 2007

Leghíresebb fotójának történetéről így mesélt egy interjúban:
Még a nyolcvanas években Hollandiából kértek pár fiatal fotóstól bemutatkozó anyagot, főleg persze az experimentálisoktól. Nagy büszkeségemre az én Rock című fotómat tették a katalógus címlapjára, amely a Pestről kitiltott rock-zenekarokat (Hobo Blues Band, Beatrice, P Mobil) befogadó dorogi Fekete Bárány Fesztiválon készült. Ez a híressé vált kép a következőképpen készült: a koncertre igyekvő tömegben arra lettem figyelmes, hogy néhány fiatal fiú és lány önfeledten táncolni kezd a pocsolyában, mintha játékos iszapbirkózásra készülnének. Amikor fölemeltem a fényképezőgépemet, a képen látható fiú felém fordult, kifeszültek az izmai, az öklét rázta, s elkezdett üvölteni felém. Ekkor exponáltam. Ez a fotó lett az emblémája a vasfüggöny mögötti rendszer elleni lázadásnak, ami akkor a rockzene lényege volt.

rock_1980.jpgFotó: Horváth Dávid: Rock, 1980 

(forrás: maimano.hu; terasz.hu)

Nyugodjék békében!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.