Fekete-fehér víziók – Ray K. Metzker képei

Fekete-fehér víziók – Ray K. Metzker képei

2017. február 07. Mai Manó Ház

Ray K. Metzker Milwaukee városában született 1931-ben, gyerekkorában a klasszikus zene, a történelem és a rajz iránt érdeklődött, de miután az anyjától kapott egy fényképezőgépet tizenkét évesen, a fotográfia vált a szenvedélyévé. A Life és a Look magazinokat tanulmányozta, printeket készített a szobájában, egy Kodak által szponzorált fotóversenyt is megnyert. 1953-ban szépművészeti diplomát szerzett, majd besorozták, Koreába utazott, ahol fotót és zenét is tanított. 1956-ban leszerelték, Chicagóba ment az Új Bauhaus iskolájába, ahol Harry Callahan és Aaron Siskind is tanította – nem csak a látásmódjuk volt nagy hatással Metzkerre, a hitet is tőlük kapta, hogy megéri a saját útját járva fényképezni, a helyett, hogy újságoknak vagy magazinoknak dolgozna. 1959-ben Chicago belvárosáról készített anyagot a mesterdiplomájához, képei megragadták Edward Steichen figyelmét is, aki akkoriban a MOMA kurátora volt – tíz fotóját megvásárolta, és ugyanabban az évben kiállítást is szervezett Metzker fényképeiből.

01_chicago_1957.jpegFotó: Ray K. Metzker: Chicago, 1957

Ezután Európába ment, ahol másfél évig utazgatott, többnyire magányos járókelőket és városi tereket fényképezett, fotói elmélkedések a városi környezet gyakran tapasztalt elidegenítő hatásáról. 1962-ben Philadelphiába költözött, ahova aztán mindig visszatért – első korszakában mindennapi témákat, múló mozdulatokat és a városi környezet különböző oldalait örökítette meg. Philadelphia utcáit járva olyan dolgokat fedezett fel, amelyeket más nem vett észre: a mély feketék és hűvös fehérek találkozásán titokzatos járókelők és soha nem látott utcák jelentek meg. 

02_frankfurt_1961.jpegFotó: Ray K. Metzker: Frankfurt, 1961
03_valencia_1961.jpgFotó: Ray K. Metzker: Valencia, 1961

1964-ben kezdte el leghíresebb, Kompozitok című sorozatát, amelyben elutasította a konvencionális fotográfiai realizmust és az ahhoz tartozó, egy képre koncentráló, izolált befogadói tekintetet, annak érdekében, hogy nagyobb szabadságot adjon az interpretációs lehetőségek számára. A képei nem egy megörökített pillanatot tartalmaznak, hanem egymással ellentétes vagy egymást kiegészítő pillanatokat mutatnak egyidejűségben, az így elkülönült vizuális fragmentumok többféle nézőpontot engednek meg. A mátrixba rendezett képeken idő és hely, fény és sötétség egyéni módon való megjelenítése olyan jelentést konstruál, amely a megszakítottság érzését adja, ugyanakkor egészként és töredékekként is funkcionál – távolról az absztrakció ritmusa, közelről pedig a részletek mutatkoznak meg. „Elégedetlen voltam a magában álló, rögzített, keretezett képpel – a munkám a kompozíció területére, az összegyűjtött és összefüggő pillanatokba hatol be. A kombináció, az ismétlés és az egymásra helyezés módszerével dolgozom. Ahol a fotográfia elsősorban a kiválasztás és eltávolítás, ott én a szintézis lehetőségeit kutatom. Az egész tekercsre egy képként kezdtem gondolni...A komplexitásról beszélek. Amikor először meglátsz egy nagy kompozitot, absztrakt mintának látod, aztán amikor közelebb mész, felfedezed a mindennapi információk gazdagságát. A látásnak nincs egy kiváltságos módszere, mivel az inkább az elemek sokszerűségének véletlenszerűen kialakított módja.” 

04_philadelphia_1963.jpgFotó: Ray K. Metzker: Philadelphia, 1963

05_philadelphia_1963.jpegFotó: Ray K. Metzker: Philadelphia, 1963

1966-ban az Atlantic City-ben található sétányon – alig kivehető figurákkal megszakítva – áthatoló fénymintákat tanulmányozta, 1968-tól 1977-ig a new jersey-i partokon fürdőzőktől lenyűgözve tíz nyáron keresztül spontán képeket csinált a játszó és pihenő emberekről. 1976-tól 1980-ig készítette el a Pictus Interruptus című szériáját, amelynek során egyszerű, hétköznapi tárgyakat – például vállfát, magazint, hajtogatott papírt – tartott a kamera lencséje elé, elfedve ezzel a távoli látkép egy részét. Az eredmény olyan, vizuálisan egységes fotók sorozata, amelyeken a táj- és városképek az absztrakt formákkal kombinálva egyszerre kiegészítik egymást és feszültséget teremtenek a fotográfiai ábrázolás és az absztrakció között. 

06_composites_nude_1966.jpgFotó: Ray K. Metzker: Composites Nude, 1966

07_pictus_interruptus_mykonos_greece_1979.jpegFotó: Ray K. Metzker: Pictus Interruptus, Mykonos, Greece, 1979

08_pictus_interruptus.jpegFotó: Ray K. Metzker: Pictus Interruptus

09_sand_creatures_atlantic_city_1973.jpegFotó: Ray K. Metzker: Sand Creatures, Atlantic City, 1973

1980 és 1983 között visszatért Chicago és Philadelphia számára jól ismert tereihez, a korábbiakhoz képest egyszerű technikával fényképezte az utcákat, amelyeken a mindent beborító árnyék és az elszigeteltség érzése jelenik meg. Az 1980-as évek közepén a tájkép fele fordult, ezekre a képekre inkább a világos tónus és telített kompozíció jellemző. Az 1990-es évek közepétől ismét Philadelphiában dolgozott, utolsó korszakának képei lírikus hangulatúak és játékosak – a megfigyelés és a felfedezés egyesítésének, illetve a fény varázslata iránt érzett szenvedélyének összefoglalása. „Egy dolog kiemelni a nyilvánvalót, és teljesen más megragadni a bizonytalant. Kitépünk néhány szálat a valóságból és egy másféle valóságot szövünk belőle, egy fény és ezüst által formált költői és misztikus csodát.” Metzker soha nem használt digitális technikát vagy különleges objektíveket, ugyanakkor a sötétkamra kreativitásának fontos helyszíne volt, képein a fényeket a megfelelő hatás érdekében manipulálta. Intellektuális vándornak hívta magát, hat évtizeden keresztül fényképezett és kísérletezett, a fekete-fehér fotográfia kimeríthetetlen lehetőségeit kutatva dekomponált és újrakomponált, dekonstruált és újrakonstruált képeivel – célja egy különleges, a régit felváltó új látásmód megteremtése volt. Pályafutása során újra meg újra a végsőkig vitt egy ötletet vagy technikát, felfedezve annak lehetőségeit és korlátait, majd amikor kimerítette azt, kurzust váltott – különböző sorozatai egy művészi víziót jelenítenek meg, amelyek egyesítik a modern életformát a fotográfia természetéből adódó lehetőségekkel. Metzker 2014-ben, 83 évesen hunyt el Philadelphiában. (Gáspár Balázs)

10_city_whispers_philadelphia_1983.jpgFotó: Ray K. Metzker: Philadelphia, 1983

(forrás: observer.com; Lyle Rexer: The Edge of Vision: The Rise of Abstraction in Photography. Aperture Foundation, New York, 2009.; Robert Hirsch: Seizing the light. A social history of photography. McGraw-Hill, New York, 2009.; getty.edu; nytimes.com; laurencemillergallery.com)

A klasszikus fényképezés elengedhetetlen helyszíne a sötétkamra, egyik fontos eszköze pedig az előhívótálca. John Cyr fotográfus világhírű fotóművészek előhívótálcáit fényképezte, ezt a sorozatot ITT találod.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu