Ha van illanó anyaga a művészeteknek, akkor a tánc valóban az. A táncelőadás varázsa, amelyben a koreográfia szépsége, a táncos szuggesztív egyénisége, a mozgás virtuozitása a zenével, díszlettel és jelmezzel együtt jelenik meg, a függöny legördülése után már csak elhalványuló emlékeinkben él tovább, majd kifakulva kihullik onnan is. A jó fényképpel azonban megőrizhető az élményt. A tánc-, a mozdulat-élmény megőrzésének, rögzítésének, ha úgy tetszik dokumentálásának igénye - ősidőktől fogva ismert. Legkorábbról az őskőkorszakból származó barlangi, valamint a bronzkori sziklarajzok maradtak ránk, későbbről pedig rajzok, festmények, szobrok, és a jelen időben a fénykép, a film és videó őrzi meg ennek az illékony művészetnek a jelenlétét. - olvashatjuk Eifert János gondolatait A mozgás-, mozdulat és táncfényképezés című írásában.
Mai bejegyzésünkbe a táncfotózás egyik mesterének, Lois Greenfield első fotóalbumának képeiből válogattunk, mely Breaking Bounds címmel 1992-ben jelent meg. A fotóalbum a Pécsi József Fotográfiai Szakkönyvtár állományában is megtalálható. Az 1949-ben született fotográfusnő Breaking Bounds című sorozatát az 1980-as években készítette.
Fotó: Lois Greenfield: Daniel Ezralow, Ashley Roland, Iso Dance Company, 1988 © Lois Greenfield/Breaking Bounds
„Küldetésem a tökéletes pillanatok, mondja a Lois Greenfield a könyv kapcsán. Ahhoz, hogy ezt meg tudjam valósítani, táncosokat hívok a stúdiómba, majd megkérem őket, hogy improvizáljanak, és ne begyakorolt formációkat mutassanak be. Ezekről sorozatfelvételeket készítek, mindegyiket 1/ 2000 zársebességgel egy másodperc alatt. A fényképezőgépemet előre fókuszálom egy olyan pontra, ahol a világítás megfelel az engem érdeklő effektusnak Igyekszem elérni, hogy a táncosok ennek közelében végezzék a mozgásukat. Mivel térre van szükség a mozgáshoz, sosem megyek túl közel hozzájuk, így a mélységélesség is nagyobb. Persze ezáltal el tudok csípni olyan pillanatokat is, amelyeket egyébként nem lehetne tudatosan bemutatni a színpadon. Nagyon fontos, hogy elmondjam, ezeket az effekteket a munkám során utólagos kiigazítások nélkül érem el. Soha nem manipulálom digitálisan a képeimet, hiszen spontán művészet híve vagyok. Tudom, hogy sok művész tevékenysége egy ötletből, elgondolásból indul ki, amelyet aztán majd képeken rögzít. Én nem így dolgozom. Nálam egy felvétel rögzítése teljesen spontán módon történik, természetesen olyan környezetben, amelyet én alakítok ki, ez nagyon lényeges része a folyamatnak.” - olvashatjuk Lois Greenfield gondolatait Somogyi Nóra cikkében, a Digitális Fotó magazin 2016/1-es számában.
Fotó: Lois Greenfield: Iso Dance Company, 1987 © Lois Greenfield/Breaking Bounds
Fotó: Lois Greenfield: David Parsons, 1986© Lois Greenfield/Breaking Bounds
Fotó: Lois Greenfield: David Parsons, 1983© Lois Greenfield/Breaking Bounds
Fotó: Lois Greenfield: Daniel Ezralow, David Parsons, 1982 © Lois Greenfield/Breaking Bounds
Fotó: Lois Greenfield: Adee, Daniel Ezralow, 1983 © Lois Greenfield/Breaking Bounds
(forrás: loisgreenfield.com; thephoblographer.com; fotomagazin.hu)
A mozgás megörökítése már a fényképezés feltalálása óta foglalkoztatja a fotográfusokat, ennek egyik úttörője Eadweard Muybridge (1830-1904) volt, akinek az 1880-as és 1890-es években készült mozgóképeiből ITT találsz egy válogatást.
