Nemrég egy e-mailt kaptunk Borbély Károly művészettörténésztől, aki egy korábbi Facebook posztunkra reflektált. Rövid levelezésünk után egy nagyon érdekes írást és képeket küldött nekünk, melyet - engedélyével, amit ezúton is köszönünk - most a Mai Manó Ház Blogon is bemutatunk.
A Mai Manó Ház márciusi témája izgalmas: a fotómanipuláció, amelynek keretében nagyszerű történeti bemutatót kaptunk a témakörben megkerülhetetlen André Kertész „Torzítások” című aktsorozatáról. A szerzők, a lehetséges kereteken belül, kiválóan mutatták be és érzékeltették Kertész meglepően harsány újítását, az 1933-as első Torzítások sorozatát és annak fotótörténeti jelentőségét. Kertész vizuális manipulációja akkor nem ért véget. Halála előtt egy évvel 1984-ben elkészítette az „Új Torzítások” sorozatot.
Kertész élete végéig megőrzött alkotói frissességének látványos bizonyítékai ezek a képek.
Fotó: André Kertész: Részlet az Új Torzítások című sorozatból, 1984
Fotó: André Kertész: Részlet az Új Torzítások című sorozatból, 1984
Fotó: André Kertész: Részlet az Új Torzítások című sorozatból, 1984
Fotó: André Kertész: Részlet az Új Torzítások című sorozatból, 1984
Kertész vizuális játékossága, a torzítások humorossága még látványosabb, mint az első sorozatban. Van egy érdekes momentum: amíg az első sorozatban több kompozícióban csak „becsempészte magát” egy-egy képbe, most teljes önarcképet alkotott a szobájában:
Fotó: André Kertész: Részlet az Új Torzítások című sorozatból, 1984
1984-ben mindkét magyarországi látogatásán és programján én kísértem őt. Alkalmunk volt beszélgetni. Az augusztusi látogatása idején, egyik este a Gellért szállóban a szobájában a napi program végén elővett egy mappát és megmutatta az abban az évben Párizsban készült fotóit; az „Új Torzítások” sorozatot.
Ekkor mesélt Kertész a sorozat keletkezéséről:
Azt követően, hogy negatívjait Párizsnak ajándékozta már megkapta a lakását – „ … hogy otthonom legyen” – és az ötletet, hogy készítsen egy új torzítások sorozatot 51 évvel a fotótörténeti munka után. Elmondása szerint az alkotói felkészülés könnyű volt, nagy kedvvel várta a munkát, de technikailag nem ment egyszerűen. Az 1933-as sorozatot gyártási hibás tükrökkel készítette, de az üvegipar műszaki fejlődése miatt nem találtak erre a munkára alkalmas „selejtes” tükröt.
Így az új sorozatot magas fényű, rozsdamentes acéllemezekkel készítette el.
Egyenként mutatta a fotókat. Dicsérte a modellt, lelkesen beszélt a kis méretű szoba zártsága és a „torzítások” eredményeként kitáguló vizuális tér ellentétéről, hatásairól.
Ezek a munkák olyan frissek, hogy az „Első” sorozat darabjaival összekeverve nehezen datálhatóak. és választhatóak szét. Pedig 51 év van közöttük.
Barátsága és köszönete jeleként felajánlotta: választhattam egyet az első papírképek közül.
Én ezt az „összefoglaló” képet választottam:
Fotó: André Kertész
Akkor készült, amikor a sorozat képeit megkapta és szobájában az ágyra kirakta áttekintésre. Még ott állt a „lemez-tükör” amelyben Kertész kettős „torzított portréja” látható. Tiszta kompozíció, jellegzetes, nagyszerű „Kertész-kép”.
Hátoldalára a következőt írta:
Fotó: André Kertész kézírása fényképének hátoldalán
Amikor áttekintjük a fotómanipuláció állomásait és eredményeit, megerősítve látjuk Henri Cartier-Bresson szavait: ”Bármi újba fogtunk is, biztos volt, hogy Kertész előttünk már kipróbálta azt.” (Borbély Károly művészettörténész)
(forrás: artnet.com; jmcohen.com)
Yoko Ono volt élettársának, Havadtőy Sámuelnek megadatott, hogy személyesen is találkozhatott a nyolcvanas évek elején a mesterrel Kertész Washington Square Parkra néző lakásában, valószínű egy hasonló, hatalmas torzítótükörrel készítette fényképeit, melyet az 1930-as és 1980-as években maga Kertész is használt. Havadtőy férfiakról készített torzított aktfotóit ITT találod.
