5 online könyv, nem csak fotós vizsgára készülőknek

5 online könyv, nem csak fotós vizsgára készülőknek

2017. május 18. Mai Manó Ház

A Mai Manó Ház Blog hat évvel ezelőtti indulásakor az egyik legfontosabb célkitűzésünk a fényképezés népszerűsítése mellett a fotótörténeti források megismertetése volt. Az elmúlt években több olyan fotótörténeti, fotótechnikai vagy éppen fotóesztétikával foglalkozó magyar nyelvű könyvet is ajánlottunk olvasóinknak, melyek elengedhetetlen kellékei a fotós vizsgákra készülőknek, de tartalmuknál fogva szélesebb réteget is érdekelhetnek.

Mai bejegyzésünkben - a vizsgaidőszak közeledtével - összegyűjtöttük azt az öt könyvet, melyek segítségével könnyebben igazodhattok el a fényképezés különleges világában. Az itt bemutatott albumok mindegyike megtalálható a Pécsi József Fotográfiai Szakkönyvtár állományában. 

TŐRY KLÁRA: A FÉNYKÉPEZÉS NAGY ALKOTÓI
A fényképezés nagy alkotói című könyv 1982-ben a Magyar Újságírók Országos Szövetségének gondozásában jelent meg. Tőry Klára fotótörténész, a könyv szerzője 2012-ben felajánlotta nekünk, hogy a 2004-ben átdolgozott kiadást tegyük közkinccsé a Mai Manó Ház Blogon. Mi ezért hálásak vagyunk, és ezúton is még egyszer nagyon köszönjük, hogy jóvoltából e remek fotótörténeti írással gazdagíthattuk blogunk tartalmát. A ma már csak antikváriumokban elérhető könyv az egyetemes fotótörténetet a kezdetektől egészen az 1930-as évekig mutatja be.

SZILÁGYI SÁNDOR: NEOAVANTGÁRD TENDENCIÁK A MAGYAR FOTÓMŰVÉSZETBEN 1965–1984
Szilágyi Sándor egy olyan korszak, azon belül is egy olyan terület feldolgozásába kezdett bele, ami már csak azért is tekintendő komoly vállalásnak, mivel forrásanyagok vagy korábbi (akár egykorú) elemző munkák alig-alig fordulnak elő, eltekintve néhány, azóta alapvető fontosságúvá vált, meghatározó írástól. Ez a magyar fényképezés (azon belül, Szilágyi szóhasználatával élve, a „fotóművészet”) egyik legösszetettebb és sokak számára talán a legizgalmasabb korszaka, amely valahogy elkerülte eddig a kutató tekintet figyelmét. Ez a korszak – Szilágyinál kissé kitágítva, az 1965–1984 közötti évek – egyben a magyar művészet egyik legtermékenyebb, „legeredetibb” időszaka is, és bár a magyar neoavantgárd és underground egykori tevékenysége sem tekinthető túlreprezentáltnak a szakirodalomban, mégis valamivel jobb helyzetben van, mint az azon belül és kívül létezett és gyakorolt fényképezés. Ezek miatt Szilágyi könyve mindenképpen fontos és régóta hiányzó kezdeményezés, és alapul szolgálhat a későbbi kutatásokhoz.

szilagyisandor.jpg

VILÉM FLUSSER: A FOTOGRÁFIA FILOZÓFIÁJA
Az 1920-ban, Prágában született Flusser 1938-ban kezdett filozófiát tanulni a prágai Károly Egyetem Jogi Karán. Első komoly szakmai sikerét A fotográfia filozófiája (1983) című könyvének német nyelvű publikációja jelentette, majd számos könyvben, cikkben és esszében elemezte azoknak a változásoknak a filozófiai, esztétikai és lélektani következményeit, amelyeket az új médiumok (mindenekelőtt a film, a videó, a számítógép, a hologram, a cyberspace stb.) megjelenése hozott magával. A könyv magyar nyelven 1990-ben jelent meg, és az Artpool jóvoltából online is elovasható.

wf.jpg

SZILÁGYI SÁNDOR: A FOTOGRÁFIA(?) ELMÉLETEI
A fotográfia elméletei - Klasszikus és kortárs megközelítések című könyv a fotográfia, vagyis az optikai és kémiai, tehát az analóg állókép elméleti megközelítéseivel foglalkozik, de egy fejezet erejéig a digitális képalkotás kérdéseit is tárgyalja. A fotóelméleti irodalom klasszikus szövegeinek feldolgozásához fontos szemléleti és szakirodalmi kapaszkodókkal szolgál: Benjamin, Barthes, Sontag, Flusser fotográfiáról előadott nézeteinek ismertetése mellett, mind a klasszikus, mind pedig a kortárs megközelítéseket kritikai vizsgálat tárgyává teszi. A fogalmi tisztázásokat követően, történeti megközelítésben mutatja be a fotóművészeti látásmódokat, egy-egy jelentős alkotó művészetének bemutatásával (pl. Strand, Weston, Atget, Kertesz).
A klasszikus fotóelméleti rész fejezetei: Perce jeltipológiája, Benjamin messzianisztikus kultúrakritikája, Sontag újbalos kultúrakritikája, Barthes szubjektív fenomenológiája, Flusser posztmarxista kultúrakritikája, Kortárs kritikai megközelítések. Fotográfia és művészet: Moholy antifotográfiája, Ecsetfaktúra vagy fényfaktúra?, Gombrich a fotóról, A digitális állókép és a fotográfia. A kötetet részletes bibliográfia jegyzék zárja

szilagyi_sandor1.JPG

KINCSES KÁROLY: HOGYAN (NE) BÁNJUNK (EL) RÉGI FÉNYKÉPEINKKEL?
A Magyar Fotográfiai Múzeum gondozásában jelent meg Kincses Károly HOGYAN (ne) BÁNJUNK (el) RÉGI FÉNYKÉPEINKKEL? (Amit a régi fényképekről tudni kell) című könyv. A kötet elsősorban a szélesebb körben használt fotótechnikákat veszi sorra, ezek magyar vonatkozású adatait közli és összegyűjti a fotóval foglalkozók munkáját segítő elméleti és gyakorlati ismereteket is.
A képek meghatározásához, feldolgozásához, konzerválásához, kiállításához, egyszóval mindenhez, ami fizikai létükben, szellemi tartalmukban érinti őket, elengedhetetlen a történeti fotótechnikák ismerete. Egyetlen más művészeti forma sem kötődik annyira az őt létrehozó technikához, mint a fényképezés. A technikai fejlődés tette lehetővé megszületését, és ugyanez okozza majdan megszűnését is.

hnberf-s.jpg

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.