A leghíresebb lengyel gyerekfotó története - David ’Chim’ Seymour: Tereska lerajzolja az otthonát (1948)

A leghíresebb lengyel gyerekfotó története - David ’Chim’ Seymour: Tereska lerajzolja az otthonát (1948)

2017. június 04. Mai Manó Ház

David ’Chim’ Seymour 1948-ban Tereskáról készített képét milliók látták az elmúlt majdnem hetven év során. 1948 tavaszán Chim megbízatást kapott az újonnan alapított UNICEF-től, hogy készítsen riportot annak a 13 millió gyermeknek a sorsáról Európában, akik otthon nélkül, szükségben, árván maradtak a második világháború miatt, és nyomon kövesse a változásokat, amelyek a szervezet által nyújtott segítség – hajlék, étel, ruhák, oltások – formájában valósultak meg. A küldetés hamarosan a fotóriporter szenvedélyévé vált: hat hónapon keresztül dolgozott, 257 tekercset használt el a Rolleiflex és Leica fényképezőgépével, és az eredeti megállapodás szerinti pénznek csak a töredékét fogadta el. 1948 tavaszától őszéig öt európai országban, Ausztriában, Görögországban, Olaszországban, Magyarországon, és Lengyelországban járt. Miután teljesítette a megbízatást, Chimnek volt némi ideje, hogy összeállítsa a képeket a készülő könyvéhez, amely az ő előszavával és ötvenkét fényképével jelent meg 1949-ben az UNESCO gondozásában Európa gyermekei címmel, ebben azonban nem szerepelt a Tereskáról készített fénykép. 

01_1.jpgFotó: David Chim Seymour: Tereska, egy kislány egy zavart gyermekek számára fenntartott helyen. Az „otthon” képét rajzolta le a táblára. Lengyelország, 1948 © Magnum Photos

A képet először az 1948. december 27-i LIFE magazinban publikálták, ahol a képhez tartozó aláírásban ezt olvashatjuk: „A gyermekek sebei nem mind külsők. Azok, amelyek az elmében keletkeztek évek csapásai által, évekbe telnek, mire begyógyulnak. Varsóban, egy intézményben, amely Európa több ezer ››zavart‹‹ gyermekének egy részével foglalkozik, egy Tereska nevű lengyel lányt megkértek, hogy rajzolja le az otthonát. Ez a szörnyű firkálmány az, amit rajzolt.” 1949 februárjában az UNESCO újságjának címlapján jelent meg, a következő szöveggel: „Tereskát, egy kislányt, egy nemrég Varsóban, Lengyelországban háborús sérült gyermekek számára létrehozott speciális iskolában megkértek, hogy rajzolja le a házát és a családját. A zavarodott elméjének ezt az ábrázolását alkotta meg – hullámzó vonalak keresztezik egymást. Mi az, amit lát ő, amikor a tanár azt mondja, ››rajzolj egy házat‹‹? Ez a terror emléke és a romok ténye? E kisgyermek rajzának a vonalai nem egy gyökerestül kitépett élet tükörképe, a zűrzavar és káosz tükre, amelyet a háború szétszórt Európában?”
A fotót 1955-ben Edward Steichen beválogatta a legendás Az ember családja című kiállításra. Az évek, évtizedek alatt a fénykép, amelyen Tereska lerajzolja otthonát, sok mindenkit lenyűgözött, és a második világháború egyik jelképe lett.
Chim leírása szerint a képen egy szellemileg visszamaradott és pszichológiailag traumatizált gyermekek számára fenntartott iskolában Tereska, aki akkoriban hét vagy nyolc éves volt, egy iskolatábla előtt áll. Ahogy a fotós kontakmásolataiból látható, egy, a táblára feltűzött papíron, a tanár által kiadott feladat az volt, hogy „to jest dom”, vagyis „ez az otthon”. Chim más gyermekeket is lefotózott, akik ugyanazt a feladatot csinálták: lerajzolták az otthonukat a táblára. Egyikük tekintete sem tűnik annyira gyötörtnek és zavarodottnak, mint Tereskáé, aki a krétával csak kusza, összevissza vonalakat tudott firkálni. Két, némiképp eltérő portré készült róla, miközben a táblára rajzolt, és olyan fotó is van, amikor egyszerűen csak áll a tábla előtt. Hogy ki volt Tereska, majdnem hetven évig rejtély maradt.

02_2.jpgFotó: Chim riportjának első oldala és Tereska fényképe a LIFE magazinban

Gregor Siebenkotten, a Tereska Alapítvány – amely egy hátrányos helyzetű gyermekeket segítő szervezet – igazgatója alapos kutatást indított el Tereska személyével kapcsolatban, amelyet Patryk Grażewicz, kutató és Aneta Wawrzyńczak, emberjogi aktivista és újságíró vitt véghez. Matthew Murphy, a Magnum New York-i irodájának szerkesztője és Carole Naggar, fotótörténész segített nekik, ők információkat nyújtottak Chim életéről, történetéről, és archívumából.

03_2.jpgFotó: Tereska fényképe az UNESCO kiadvány címlapján

Chim 1948 kora szeptemberén érkezett meg Lengyelországba, szülőhazájába, küldetésének utolsó állomására – itt jutott tudomására, hogy szüleit és családja nagy részét meggyilkolták a nácik. Miután Otwockba utazott, negyven kilométerre a fővárostól, ahol gyermekkorának nyarait töltötte, visszament Varsóba, ahol a zsidó gettó romjait és a Stawki utcán lévő gyerekeket fotózta, akik hazafelé sétáltak az iskolájukból, az egyik olyan épületből, amelyet nem romboltak le a varsói bombázások alatt. A lengyel gyermekekről szóló sztorijának képaláírásai és kontaktjai lehetőséget adnak arra, hogy kövessük a fotográfust egy szeptember közepi reggelen. Chim először a Legia Warszawa futballstadionjánál fényképezett, aztán Varsó romjai között sétált, megörökítve azokat. Később iskolás gyerekek egy csoportjába botlott, és követte őket, miközben számos más gyereket talált, akik terápiás célból kertészkedtek. Ugyanabba az iskolába járó gyermekeket fotózott épületek egy csoportja előtt állva.

04_2.jpgFotó: A két, némiképp eltérő portré Tereskáról

Ezután következett Tereska és iskolája, amelyet sikerült azonosítani, és amely egy 1948-as rövidfilm témája is volt, ahol számos, Chim fényképein az osztályteremben látható elem felismerhető: fa padlózat, hasonló falfestés, fekete borítás a falon, és egy nagy, kerek, fekete fémcsengő az ajtó mellett. Ez ma már nem sajátos igénnyel rendelkező gyermekek számára fenntartott intézmény, hanem a 177-es számú általános iskola a Tarczynska utcában, a Stara Ochota körzetben. Az intézmény archívumában a kutatók hozzáférhettek az 1948 és 1957 közötti évek dokumentumaihoz. Három lehetséges „Tereská”-t azonosítottak az 1948-as iskolai évből. Az egyikük túl idős volt ahhoz, hogy a képen látható lány legyen, tizenkét vagy tizenhárom éves volt. Amikor a kutatók egy családi képet láttak a második Tereskáról, nyilvánvaló volt, hogy ő sem az. A harmadik Tereska hét vagy nyolc éves volt, amely egyezett a képpel, és egy év után elhagyta az iskolát. A kutatók megtalálták a testvérét és a sógornőjét, így össze tudták rakni életének néhány elemét. 

05_2.jpgFotó: Chim más gyermekeket is lefényképezett Tereska iskolájában
06_2.jpgFotó: Az iskolaépületeket mutató kontaktmásolat

Teresa Andwentowska katolikus családból származott. Jan Klemens két lányának egyike volt, az apa a lengyel ellenállás aktivistájaként tevékenykedett. A varsói felkelés (1944 augusztus–október) alatt a Gestapo varsói főhadiszállásán és börtönében durván megverték. Közben Tereska anyja, Franciszka mindent megtett annak érdekében, hogy a család valahogy meg tudjon élni. Varsó bombázása alatt Tereska otthonát is lerombolták, nagyanyját valószínűleg ukrán katonák lőtték le, akik segítettek a németeknek leverni a varsói felkelést. Tereska agykárosodást is szenvedett, amikor egy srapnel egy darabja eltalálta. A bombázások után Varsóból menekülve a négy éves kislány és a tizennégy éves testvére, Jadwiga, három héten keresztül próbált elérni egy Varsótól hatvanöt kilométerre lévő falut – gyalog, egy háborútól sújtott országban, miközben folyamatosan éheztek. Ezek a traumatikus élmények a kielégíthetetlen éhség érzését, és a fizikai és mentális állapotának romlását eredményezték. Az 1954–55-ös iskolai évben elmegyógyintézetbe kellett küldeni Świeciébe (háromszáz kilométerre a fővárostól). Tereska kisgyermekkorától kezdve szeretett rajzolni, főleg virágokat és állatokat. Serdülőként cigaretta- és alkoholfüggő lett, és erőszakossá vált. Az 1960-as évek közepétől a Varsótól nem messze lévő Tworki Elmegyógyintézetben töltötte életét. Az egyetlen dolog, amely bármit is jelentett számára, a cigaretta, az étel, és a rajzai voltak. Teresa Adwentowska 1978-ban hunyt el a Tworki Elmegyógyintézetben. Mintha beleragadt volna az általa rajzolt krétavonalak összekuszált hálójába, számára megállt az idő: Tereska fejében a háború sosem ért véget. (Gáspár Balázs)

07_2.jpgFotó: A táblára rajzoló gyermekekről készült fotók kontaktmásolata

(forrás: time.com; aphelis.net; magnumphotos.com; unesdoc.org)

Az egyetemes fotótörténet ikonikus alakjainak gyerekekről készített megrázó, szomorú vagy éppen vidám képeit és történetüket ITT és ITT találod. 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

szellemkor 2017.06.04. 19:58:36

Utálom az egész XX. századot!

Minaret 2017.06.04. 20:34:44

@szellemkor: Én már a XXI. századot is.

gombakomba 2017.06.04. 22:02:07

@szellemkor: ne legyenek illuzioid, az ember minden korban pont ugyanilyen volt. A tatarjarast se lehetett egy matyohimzes megelni, de semelyik masik haborut sem, akar elotte, akar utana.
Csak a XX. szazadbol mar sok dokumentum szarmazik, amelyeken keresztul szembesulhetunk vele.

Szakyster 2017.06.04. 23:16:46

Akik annyira rajonganak a háborúért, és mindent hősiesen, fegyvertűzben és csatazajjal akarnak megoldani, azok sosem gondolnak Teresa-ra, és sorstársaira.

gumirocker 2017.06.05. 10:43:49

Hány ilyen gyerek lehet a világon - elgondolni is borzasztó az afrikai, a közel-keleti és pld. a kambodzsai kegyetlenkedések szemtanúinak sorsát, akik végignézhették vagy elszenvedték a mészárlásokat? ....De ha még közelebb akarunk menni, akkor itt volt a balkáni háború a 90-es évek elején:-((

]{udarauszkasz 2017.06.05. 11:59:10

Az ember az osszes osztonos keszteteset kepes intelligens leny modjara kezelni,kiveve egyet: es ez a hatalomvagy,birtoklas,territorialis oszton. Ebbol a szempontbol a Homo Sapiens Sapiens csimpanzzal van egy szinten,es amig ez nem valtozik,addig lesznek Tereskak is.