Pályi Zsófia nyerte az idei Hemző-díjat - Gratulálunk!

2017. június 12. Mai Manó Ház

Pályi Zsófia szabadúszó fotográfus nyerte a 2017-es Hemző Károly-díjat. Pályi tavaly a finalisták között végzett, az idén pedig több sorozatból álló portfóliójára kapta meg a fiatal alkotók számára meghirdetett pályázat díját. A díjra az Alapítvány tanácsadói jelölhetnek pályázókat. Az idén Barakonyi Szabolcs, az index.hu képszerkesztője, Bognár Katalin, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa (Lengyel Beatrix nevében), Cseke Csilla, az MTI fotószerkesztőségének vezetője, Molnár Zoltán fotográfus, tanár és a tavalyi győztes, Mohai Balázs fotográfus jelölt alkotókat. A Hemző Károly Alapítvány Kuratóriumából álló zsűri (Lajos Mari, Hemző özvegye, Salvarani Zsófia, a művész nevelt lánya, valamint Korniss Péter és Bánkuti András fotográfusok és az Alapítvány titkára, Szarka Klára kurátor) az idén is úgy döntött, hogy az egyetlen díjazott mellett még négy finalistát is megnevez. Kaszás Tamás, Kállai Márton, Sivák Zsófia és Végh László, a 2017-es finalisták egyaránt magas színvonalú pályázatokat nyújtottak be.
Pályi Zsófiát mint érett, kiforrott alkotót, a fotográfia több területén is magas nívójú teljesítményt nyújtó fényképészt ismerte el a díjjal a zsűri. A Hemző-díjjal oklevél, pénzjutalom és kiállítási lehetőség jár a Magyar Fotográfusok Házában.

Gratulálunk!

Mai bejegyzésünkben Pályi Zsófia díjnyertes képeiből válogattunk. A fotókra kattintva a sorozatból láthattok részleteket.

Balaton, Magyar tenger
A sorozat a Balatonról, Közép-Európa legnagyobb taváról szól. A képek hordozzák azt a kelet-európai hangulatot, ami évről-évre tűnik el a modernizáció következtében. Az 1960-as, 70-es években kedvelt turista úticélpont volt a tó, ahol számos munkásosztálybeli magyar és külföldi találkozott, akik a Keleti Blokkból érkeztek. Egyúttal találkozóhelyként szolgált a kelet- és nyugat-németek számára is, akiket 1989-ig a berlini fal elválasztott egymástól. A kommunizmus bukásával, a régió veszített népszerűségéből, meglehetősen lepukkant és már csak a magyarok látogatták. Azonban napjainkban új reneszánszát éli. A külföldi turisták újra felbukkantak, de a tó régi bája még mindig érződik.
Első pillantásra a képek egy tenger érzetét keltik határtalan horizonttal. Valójában a víz, mint tudjuk, nagyon sekély, átlagosan mindössze három méter mély. A fényképeken az illúziók ugyan szertefoszlanak, a Balaton mégiscsak egy tó marad csupán. A magyarok egymás között irónikusan mégis magyar tengerként gondolnak rá. 

"Kis öregjeim"
Hernádi Zsoltné Zsuzsa 1975-ben született Nyírbátorban. Budapestre huszonegy évesen költözött. Két gyermeke született, öt évig otthon volt velük, majd megszerezte a szociális gondozó és ápoló szakképesítést, és ma már tizenöt éve, hogy házi segítségnyújtóként dolgozik Budapest belvárosában, Lipótvárosban. Úgy érzi, talán az vezethette erre a pályára, hogy már súlyos beteg édesanyját is ápolnia kellett kamaszkorában. Jelenleg az ötnapos munkahét mellett ügyeletet is vállalva idős emberek alapvető hétköznapi teendőiben segít, naponta akár öt-hat lakásban is megfordul. Mindenhol abban segít, amire épp szükség van: a fürdetés, a borotválás, a pelenkázás, a felmosás, a vásárlás vagy éppen az ebédeltetés mind ott szerepelnek a listáján. Mégis talán a legfontosabb, hogy társaságot nyújt, jó beszélgetőpartner. A gyerekeik tragikus, korai halála, a rokonaik leterheltsége vagy külföldi munkavállalása miatt sokszor magányos, depressziós időseknek nemritkán Zsuzsa jelenti az egyetlen emberi kapcsolatot. Alapvető fontosságú a bizalom, hiszen a gyakran mozgásképtelen idősek a lakásuk kulcsait is átadják neki, de aki megismerte Zsuzsát, mind családtagként várja vissza. „Kis öregjeim”-ként emlegeti az általa látogatott nyugdíjasokat, akikhez a munka során mindig közel kerül, és – bár az évek megedzették – nehezen viseli, hogy majdnem minden évben gyászolnia kell. 

Remény az élet peremén
A Morzsa család mindennapi gondokkal küzd. Nehézségeik között jelen van az eladósodás, az elvégzett munka után járó elmaradt fizetések, üres ígéretek, hóvégi anyagi nehézségek.A család feje, Miklós havi tíz alkalommal visz 24 órás műszakokat jegykezelőként, néhol túlórázva; de még így sem tud lakást bérelni, mivel Tünde, három gyerek anyukájaként még otthon van a legkisebb gyermekükkel, és munkát egyelőre nem tud vállalni. Morzsáék ebben a reménytelen helyzetben költöztek be a csepeli Családok Átmeneti Otthonába, ahol velük együtt kilenc hasonló helyzetű család kap kedvezményes szállás lehetőséget a Vöröskereszttől. A család mind az öt tagja egy szobában él, egy ágyban alszik. Céljuk, hogy megtakarítsanak annyi pénzt, hogy a jövőben egy lakást tudjanak bérelni. 

Álruhában, kopaszon - Hegedűs D. Géza
A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész hétköznapjaiban nincsenek üresjáratok. Hegedűs D. Géza korát meghazudtolva mindenhol jelen van, nemzedékének egyik legtöbbet foglalkoztatott művésze, kedvelt szinkronszínész, több mint negyven filmben szerepelt. A Vígszínháznak negyven éve hűséges tagja, hetente többször is fellép; mindeközben hajnalban kel, hogy Szász János legújabb filmjének, a Sóhajok hídjának 120 kilométerre folyó forgatásaira odaérjen Rónabányára. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen 1987 óta tanít, ahol amellett hogy rektorhelyettes, egy induló és egy most végzős osztály vezetője is. Diákjaival igazi közösséget alkotnak, elmondása szerint nem áll közéjük a tekintély fala, egy ponton túl már ugyanazon a szinten léteznek, mivel jó barátok lettek a munkával eltöltött évek alatt. Végzős hallgatóinak meghívására William Shakespeare-nek az ifj. Vidnyánszky Attila által rendezett Athéni Timon című darabjában is játszik. A 2015-ös diplomadarabban Timonként körülzsongják a fiatal színészek, és azt a kérdést feszegetik, vajon valódi társak alkotják-e a mai társadalmat. 

A Hemző-díjjal oklevél, pénzjutalom és kiállítási lehetőség jár a Magyar Fotográfusok Házában. A tavalyi díjazott, Mohai Balázs jutalom kiállítása 2017. július 09-ig ingyenesen látogatható nálunk, a Mai Manó Házban.

Ajánlott bejegyzések:

Ugrás a lap tetejére
süti beállítások módosítása