A mi életünkből (1932) - Egy betiltott fotókiállítás képei és története

A mi életünkből (1932) - Egy betiltott fotókiállítás képei és története

2017. június 18. Mai Manó Ház

„Budapest munkásfényképezői jöttek el hozzánk, hogy bemutassák a magyar főváros nehéz munkáséletét. Gró Lajos budapesti munkásfényképész csoportjának képanyagából a szociofoto társulat kiállítást rendez a pozsonyi művészegyesület helyiségében. (Káptalan utca 13/a). A kiállítás a munkásfényképezés nagy kortörténeti dokumentuma, a kiállítás március 27-én vasárnap délelőtt nyílik meg és március 30-ig marad nyitva. Megtekinthető 10-13 és 15-20 óra között. A belépés díjtalan.”
Ezzel a szöveggel jelentek meg 85 évvel ezelőtt Pozsonyban A mi életünkből című kiállítást népszerűsítő plakátok. A Bass Tibor, Bergmann Teréz, Bruck László, Gönci [Frühof] Sándor, Haár Ferenc, Kovács Zsuzsanna (Schmidt Anna), Lengyel Lajos és Tabák Lajos képeiből összeállított A mi életünkből című fotókiállítás a magyar fotótörténet egyik fontos tárlata volt. A kiállítás képeit Budapesten, Bécsben és Pozsonyban is lehetett látni és Tabák Lajos ötlete után az ország nagyobb városaiban szerették volna bemutatni, de a pozsonyi kiállítás már a hatalom érdeklődését is felkeltette. 

zk_tabak_lajos_ezredvegi_fotok_ill_0011.jpgFotó: Tabák Lajos: Magánút, tilos az átjárás

„A pozsonyi m. kir. konzulátus jelentése szerint a budapesti „munka” című szocialista irányú lap, amely Kassák Lajos vezetése alatt áll, folyó évi március hó 27-30-ig ingyenes szociofotokiállítást rendezett Pozsonyban. […] A képek a magyarországi nyomort szemléltették, még pedig meglehetős tendenciával, mivel az egyik asztalon pl. nyomorgó munkások mellé helyezték a Szt. István körmenetről készített felvételeket…” – E „Szigorúan bizalmas!” értesítést 1932-ben a magyar királyi belügyminiszter küldte a miniszterelnöknek, a honvédelmi és belügyminiszternek, valamint a honvédelmi miniszter katonai főcsoport főnökének. 

mieletunkbol001.pngFotó: A Pozsonyban megrendezett  'A mi életünkből' című kiállítás, 1932
Megjelent az Irodalmi Szemle 1968/2. számában

A mi életünkből című kollekciót Budapest, Bécs és Pozsony után eredetileg országos vándorkiállításra szánták és az elsőt Szolnokra tervezték. Ahogy Kassák Lajos a szolnoki kiállítás meghívójában írta: „Ezek az emberek […] nem elégszenek meg a képi szép elérésével, tudják, hogy a tárgyilagos fotó egyrészt a jelen feltárásának, másrészt a jövő történetírásának nagy jelentőségű kultúreszköze.” Néhány nappal a fenti levél kézbesítése után, a megnyitó előestéjén, 1932. április 2-án Kassák Lajos előadást tartott a Munkásotthonban, ahol elmondta:
„... Örömmel köszönthetjük ... azokat a társainkat, akik ... előbbre tudnak lépni, ... akik ... olyasmin munkálkodnak, amiből a mi életkedvünk csendül ki, s ami a mi fejlődésünket segíti előbbre. A szocialista írók mellé most odaállnak a szocialista fotósok is... A munkásfotós az pionír, aki akár a tömeg soraiban, akár azok előtt jár, nyakában a felvevőgéppel, az objektív lencse segítségével számunkra felismerhetőbbé és érthetőbbé akarja tenni a környező világot...”
Kassák a kiállított képekről is beszélt:
„...nemcsak érdekes technikai és stíluskísérletek, hanem az új munkásgeneráció kultúrnívójának kritikai dokumentumai is... Nem nyomja agyon őket a múlt, s ugyanakkor nem dobják félre az eddig elért eredményeket... Olyan tárgyilagosak önmaguk iránt, mint amilyen tisztaságra és tárgyilagosságra törekszenek fotóikban, néha egészen a könyörtelenségig... Ezek az em­berek – a maguk erejéből beérkeztek a mába... Nem szórakozásból fotografálnak... Tudatosan, egy bizonyos szemszögből, a haladás nézőpontjaiból állítják be gépüket... Ezért, amit mondanak új, s ahogyan mondják megnyerő és bizalomgerjesztő...”
A megnyitót vasárnap délelőtt 11.00 órára hirdették meg és már a közönség is szépen gyülekezett, mikor egy szakasz rendőr kíséretében, lovagló ostorral a kezében a város főkapitánya is megjelent. Ám az április 3-i megnyitóra nem került sor, mert a kiállítás szervezőit a rendőrség állam- és társadalomellenes izgatás miatt őrizetbe vette és a kiállított képeket elkobozta.

Az indoklás az alábbi volt:
„Tárgy: A Magántisztviselők szolnoki csoportjának egyesületi helyiségében rendezett munkásfoto kiállítás
Fábri Zoltán előtanácsos úrtól nyert szóbeli utasítás alapján a mai napon megjelentem d.e. 10 óra 30 perckor az említett egyesület szolnoki Szapáry utca 24. […] sz. a. helyiségében. Ott megjelenve az ott kifüggesztett képek megtekintése után megállapítottam, hogy a kiállítás külső elrendezése és csoportosítása, a képeket kísérő feliratok, a kifüggesztett képek kizárólag azt a célt szolgálják, hogy a kiállítást megtekintőkben az elégedetlenséget felébresszék, bennük a jelenlegi állami és társadalmi rend elleni gyűlöletet felkeltsék. A képek ily beállítása mellett a művészi értékkel nem bírnak, hanem a munkásosztály egyes tagjainak nyomorát mutatják – tendenciozus és külső tekintetre is láthatóan olyan beállításban, mely alkalmas egymagában arra, hogy a képek megtekintőiben érzelmi felháborodást teremtsen a fennálló állami és társadalmi rend ellen és ezáltal bennük ellenszenvet és gyűlöletet felkeltve, a fennálló állami és társadalmi rend ellen izgassa.
Tekintettel arra, hogy a kiállítás küldő elrendezésének, a képeket kísérő feliratoknak és kifüggesztett fényképfelvételeknek helyszíni megszemlélése, a helyszínnek megörökítése a büntető cselekmény megállapítása szempontjából perdöntő jelentőségű – a jelenlegi állapot a vizsgáló bíró megérkeztéig pedig fenntartható – javaslom a bírói szemle elrendelését és megtartását.”

Erre így emlékezett vissza egy interjúban Tabák Lajos:
[…] másnap, április 3-án, a Kassák által tervezett megnyitási aktus pillanatában rendőrhatósági különítmény szállta meg a Munkásotthon helyiségeit. Kitessékelték a nagy számban jelen volt nézőket, érdeklődőket. A falakról letépték, bűnjelként lefoglalták s elvitték a fotókat. A rendőrkapitány és a vármegyei alispán túlkiabálták egymást: „Hallatlan merészség! És milyen felháborító képcímek!? Erőszak! Szociális berendezkedésünk magaslatán! Magánút, tilos az átjárás! Hol vannak a szerzők, a rendezők!? Le kell őket tartóztatni!”
Erre a jelen volt detektívek Kassák Lajos írót, Lengyel Lajos budapesti nyomdászgrafikust és engem (Tabák Lajos szolnoki magántisztviselőt) nyomban bekísértek a Tisza-parton levő férges-poloskás rendőrségi fogdába. Kassákot tőlem és Lengyeltől elkülönített zárkába vitték, majd az éjszakai órákban elkezdődtek a vallatások, kihallgatások. Az m. kir. budapesti rendőrség is fontosnak tartván az ügyet, 1932 április 6-án jelentést tett a nagyméltóságú m. kir. belügyminiszter úrnak:
„Kassák Lajos előadása ... a legféktelenebb izgatást tartalmazta a mai társadalmi rend, osztályok és kormányzat ellen, másrészt erőteljes agitáció a szélsőséges szocializmus mellett... a szolnoki rendőrhatóság az 1921. III. te. 5. és 9.8-ba ütköző cselekmény miatt a bűnvádi eljárást megindította, és a helybeli vizsgálóbíró közbenjöttével a kiállított fotókat lefoglalta.” (Tőlem, házkutatás után a negatívokat is elvitték.)
Nem tudtak bennünket elítélni. Az volt a szerencsénk, hogy „irodalmi előadásra” és „művészi fényképkiállításra” a rendező szakszervezetek által kért hatósági engedély kiadása előtt a rendőrkapitány elmulasztotta előzetesen bekérni az előadás vázlatát, illetve megtekinteni a kiállításra szánt fényképeket. Így mi következetesen ragaszkodtunk álláspontunkhoz: amit tettünk, arra a rendőrség vezetőjétől írásbeli engedélyt kaptunk!
A szolnoki kudarc után merész lépésünk volt: 1932 májusában kiadtuk Kassák Lajos előszavával A mi életünkből című albumunkat az elkobzott fotók egy részével („MUNKA” első fotókönyve). 

Az 1932-en megjelent "MUNKA" első fotókönyvének lapjaiból a képre kattintva találsz egy válogatást.

Fotó: Képek a "MUNKA" első fotókönyvéből, 1932 © National Gallery of Art Library

A képek nagy része a második világháború alatt megsemmisült, megsérült vagy eltűnt. Kiadványokból, folyóiratokból és a megmaradt negatívokból 1966-ban Kassák Lajos mégis megnyitotta Szolnokon a Damjanich Múzeumban az 1932-ben izgatónak és veszélyesnek minősített kiállítást Bass Tibor, Bergmann Teréz, Bruck László, Gönci [Frühof] Sándor, Haár Ferenc, Kovács Zsuzsa, Lengyel Lajos, Tabák Lajos MUNKAKÖRI fotósok fényképeivel, majd úgyszintén 1966-ban bemutatásra kerültek ezek a fotók a fővárosi Nemzeti Galériában rendezett A magyar fotóművészet 125 éve című reprezentatív tárlaton is.  

img124.jpgFotó: A mi életünkből 1932 kiállítás megnyitója, Szolnok, 1966. október 9.
Megjelent az Irodalmi Szemle 1968/2. számában

A kiállításhoz Kassák Lajos előszavával egy katalógus is megjelent, mely a Pécsi József Fotográfiai Szakkönyvtárban is megtalálható. A katalógus képjegyzéke szerint a nyolc fotográfus (Bass Tibor, Bergmann Teréz, Bruck László, Gönci [Frühof] Sándor, Haár Ferenc, Kovács Zsuzsa, Lengyel Lajos, Tabák Lajos) 88 képét állították ki.
Kassák elismerően nyilatkozott a fotográfusokról a katalógusban is: "Rögöt törő feladat ez, fárasztó és háládatlan munka. Alig jár érte valami anyagi szolgáltatás, de annál inkább ki vannak téve a szélbe, a polgári üldöztetésnek és az éretlen ultraradikalizmus szájaskodásainak. [...] Harcolnak akkor, mikor dolgoznak, és ehhez a produktív harchoz tudatosan választják meg eszközeiket. Mint ahogy a harcot is tudatosan és kétségek nélkül folytatják. [...] Mintha azt mondaná: lássatok és okuljatok!"  

Az 1966-ban megjelent A mi életünkből 1932 című katalógus lapjaiból a képre kattintva találsz egy válogatást.

Fotó: A mi életünkből 1932 - Az 1966-ban megrendezett kiállítás katalógusa, Damjanich Múzeum, Szolnok (A képeket a Pécsi József Fotográfiai Szakkönyvtár állományában megtalálható katalógusból fényképeztük)

(forrás: epa.oszk.hu; ezredveg.vasaros.com; library.nga.gov; fotomuveszet.net)

Szintén a betiltott magyar kiállítások képzeletbeli listáján szerepel Urbán Tamás az aszódi Fiúnevelő Intézetben 1973-ban készült képeket bemutató kiállítása és Tímár Péter 1983-ban a Fővárosi Temetkezési Intézetnél készített megrázó, a végrehajtási aktusban kegyeletet nyomokban sem rejtő képeiből összeállított Gyász című tárlata is.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.