Öt híres fotográfus, aki szeptemberben született

Öt híres fotográfus, aki szeptemberben született

2017. szeptember 01. Mai Manó Ház

A hónap híres szülötteit bemutató sorozatunkban ezúttal a szeptemberben született fotóművészek közül válogattunk. A képekre kattintva a fotográfusok további munkáit találod.

SZEPTEMBER 1. - BALOGH RUDOLF (1879-1944)
Balogh Rudolf 1879. szeptember 1-én született Budapesten. Győri középiskolai rajztanárától tanulta meg a fényképezés alapelemeit, majd szaktudását külföldön fejlesztette tovább. 1902-től Budapesten lakott. Pályakezdőként képei igen széles témakört öleltek fel. Hírneves “hírlap illusztrátor”-rá 1903-tól a Vasárnapi Újság oldalain vált, bár az Új Idők már 1902-ben közölt tőle képet. 1912-től “fényképészeti műintézet” tulajdonosa lett a Váci utca 12. szám alatt. 1914-ben Fotóművészet címmel lapot indított, ennek kibontakozását a világháború kitörése akadályozta meg. A “békétlen években” (1914–1919) sokszínű tudósításokat készített a háborús eseményekről, a belpolitikai élet hullámveréseiről. A húszas években az Est-lapok munkatársa lett és a Pesti Napló Képes Mellékleténél rövidesen karakteres vezető fotográfussá vált. A harmincas évek elejétől a Magyar Filmiroda fotólaboratóriumát vezette, képei az idegenforgalom szolgálatában is álltak. A “magyaros” stílus legjelentősebb képviselőjeként főként a magyar paraszti élet, a népviseletek, népszokások, a magyar táj szépségei tükröződtek felvételein. A Das malerische Ungarn (A festői Magyarország) című kötet nagyrészt az ő képeivel jelent meg 1934-ben, majd rövidesen egy az országot reprezentáló fényképkötete látott napvilágot több nyelvű változatban. (A német nyelvű kötet az Ungarnfibel címet viselte.) A szakma nagy tekintélyű tagjaként 1925-ben a Magyarország aranykoszorús fényképészmestere címmel tüntették ki. A harmincas évek elején a Fotóművészeti Hírek felelős szerkesztője és kiadója volt. Felvételeivel számos rangos kiállítási díjat nyert itthon és külföldön. 1944-ben származása miatt elbocsátották a Filmirodától. Műtermét és lakását bombatalálat érte – életének számos értéke odaveszett ekkor. Egészségi állapota leromlott, 1944. októben 9-én hunyt el Budapeten.
A nevét viselő, 1992-ben alapított Balogh Rudolf-díj a magyar fotográfia legrangosabb szakmai díja. 

baloghrudolf.jpgFotó: Balogh Rudolf: Juhász kutyáival, c. 1930 © Magyar Fotográfiai Múzeum

SZEPTEMBER 9. - BRASSAÏ (1899-1984)
Brassaï / Halász Gyula (Brassó, 1899. szeptember 9. – Párizs, 1984. július 7.) Úgy ment el Párizsba, hogy nem is tudott fényképezni. A már ott élő Tihanyi, Kertész istápolta. Mindezek ellenére, alig néhány évvel később megjelentetett fotóalbumaiban olyan esszenciáját tudta nyújtani az éjszakai, a mondén Párizsnak, mint talán Toulouse-Lautrec, Atget óta senki. Egy pillanat alatt párizsibb lett, mint az ott születettek nagyobb része. Nem fényképészként lett művész, hanem művészként választotta a fényképezést. Képzőművészként, fotográfusként, íróként egyformán beírta nevét abba a bizonyos Nagykönyvbe. 1925-ben egy barátja, Zborowski megismerteti Atget képeivel. Ezek olyannyira elbűvölik, hogy ettől fogva egész életében példaképének tekinti a párizsi fotóst. 1926-ban ismerte meg André Kertészt, akit több fotós útjára is elkísért, sokat tanulva tőle. Bár Kertész már ekkor biztatta a fényképezésre, Brassaï valójában csak 1929-től fotografált. „Harmincéves koromig azt sem tudtam, mi a fényképezőgép. –S akkor miért jutott eszedbe? –Mert nem fértek már el bennem a képek, annyit szedtem magamba, főleg az éjszakai csavargásaim alatt” – mondta egy beszélgetés során Illyés Gyulának. Egy kölcsönbe kapott, egyszerű amatőrgéppel kezdett dolgozni. Eleinte a leghétköznapibb tárgyakat fotózta, 1930-ban pedig az éjszakai Párizst kezdte fényképezni. A technikailag sem könnyű éjszakai fényképezést komolytalan kis gépével már nem tudta elfogadhatóan művelni, vásárolt hát egy Voigtländert. Jobbára egyedül kószált. A lemezek, kazetták tekintélyes súlya miatt egy-egy éjszaka 24 lemeznél többet sosem vitt magával. Picasso későbbi barátnőjével, Dora Maarral közösen használtak egy labort. „Dora kezdő fényképész volt, akárcsak én. Még nem volt laboratóriumunk, és képeinket egy ideig ugyanabban a sötétkamrában hívtuk elő a Montparnasse-on, amelyet egy közös amerikai barátunk bocsátott a rendelkezésünkre... Néha közös kiállításokat rendeztünk.”
Éjszakai útjainak eredményeképpen 1932. december 2-án, Paul Morand előszavával megjelent a Paris de nuit. A nagy sikert aratott Éjszakai Párizs után hamarosan összeállította a Titkos Párizs (Le Paris secret des années 30) című könyvet is. (Miért, miért nem, ez utóbbi csak 40 évvel később jelent meg, igaz, akkor egyszerre adták ki Párizsban, Londonban, New Yorkban és Frankfurtban, utóbb Tokióban is.) Az Éjszakai Párizs címlapján már a Brassaï név áll, pedig ifj. Halász Gyula csak 1931 végén vette fel szülővárosa, Brassó nevét. „Halász Gyulának ismertünk meg. Festőnek. Hogy lettél Brassaï?” – kérdezte tőle Illyés. „A családi nevemet, a Halászt akartam halhatatlanítani: a festményeimmel, tisztán. A Brassaï név a kenyérkeresethez kellett, a fényképek szignálásához. A kettőt kezdetben kényesen elválasztottam.” 1933-ban rendezték első fotókiállítását Londonban. A Batsford Galleryben éjszakai képeit állította ki. 1935-től 1947-ig a (magyar barátja Charles Rado által alapított) Rapho ügynökségnek dolgozott. 1937-ben Carmel Snow és Alexey Brodovitch munkát – s a témaválasztásban teljes szabadságot – kínált neki a Harper’s Bazaarnál. 25 éven keresztül jelennek meg Brassaï-képek a lapban. Elsősorban művészportrék, műtermi enteriőrök, de 1949 után a különböző utazásain készített képei is. 

brassai1936.jpegFotó: Brassaï: Les Escaliers de Montmarte, Paris, 1936

SZEPTEMBER 10. - SZÖLLŐSY KÁLMÁN (1887-1976)
Szöllősy Kálmán fotóművész, a magyaros stílus egyik mestere, 1887. szeptember 10-én született Pécsen. 1906-tól fényképezett amatőrként, az 1920-as években a sokoldalú, építész, festőművész, fotográfus Vydarény Ivántól és az úgynevezett magyaros stílus két nemzetközi hírű mesterétől, Kankowszky Ervintől és Balogh Rudolftól sajátította el a szakma csínját-bínját. 1908 és 1932 között irodatiszt, vasúti tisztviselő, hivatalnok, cégvezető volt több magáncégnél. 1932-ben leépített magántisztviselőként miniszteri engedélyt kapott fényképészipar folytatására. Még ebben az évben nagy sikert aratott Hátakt című képe. Kiemelkedőt nyújtott számtalan más fotósműfajban is, kosztümös, romantikus zsánerképeit, népi életképeit, valamint táj- és városképeit is elismeréssel fogadta a szakma és a nagyközönség. Fényképei jelentek meg a svájci Camera, az angol Amateur Photographer, a német Fotofreund lapszámaiban. 1945 után portréműtermet működtetett, majd tizedmagával megalakította a Fotókollektíva munkaközösséget. A világháború után is részt vett az amatőrfotós életben, több szakcikket is publikált. Ezernél több kiállításon szerepelt mind az öt világrészen, s főleg eszményített hangulatképeivel, tánc- és aktfotóival 11 aranyérmet, 6 ezüstöt, számtalan bronzot és díszoklevelet nyert. Jelentős szakmai műve a Csörgeő Tiborral írt Képmódosító eljárások. Szöllősy Kálmán 1976. augusztus 1-jén halt meg Budapesten.

szk012.jpgFotó: Szöllősy Kálmán: Pihenők a pesti Duna-parton, 1930-as évek, 17,9×23,9 cm
© Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár

SZEPTEMBER 14. - AIGNER LÁSZLÓ (1901-1999)
Aigner László (Lucien Aigner) (Érsekújvár, /Nyitra vm./, 1901. szeptember 14. - Waltham, /Mass. USA/ 1999. március 29.) fotóriporter, fényképész, újságíró. Első fényképét 1910-ben készítette egy Brownie boxgéppel. A Trianon által elcsatolt területen gyerekeskedett, Berlinben színházi tanulmányokat folytatott, segédoperatőr volt Lóránt István mellett, majd 1924-ben Budapesten jogi doktorátust szerzett. Ennek ellenére 1925-ben újságíró, később fotóriporter lett. Képei a Pesti Napló képes Mellékletében illetve a Színházi Életben jelentek meg. 1926-tól Párizsban élt, James Abbe amerikai fényképész asszisztense két évig, közben 1927-től 1939-ig az Est Lapok párizsi tudósítójaként is részesült egy kis honi apanázsban. 1928-tól 1939-ig a London General Press párizsi tudósítója. Képei ezek mellett olyan nagy francia, német és angol képes magazinokban jelentek meg, mint a Vu, a L’Illustration, a Miroir du Monde, a Münchener Illustrierte Presse, majd a Weekly Illustrated, a Lilliput, a Picture Post. Utóbbi lapok képszerkesztője Stefan Loránt, azaz Lóránt István, akivel haláláig jó barátságban maradt. Specialitása volt a politikai riportázs, egyszerű felszereléssel, a technikai bravúrok mellőzésével, hétköznapi stílusban fényképezte még a hírességeket is, ezzel szerzett magának ismertséget.
1936-ban az USA-ba utazott, hogy tudósítson Roosevelt elnökválasztási kampányáról. Szerződése volt a Life magazinnal. 1939-ben végleg az Egyesült Államokba költözött, New Yorkban élt fotóriporterként. 1939-1948 között freelance tudósító, fotóesszéket és képes cikkeket készített. A Time, a Newsweek, a The Christian, a Science Monitor, a New York Times, a Look, a Click, a The Grade Teacher, a Coronet, a Pageant mellett lapok tucatjai közölték képeit. 1947-től nyolc éven keresztül a Voice of America (Amerika Hangja) rádióadó bemondója, szerkesztője, idegennyelvű műsorainak gyártási igazgatója. 1954-től Great-Barringtonban, Massachusetts államban lakott, 10 percnyi autózásra Loránt lenoxi házához. Portréműtermet tartott fenn a városban és 1977-ig folytatta a sajtófotózást is. 1970-től kezdődően a George Eastman House munkatársai dolgozták fel hatalmas archívumát, mintegy 100.000 negatívját. Ennek eredményeképpen 1996-ban képeiből, negatívjaiból, dokumentumaiból, személyes tárgyaiból és gépeiből Lucien Aigner Múzeum és alapítvány alakult lakóhelyén, a volt műtermében. 1977-ben bezárta műtermét és egy második ösztöndíj segítségével elkezdte katalogizálni a gyűjteményét, közben folyamatosan rendezte kiállításait, előadásokat tartott. 99-ik évében érte utol a halál. (Kincses Károly)

aigner008.jpgFotó: Lucien Aigner: Le Touquet, Párizs, 1933 
© The International Center of Photography 

SZEPTEMBER 17 - ATA KANDÓ (1903-)
Az 1913-ban született Ata Kandó - a legidősebb magyar fotóművész - jelenleg Hollandiában él. Volt kitől örökölnie a hosszú életre való hajlamot, hiszen édesanyja, G. Beke Margit írónő is 98 évet élt, apja Görög Imre az első világháború után, ötéves szibériai hadifogságában tanult meg oroszul, s lett ismert Tolsztoj- és Dosztojevszkij-fordító. Családja még további kiválóságokkal is büszkélkedhet, hisz nagyapja pápai pékinasból lett világhírű matematikaprofesszor a pesti egyetemen. Őt Beke Manó néven ismerjük. Első férjének Kandó Gyulának, aki festőművész volt, a nagybátyját Kandó Kálmánnak hívták, akit a világ első villanymozdonyának megalkotójaként ismerhetünk. Ata második férje pedig Ed van der Elsken, a világhírű holland fotográfus volt, akivel Párizsban találkozott. 

001.jpgFotó: Ata Kandó: Hilde, Dior modell, Montmartre, Párizs

(forrás: wikipedia.org; oszk.hu; maimano.hu; fotomuzeum.hu)

A hónap híres szülötteit bemutató sorozatunk korábbi részeit itt találod:

Öt híres fotográfus, aki októberben született
Öt híres fotográfus, aki novemberben született
Öt híres fotográfus, aki decemberben született
Öt híres fotográfus, aki januárban született
Öt híres fotográfus, aki februárban született
Öt híres fotográfus, aki márciusban született
Öt híres fotográfus, aki áprilisban született
Öt híres fotográfus, aki májusban született
Öt híres fotográfus, aki júniusban született
Öt híres fotográfus, aki júliusban született
Öt híres fotográfus, aki augusztusban született

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.