Elhunyt Ata Kandó (1913-2017)

Elhunyt Ata Kandó (1913-2017)

2017. szeptember 15. Mai Manó Ház

Néhány nappal 104. születésnapja előtt Hollandiában elhunyt a legidősebb magyar fotóművész. 2006-ban a Mai Manó Házban és az elmúlt években blogunkon is bemutattuk már Ata Kandó képeit, és a közelgő születésnapja (vasárnap lett volna 104. éves) alkalmából mi is készültünk egy újabb bejegyzéssel. Sajnos az élet közbeszólt és amit szülinapi posztnak szántunk, végül a nekrológja lett.

A Guardian online oldalán található My Best Shot (A legjobb fotóm) című sorozatában idén januárban Ata Kandót kérték fel, hogy válassza ki és meséljen a legjobbnak tartott fotójáról. A fotográfus - aki korábban Robert Capával is találkozott - egy 1956 októberében Kismartonban készült képét választotta.
Ata Kandó hosszas keresgélés után a holland Violette Corneliusszal együtt a forradalom leverésének hírére elindult Hollandiából. A határmenti kisvárosokban, valamint Bécs környékén riportfotókat készítettek a magyar menekültekről, elsősorban a gyermekekről. Már karácsonyra kiadták a képekből készült fotóalbumot, s az ebből származó teljes bevételt (félmillió holland forintot ) felajánlották a magyar menekült gyermekek megsegítésére.
Ez csak úgy volt lehetséges, hogy a két fényképész, a tördelő, a nyomda, mindenki ingyen dolgozott, az emberek pedig szolidaritásuk jeleként megvásárolták a kötetet, mert mint Ata mondta, Hollandia kis ország, de nagy szíve van. „Éjjel-nappal talpon voltam, úgy éltem mint a menekültek, a lábamon a cipő két hétig nem száradt meg és csak a magammal vitt pálinka mentett meg a fagyhaláltól. Több száz felvételt készítettem, folyamatosan küldtem őket a nyomdába.” Ez a könyv magyarul csak 43 évvel később, 1999-ben jelenhetett meg Édes hazám, Isten veled! címmel.
Ata úgy emlékezett, hogy a kismartoni menekülttáborban készült képen egy cigány család látható, anya, apa és hét-nyolc éves gyerekük, akié a hegedű volt, melyen korábban a Gyenge violának eltörött a szára, Az én bánatomnak nincs vigasztalása. Süvít a szél Késmárk felett. Édes hazám Isten veled." kezdetű nótát játszotta: Ez adta az ötletet, hogy a piros, cím nélküli könyvet is ezzel a szöveggel hirdessék.
Munkásságuk rendkívüli fontos volt az 1956-os forradalom képi láttatásában és jelentősége elismertetésében, illetve az 1956-os magyar menekült helyzet dokumentálásában.

atakando1956.pngFotó: Ata Kandó: Eisenstadt, Ausztria, 1956. október © Ata Kandó/Nederlands Fotomuseum

„Bármerre jártam a világban, ha véletlenül nem fényképeztem, úgy éreztem, feleslegesen vagyok ott.”

Ata Kandó Budapesten született 1913. szeptember 17-én, Görög Etelka néven és miután nem tudta kimondani keresztnevét Ata-nak hívta magát. Ezt a nevet, amit édesanyja nyitott nevelési elveinek köszönhetően meg is tarthatott, tartott és használta élete végéig. A Kandó név pedig első férjének családi nevéből lett. Személyiségét, élettörténetét - ahogy mindenkiét – alapvetően meghatározta családi háttere, szülei hihetetlen nyitottsága, életereje, intellektusa. Édesapja Görög Imre gimnáziumi tanár, aki a későbbiekben orosz klasszikusokat fordított. Édesanyja Beke Margit a skandináv irodalom magyar nyelvű fordításában vált egyedülállóvá. Sok országban töltött éveket, rengeteg táját ismerte meg a világnak, évekig élt Franciaországban, Hollandiában, Amerikában, Angliában, élete utolsó szakaszában az Amszterdamhoz közeli Bergenben lakott. Fotói a világ több gyűjteményében megtalálhatók, 2016-ban Rotterdamban, a Holland Fotómúzeumban nyílt kiállítása. Ata Kandó 2017. szeptember 14-én hunyt el.

 

(forrás: theguardian.com; instagram.com)

Ata Kandó életét ITT ismerheted meg, képeiből pedig ITT találsz egy válogatást. 

Nyugodj békében, Ata!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.