Hat híres első kép a természettudomány világából

Hat híres első kép a természettudomány világából

2017. szeptember 21. Mai Manó Ház

Amikor a fotografálás tudománya az 1830-as évek végén mindenki számára ismertté vált, a tudósok felfedezték, hogy a fényképek eddig ismeretlen titkokat fedhetnek fel a mikroszkopikus baktériumok, a természeti jelenségek vagy éppen a kozmosz addig láthatatlan világából. A fotótörténet első pár évtizedében a legérdekesebb fotókat többnyire tudósok készítették. Készülékeiket sokszor maguknak kellett megtervezniük és elkészíteniük, hogy a mások által technikailag lehetetlennek tartott felvételeket elkészíthessék. Az eredmények időnként értékes információkat nyújtottak, más esetekben pedig a fényképezőgép bizonyult fontosabbnak az elkészített felvételeknél.
Mai bejegyzésünkben a természettudományhoz köthető híres első képekből válogattunk.

Az első fotó a Holdról (1840)
1839. január 2-án -készítette Daguerre az első fotót (dagerrotípiát) a Holdról, (más források szerint 1840. január 2-án). Ugyanezen év március 8-án Daguerre laboratóriuma leégett, így sok más fotótörténeti jelentőségű képpel együtt az első Holdról készült fotó is megsemmisült.
Az első (épségben fennmaradt) csillagászati fénykép, a John W. Draper által 1840 márciusában elkészített holdfotó, minőségi változást hozott: teljesen kizárta az emberi szem és agy esetleges tévedéseit, a megfigyelők kézügyességének fogyatékosságaiból eredő hibákat. Draper a New York-i Egyetem tetejéről készítette a felvételt. A kép valódiságában olvasóink közül sokan kételkedtek, de segítségünkre sietett Mizser Attila (Magyar Csillagászati Egyesület) és a Smithsonian Astrophysical Observatory (SAO) munkatársa, Fűrész Gábor, akiknek kimerítő, tényekkel alátámasztott magyarázatát a fotóra kattintva ismerheted meg.

moon-first.jpg
Fotó: First Astronomical Photograph - Draper's Moon Daguerreotype.
Mirror-reversed Image of the daguerreotype attributed to John W. Draper, believed to have been taken March 26, 1840 from his rooftop observatory at New York University.

Az első fotó a Napról (1845)
Armand-Hippolyte-Louis Fizeau (1819-1896) francia fizikus vagyonos ember volt, aki pénze jó részét fizikai kísérleteinek finanszírozására fordította. 1845 április másodikán 1/60 másodperces expozíciós idővel készítette el az első fotót a Napról. A dagerrotípián - melynek átmérője kb. 12 cm volt - egyértelműen láthatjuk a napfoltok jelenlétét is. A fotó a National Science Foundation tulajdonában van.

first-solar-photo_6423_600x450.jpg
Fotó: First Photo of the Sun, 1845

Az első fotó egy villámról (1882)
William Nicholson Jennings (1860–1946) philadelphiai fotográfust tartják az első embernek, akinek 1882-ben sikerült villámot fényképeznie. Ez így ebben a formában nem igaz, mert már 35 évvel korábban is készült egy dagerrotípia, ami villámcsíkot ábrázol. A dagerrorípiát Thomas Easterly 1847. június 18-án este 9 órakor készítette, de az eredeti lemez sajnos elveszett, ma már csak egy 1870-ben készült fotó van róla, melyet ITT tudtok megnézni. Easterlyvel szemben, aki még véletlenül rögzített villámot, Jennings már 1881-ben is próbálkozott a villám megörökítésével, de sajnos az akkori felszerelése még nem tette lehetővé, hogy a rövid expozíciós idő ellenére is látható képet kapjon. A villámfotózás ötletét tulajdonképpen az adta, hogy Jennings kíváncsi volt arra, hogy a képzőművészek valósan ábrázolják-e szinte mindig ugyanolyannak a villámok cikkcakkos alakját. Ezt már az első villámfotóval, 1882. szeptember 2-án sikerült megcáfolnia. 
Jennings villámfotóiból a képre kattintva találsz egy válogatást.

001.jpgFotó: William N. Jennings: A legelső villámfotó, 1882. szeptember 2.

Az első fotó egy tornádóról (1884)
Mivel az 1880-as években a meteorológiai mérések még igencsak gyerekcipőben jártak, ezért a farmereknek szinte semmilyen előrejelzést nem tudtak adni a várható szélsőséges időjárásról. A tornádókat - fotódokumentumok hiányában - inkább tekintették az emberek valamiféle misztikumnak, mint a természet erejének, hiszen egészen 1884-ig csak a szemtanúk elmondásai, rajzai alapján ismerték a forgószelet. Ezek a legelső fényképészeti bizonyítékok is segítettek abban, hogy a közvélemény ne legendaként, hanem a tudomány fontos részeként tekintsen az időjárás szélsőséges elemeire.
Kisebb meglepetésre, rövid keresés után egyből két tornádóról készült képet is találtam. Pontosabban a már általam ismert fotón kívül egy másikra is bukkantam, ami a „legelsőként számon tartott” fotónál pár hónappal kicsit korábban készült. A képre kattintva természetesen mindkét fotós munkáját láthatjátok.

003_1.jpgFotó: A. A. Adams felvétele (1884. április 23 vagy 26.): Az első tornádófotó

Az első víz alatti fotók (1893)
A világ legelső víz alatti fényképeit ötperces expozíciós idővel William Thomson készítette 1856-ban, de Thomson fotói megsemmisültek, így a fotótörténeti nagykönyvek Louis Boutant jelölik meg a legelső víz alatti fotósként. Boutant eleinte a biológia érdekelte, 1879-ben a Párizsi Egyetemen tudományok doktora címet szerzett. Nem sokkal ezután, 1893-ban az egyetem tengerbiológiai laboratóriumában, a Földközi tenger francia partjainál található Banyuls-sur-Merben, a Laboratoire Aragóban kapott professzori állást. Az Arago Laboratóriumban végzett munkája új rálátást biztosított számára az óceán hullámai alatt rejtőző világra és lehetősége volt búvárruhát is ölteni. A víz alatti tájképek közvetlen látványa annyira megihlette, hogy forradalmian új módszert alakított ki a fényképezésükre.
A képre kattintva a fotótörténelmi merülés további képeiből találsz egy válogatást.

HEE-SC-06194.L.jpgFotó: Louis Boutan: Víz alatti fényképek, Banyuls-sur-Mer, c. 1893 

Az első éjszakai természetfotó (1906)
A világ legelső természetes környezetben, villanófényben, éjjel készített állatfotója egy nőstény fehérfarkú szarvast (virginiai szarvast) és borjait ábrázolja. A képet George Shiras III. készítette 1906 körül a Michiganben található Whitefish tó környékén. (Ma már Peter White Lake a tó neve, melyet Shiras fiáról neveztek el). Vakuként egy vezetékkel ellátott távirányítós lámpát használt - ebben szintén úttörő volt -  amit az állatok aktiváltak, amikor lábukkal a kifeszített drótokhoz értek. A vaku villanása után az állatok ijedtükben - szinte minden alkalommal - azonnal szétszéledtek. A most látható fotót 1906 júliusában publikálta először az amerikai National Geographic magazin. 
A képre kattintva George Shiras további éjszakai természetfotóiból találsz egy válogatást.

01.jpg
Fotó: George Shiras: First Nighttime Animal Photos, 1906

(forrás: nationalgeographic.com)

Arthur E. Smith mikrofotóiból - a világon elsőként - Richard Kerr A természet mikroszkópon és fényképezőgépen keresztül (Nature through Microscope & Camera, 1909) című könyvében jelent meg egy válogatás. Arthur E. Smith-ről kevés információ áll a rendelkezésünkre, de Kerr nyitó fejezetéből azt tudhatjuk meg, hogy a könyvben szereplő, akkoriban meglepő látványt nyújtó fényképek a „Királyi Természettudományi Társaság (Royal Society) 1904. május 3-i éves tudományos összejövetelén kerültek kiállításra és „közvetlenül egy mikroszkóppal kombinált fényképezőgépen keresztül 12x10-es lemezekre készültek és a negatívokat egyáltalán nem retusálták”. Az eljárást Arthur E. Smith a könyv egyetlen általa írt fejezetében magyarázza el. A különleges képekből ITT találsz egy válogatást.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

kugi · http://kugi.blog.hu 2017.09.21. 09:26:20

Meglepő, hogy milyen korán eszükbe jutott a fotográfusoknak a Holdat vagy a Napot lekapni. Ahhoz képest viszont a tornádó fotózására milyen későn került sor, hát még egy éjszakai képre!

morpheus. 2017.09.22. 07:48:24

Nagyon érdekes és jók a képek.

Gerusz · http://gerusz.blogspot.com 2017.09.22. 13:48:49

@kugi: A korai szubsztrátumok fényérzékenysége elég vacak volt a modernekéhez képest. A Napról készült kép 1/60-ad másodperces expozíciós idővel készült - ugyanannyival, mint ez: i.imgur.com/937xZgX.jpg

Vagyis ha valamit le akartak fotózni, akkor annak a valaminek fényerőtől függően percekig, vagy esetleg órákig ott kellett maradnia mozdulatlanul. A Hold és a Nap (Főleg az utóbbi, ugyanis a Nap fényereje a Holdénak úgy a 400 ezerszerese - a Holdról készült dagerrotípia expozíciós ideje kb. egy óra lehetett, talán még több) ideális fotómodellek voltak abban a korban; a tornádó kevésbé.