Albert Londe képei a Salpêtrière-kórház hisztériával kezelt betegeiről (1876-1885)

2017. október 01. Mai Manó Ház

A 19. század második felében hisztériajárvány söpört végig Európán és Amerikán. Különösen a nőket sújtotta a bénulás, nem volt energiájuk az ágyból felkelni és arról panaszkodtak, hogy a torkuk elzáródott. Jean-Martin Charcot francia neurológus a párizsi Salpêtrière-kórházban végezte hisztériakutatásait a 19. század utolsó harmadában. Két nagy áttörést sikerült elérnie. Az egyik, hogy ez a kóros állapot valamilyen múltbéli traumához kapcsolódik, a másik, hogy férfiak is szenvedhetnek benne. Kutatását hallgatója, Sigmund Freud folytatta.
Charcot meggyőződése az volt, hogy a hisztéria egy neurológiai probléma, melyet az idegrendszer öröklött rendellenességei okoznak, és tagadta a szexuális eredetet.
Elkülönítette, elsősorban az epilepsziától és minden más elmebetegségtől. Megfigyelte, hogy a különféle bénulások, érzéskiesések vagy érzészavarok nem követik az anatómia szabályait, hanem sokkal inkább a laikus betegek elképzeléseit. Hipnózist alkalmazott, hogy előidézze a hisztéria jellegzetes tüneteit a pácienseinél és megvizsgálhassa azokat. Neki köszönhető, hogy a francia orvostársadalom véleménye megváltozott a hipnózist illetően (korábban szemfényvesztésnek tartották).
Charcot kedd délutánonként rendszeresen a nagyközönség előtt élő performansz keretében demonstrálta kutatási eredményeit színészi képességekkel is bíró betegein. Ezek az előadások már-már cirkuszi mutatványokkal értek fel, hiszen nagy részük előre betanított volt.
Egyik betege Blanche Wittman éveken át demonstrálta a hipnózis Charcot által feltételezett három fázisát, majd az 1880-as évek végén elhagyta a kórházat, és Jules Janet kezdte el őt vizsgálni. Amikor Wittman hipnózisba került, megjelent egy második alszemélyisége, „Blanche II”, aki elmondta, hogy éveken át jelen volt „Blanche I” mögé rejtőzve, s mindvégig tudatában volt mindennek, ami a klinikai demonstrációk alatt történt, miközben az öntudatlannak tekintett „Blanche I” előadta a hipnózis három fázisát.

londe000.jpgFotó: Albert Londe: Hisztériával kezelt női páciens, Salpêtrière Kórház, Párizs, 1885
© Bibliothèque Municipale de Toulouse
londe003.jpgFotó: Albert Londe: Hisztériával kezelt női páciens, Salpêtrière Kórház, Párizs, 1885
© Bibliothèque Municipale de Toulouse

1878-tól Albert Londe vegyészt orvosi fényképésznek alkalmazták a Salpêtrière-ben, ahol Charcot-val együtt dolgozott. Az egyik projektben hisztériarohamot átélő betegeket fotóztak azt kutatva, hogy van-e összefüggés a görcsök és az arckifejezések között. A roham fényképezéséhez Londe kronofotográfiákat készített. Az első szerkezetnek kilenc lencséje volt, egy későbbinek tizenkettő és mindkettőt metronóm által vezérelt áram indította be. Londe ezekkel a fényképezőgépekkel már évekkel a mozgófilm megjelenése előtt tudott hisztériarohamokat rögzíteni. Végül Charcot úgy döntött, hogy a fotográfia nem segítette közelebb a megoldáshoz, ezért nem használta többet. Londe-ot később a mozgókép készítés egyik úttörőjének tekintették. 

londe001.jpgFotó: Albert Londe: Hisztériával kezelt páciens rohama, Salpêtrière Kórház, Párizs, 1885
© Bibliothèque Municipale de Toulouse
londewiki.jpgFotó: Albert Londe: Hisztériával kezelt női páciens, Salpêtrière Kórház, Párizs, 1876-80 
© Bibliothèque Municipale de Toulouse
londewiki2.jpgFotó: Albert Londe: Hisztériával kezelt női páciens kényszerzubbonyban, Salpêtrière Kórház, Párizs, 1876-80 
© Bibliothèque Municipale de Toulouse

Charcot hitt a klinikai, objektív pillantás megismerő erejében, és abban, hogy a látható, testi tünetek rögzítése segít a diagnózis felállításában, a betegségek leírásában. Hogy a megfigyelést még objektívebbé tegye, kutatásaiba professzionális képzőművészeket és fényképészeket is bevont, akik fotón vagy rajzban örökítették meg a páciensek külsején okozott elváltozásokat. A párizsi Salpêtrière-kórházban készült képeket elöször 1984-ben állították ki a Texbraun Galériában, 2014-ben pedig a párizsi Baudoin Lebon Gallery mutatta be. Ma ezekből a képekből válogattunk. 

(forrás: thecharnelhouse.org; wikipedia.org; artblart.com; baudoin-lebon.com; wikimedia.org; wikipedia.hu; artmagazin.hu)

Charcot-ra nagy hatással volt Duchenne de Boulogne, aki szintén a Salpêtrière Kórházban dolgozott ő volt az első, orvosi végzettségű fényképész, aki a modern orvoslás területén hasznosította a fotografálást. A fotográfus-orvos azt feltételezte, hogy az emberi lét alapvető állapotait (öröm, félelem, csodálkozás, csalódás, ijedtség, fájdalom) bizonyos izmok árammal történő stimulálásával is ki lehet váltani, melyek az arc rezdüléseiben jutnak kifejezésre. Duchenne 1852 és 1862 között készült képeiből ITT találsz egy válogatást.

Ajánlott bejegyzések:

Ugrás a lap tetejére
süti beállítások módosítása