Sötét képek Roger Ballen nyomasztó világából (2000-2015)

Sötét képek Roger Ballen nyomasztó világából (2000-2015)

2017. november 26. Mai Manó Ház

Az 1950-ben New Yorkban született Roger Ballen geológus és fotográfus apja ügyvéd volt, anyja Adrienne Ballen, pedig a legendás Magnum Fotóügynökség csapatát erősítette 1962 és 1967 között, majd saját fotógalériát nyitott Photography House Gallery néven. Ballen életében - aki első fényképezőgépét 13 évesen kapta - ez volt a meghatározó pillanat, hiszen édesanyja galériájában a kor legnagyobb fotográfusaival találkozhatott és képeiket is megismerhette. Edward SteichenBruce Davidson, André Kertész, Elliott Erwitt, Paul Strand és Henri Cartier-Bresson, csak néhány név azok közül, akik nagy hatással voltak rá, de weboldalán és több interjúban is Kertészt említi, mint aki a legerősebben inspirálta alkotói munkásságát. A kaliforniai Berkeley Egyetemen diplomázott, ekkor készítette első portrésorozatát olyan személyekről, akik részt vettek a vietnami háború elleni diáktüntetéseken. Édesanyja 1973-ban bekövetkezett halála után utazni kezdett. Járt Görögországban, Nepálban és Indonéziában is, végül Dél-Afrikában, Johannesburgban kötött ki. Boyhood (Gyermekkor) címmel az utazásai alatt készített képeiből 1979-ben jelent meg első fotóalbuma, melyet azóta már több mint tíz új könyve követett.
Roger Ballen Dél-Afrika eldugott vidékein készített képei akár groteszkek, riasztóak és viccesek is lehetnek egyszerre. Külön érdekesség, hogy Ballen készíti a nálunk is ismert Die Antwoord nevű dél-afrikai zenekar videóit. 

rogerballen001.jpgFotó: Roger Ballen: Head inside shirt 2001 © Roger Ballen/Stills Gallery

Freaky. Azaz freeky, ahogy a Die Antwoord zenekar mondja, az a dél-afrikai banda, akiknek videókat készített Roger Ballen fotográfus. Tényleg kényelmetlen, brutális világú munkái vannak, de muszáj nézni őket. […] Testek, törött babák, falon lógó, furcsa állatfigurák, nyulak, patkányok, ócska vásznakra festett primitív fejek, mállott vakolatú szobák, expresszív, fekete-fehér képek: elsőre szinte megmondhatatlan, hogy a 21. században járunk, Ballen munkái annyira “időn kívüliek”.
Tadeusz Kantor Halott osztályától az art brut-ig sok minden eszünkbe juthat munkáival kapcsolatban, de talán a fentebb említett “freeky”-vel járunk legközelebb az igazsághoz: a művek láttán vonzást és taszítást egyszerre érzünk, közben pedig valamiféle nyers kíméletlenségről van szó, a lélek sötét tartalmainak felszínre hozásáról és felmutatásáról.
Arra a kérdésre, hogy vajon extrémnek, vagy groteszknek érzi-e a műveit, egy interjúban így válaszolt. “Én tényleg nem így látom a munkáimat. Nem nagyon hiszek a szépség hagyományos definícióiban. Az én fejemben például a hagyományosan szépnek mondott embereknek mind megvannak a maguk zavarai. Fotósként észreveszed a maszkot mindenki arca előtt. Mögé kell hatolni. Nálam arról a kényszerről van szó, hogy mélyre kell mennem pszichológiailag ahhoz, hogy művészetet tudjak csinálni.” – olvashatjuk Erdei Krisztina fotóművész cikkében Ballen képeiről.

A fotográfus itt látható képeit 2016-ban egy vándorkiállítás keretében a világ több pontján, köztük a Sydney College of the Arts Gallery-ben is bemutatták és pár hónapja a Franciaországban megrendezett Arles-I fotófesztivál programjába is beválogatták. 

(forrás: artportal.hu; artblart.com; wikipedia.org; epa.oszk.hu)

Ballen munkáit több helyen is együtt említik Joel-Peter Witkin provokatív képeivel, akinek fotóiból ITT találsz egy válogatást.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.