A Wagner házaspár megható története, akik évtizedeken át minden karácsonykor lefotózták magukat (1900-1942)

2017. december 23. Mai Manó Ház

A berlini, gyermektelen házaspár, Anna és Richard Wagner már házassága első évétől, 1900-tól kezdve minden karácsonykor lefotózta magát és a képet karácsonyi üdvözletként szétküldték barátaiknak. 1942-ben három évvel Anna halála előtt szakad meg a sor. Mindössze néhány év maradt ki. Wagnerék egyik barátnője az összes képet megőrizte. Csaknem fél évszázaddal később bukkantak rájuk az egykori Kelet-Berlinben, egy ház padlásán. A felszínes megfigyelő minden képen ugyanazt látja. A házaspárt, egy asztalt, amelyen szemlére bocsátották a karácsonyi ajándékokat, egy karácsonyfát, olyan szobabelsőt, amely alig változik az évek során. Ráadásul az évnek mindig ugyanaz a napja került megörökítésre. […] Wagnerék éppen azáltal engedik látni, hogy az öregedés nem a naptár egyenletes ritmusa szerint halad, hogy az önkioldó minden egyes kattanásával napra pontosan egy évvel tekerték előre életük filmjét, a következő felvételig.

Fotó: Richard Wagner: Anna Wagner fotóalbumot nézeget, Essen, 1900
© Museum Charlottenburg-Wilmersdorf

Az 1873-as születésű Richard Wagner már akkor megszállott fotográfus volt, mikor elvette Annát. Mindig megvette a legmodernebb kamerát, még ha egy havi fizetésébe vagy többe is került. A karácsonyi képek sztereoszkópikus felvételek. A Wagner házaspár – Anna egy évvel volt fiatalabb a férjénél – a középosztályhoz tartozott. Richard titkár volt az államvasutaknál, végül a felügyelőségig vitte. Kezdetben Essenben éltek, de 1911-ben Berlinbe költöztek, a Salzburger Strasséra, egy új építésű, két és fél szobás lakásba. Halálukig ebben éltek. […]
Az első, 1900-ban készített fotón Anna és Richard fiatalabbnak látszanak életkoruknál – akkor 26 illetve 27 évesek voltak. Anna házimacskájukkal Mietz-cel játszik, Richard még feltesz valamit a fenyőfára. A jelenet láttán az a benyomásunk mintha papás-mamást játszanának. Az asztalon most először látjuk csendéletszerűen elrendezve a karácsonyi ajándékokat; ez a díszkiállítás a későbbi fotókon is megőrizte kitüntetett helyét. Richard egy albumot kapott Annától, amelybe 200 képeslap fért ezt látni előtte az asztalon. A szobájukat benépesítő tárgyak közül nem egyet még húsz-harminc évvel később készült fotókon is felfedezhetünk. Ilyen az asztalterítő, a két apró mellszobor a falon, a szőnyeg, ilyenek a székek, a csecsebecsék. Wagnerék életében egy életen át kitartott a hozomány.

Fotó: Az eredeti szterofelvételek egyike
© Museum Charlottenburg-Wilmersdorf

Tizenöt évvel később drasztikusan megváltoztak a külső körülmények. Európa térképén, amely már az 1914-ben készült képen is látszott, a német csapatok sikeres előrenyomulását követik nyomon. Jóllehet a ruházati cikkekhez, a petróleumhoz és a szénhez hasonlóan, számos élelmiszert már csak jegyre lehetett kapni. Wagneréknek sikerült gazdagon megteríteniük a karácsonyi asztalt, van torta, alma, ital és hurka is. Kissé sajátos humorérzékről tanúskodik – amelyből más fotóikon is megcsillantanak valamit – hogy a tojással teli kosárka és a hurkástál mellé egy „Éhínség” feliratú táblát is akasztottak.
Két évvel később a háborús nélkülözések már Wagnerék nappalijába is benyomultak. A házaspár ezért visel télikabátot, az ok: szénhiány. A német csapatmozgásokat követő térkép eltűnt. Nem égnek gyertyák a fán. Richard azt a papucsot viseli a lábán, amelyet egy évvel korábban a karácsonyi ajándékok között láthattunk. Fején megjelentek az első ősz hajszálak. A karácsonyi ajándékok közül a legszembetűnőbb egy „főzőláda”, amelyen minimális tüzelőanyaggal lehet főzni.
1927-ben Wagneréknek láthatóan jól megy a sora. Mindketten beléptek életük ötödik évtizedébe. Richardot óralánccal és szivarral látjuk, de az feltűnik, hogy szemüveget visel és megőszült. Anna gazdagon megrakott asztal mögött ül, az asztalon elegáns cipő, bor, gyümölcs és metszett kristálypohár. A fán most először díszelegnek elektromos gyertyaizzók. […] Az 1935-ben és 1937-ben készített felvételeken megint csak elektromos készülékeket látni: 1935-ben egy elektromos kályhát, 1937-ben egy Volksempfänger típusú rádiókészüléket. Azonban sokkal feltűnőbb Anna gyors öregedése: két év leforgása alatt csinos dámából idős asszonnyá változott, aki öregebbnek látszik a koránál – ekkor 63 éves. Ősz, szemmel láthatóan lesoványodott, úgy fest, férje aggódó pillantásokat vet rá, egy szétnyitott varródoboz mögött ül. Az ezt követő években egyre puritánabbak lesznek az asztalon elrendezett csendéletek. 1940-ben Wagnerék ismét télikabátban ülnek a karácsonyfa mellett. Utolsó közös fotójuk 1942-ben készült. Az asztalon üveg, aljén még kevés ital, ennivaló már nemigen volt. […] 1945. június 24-én Richard még egyszer utoljára lefényképezte az akkor 71 éves Annát. A háború véget ért, de túl sokáig tartott, az asszonyt szemmel láthatóan megviselte a nélkülözés. Augusztus 23-án hunyt el, a temető halotti anyakönyve szerint a halál oka „ kóros lesoványodás” volt. Richard néhány héttel 1950 karácsonya előtt hunyt el. […]

Fotó: Richard Wagner utolsó felvétele Annáról, 1945. június 24. © Museum Charlottenburg-Wilmersdorf

Nem tudjuk mi indíthatta Wagneréket arra, hogy minden évben lefényképezzék magukat. Lehet, hogy 1900-ban még jópofa dolognak tűnt az ilyesmi, és még 1901-ben is annak számított, és az utána következő években is. Azt sem tudhatjuk, vajon ők maguk, hogyan tekintettek ezekre a képekre, amikor kezdtek sorozattá összeállni a fotók. Vajon később még beletették-e a képeket a sztereónézőbe, hogy végignézzék saját öregedésüket, szobájuk berendezésének apró változásait, a megszokott karácsonyi ajándékként évente cserélődő kesztyűket?
Nem valószínű, hogy 1900-ban saját életük fotografikus emlékezetének céljával kezdték volna el a fényképezkedést, még ha végül vállalkozásuk ilyen emlékezetté is nőtte ki magát. Ez az emlékezet valóban megőrzi a korábbi kiadásokat, és rögzíti azokat a megtévesztően lassú változásokat, amelyeket nincs ember, aki észlelne magán vagy a másikon. A mai néző, aki végigpörgetheti a kész sorozat lapjait, akinek szeme előtt alig pár perc alatt lepereghet negyvenöt év, készítője szándékától függetlenül akaratlanul is műalkotásként viszonyul ehhez a fotografikus emlékezethez. Ez az emlékezet olyasmit tár elénk, amit a korábbi nemzedékek zarándokútként, az élet lépcsőjeként vagy évszakaiként fejeztek ki, csak szívhez szólóbban, mivel a fotókon nem az allegorikus Akárkit látjuk, hanem hozzánk hasonló emberekre ismerünk. – olvashatjuk Douwe Draaisma gondolatait a Miért futnak egyre gyorsabban az évek című a Typotex kiadó gondozásában, 2003-ban megjelent könyvében a világhírűvé vált karácsonyi sorozatról.

Az alábbi galériában látható képeket Deutsche Weihnacht: Ein Familienalbum 1900-1945 címmel 2006-ban egy fotóalbumban is publikálták, valamint Németország szerte kiállításokon is bemutatták. Az eredeti felvételeket a Heimatmuseum Charlottenburg gyűjteményében őrzik.
A galériát a képre kattintva találod!