Egy eddig ismeretlen fotó került elő a haldokló Gerda Taróról, Robert Capa szerelméről

2018. január 23. Mai Manó Ház

A spanyol polgárháború első évében legendák keringtek a fronton tevékenykedő csinos, a harctéren is magassarkúban járó karcsú, vörösesszőke nőről, aki fényképezőgépével és ellenállhatatlan mosolyával támogatta-erősítette a republikánusok ügyét. De korai halála miatt Gerda Taro hírneve hamarosan feledésbe merült – felvételeinek hátoldaláról kiradírozták nevét, és az utókor sokáig csak úgy emlékezhetett rá, mint „a legnagyobb háborús fotográfus”, Robert Capa társára.
Friedmann Endrét, a jövőbeli Robert Capát Gerda 1934 októberében ismerte meg egy másik gócpontként szolgáló kávéház, a La Coupole teraszán. A Berlinből menekült magyar fotográfus Ruth Cerfet szólította meg, hogy felkérje, legyen modellje egy megrendeléséhez. A fényképezésre a barátnő óvatosságból Gerdát is magával vitte. Talán mert „tarthatott” a nagyhangú és sármos fiatalembertől? Joggal, azonban barátnője nyomban lenyűgözve érezte magát. Bár Gerda abban az időben még nem szakított hivatalosan előző lipcsei kapcsolatával, sőt érzelmi életére jellemzően, mellette párizsi szeretőt is tartott, 1935 nyarán egy baráti társasággal és Friedmann-nal majdnem három hónapot töltött Dél-Franciaországban. Itt fejlődött ki közöttük, a lángoló szerelem mellett, a később kiteljesedett professzionális kapcsolat is – a fotográfia égisze alatt.
1936-1937-ben mindketten tudósítottak a spanyol polgárháborúból, 1937 júliusában Capa Párizsba indult, hogy előkészítse a kínai-japán háború hadszíntereire való indulásukat, Taro azonban a harcok középpontjában maradt. Néhány nappal később azonban elfogytak a filmjei, így egy sebesülteket szállító teherautón, a legvéresebb harctereken átkelve Madridba indult. Célját azonban sosem érte el, hiszen az autó a várostól nyugatra, El Escorial közelében egy tankkal ütközött össze. Taro másnap elhunyt, Capa pedig Kínába indult. A spanyol fővárosban és Párizsban is több százan rótták le kegyeletüket holttesténél. A francia fővárosban a Kommunista Párt szervezte meg temetését a Pęre Lachaise temetőben, mely sokak szerint főleg a párt propagandista céljait hivatott szolgálni. Gerda baloldaliként szocialista eszméket vallott ugyan, de határozottan Sztálin-ellenes volt. Temetési menetén több tízezren vettek részt, mely egyenlő volt a fasizmus elleni állásfoglalással és a spanyol köztársasággal való szolidaritást bizonyította és jelképezte. Sírkövét Alberto Giacometti készítette.
Gerda Taro utolsó huszonnégy órájáról eddig nem álltak rendelkezésre információk, ám az egy héttel ezelőtt, 2018. január 16-án felbukkant fotó egy eddig ismeretlen pillanatot mutat meg. A Nagy-Britanniában élő John Kiszely által a Twitteren megosztott kép ugyanis édesapját, a magyar önkéntes orvosként a háborúban segítő, a Franco-ellenes csapatokkal vonuló dr. Kiszely Jánost ábrázolja, amint vélhetően a súlyosan sérült, vérző Tarót ápolja, bár ezt a szakértők még nem erősítették meg. A Guardiannek nyilatkozó Richard Baxell történész azt mondta, szinte biztos benne, hogy azon Gerda Tarót ápolják.

 

A The Guardian kérésére ifjabb Kiszely mesélt néhány szót édesapjáról, aki nem beszélt túl sokat a spanyol polgárháborúban töltött hónapjairól, annyi azonban biztos, hogy egy angol tábori kórházban dolgozott. A párizsi magyar nagykövetség egyértelmű jelzését követően – miszerint a köztársaságiak támogatójaként nem látnák szívesen Magyarországon –, a brit önkéntesek tanácsát követve a hazatérés helyett a szigetországba indult, és végül a La Manche-csatornában lévő Wight-szigeten telepedett le. Az ifjabb Kiszely a képet csak édesapja halála után kapta meg, és egészen mostanáig nem is gondolta, hogy édesapja nem csak egy átlagos sebesülttel, hanem a világ egyik leghíresebb női fotósával látható rajta.
A fotó Twitterre való posztolása után azonban a polgárháború történetét ismerők egész sora kérdezte őt a részletekről – így jutott eszébe megnézni a kép hátoldalát, melyen a “Brunete Front, June 1937 (in Torrelodones) Mrs. Frank Capa” felirat állt. – olvashatjuk a 24.hu oldalán megjelent hírben. 

(forrás: 24.hu; 444.hu; fotomuveszet.net)

Stenczer Sári La Pequeña Rubia – Gerda Taro című írását ITT találod.

Ajánlott bejegyzések:

Ugrás a lap tetejére
süti beállítások módosítása