Edward J. Kelty felvételei a világ egyik legbizarabb cirkuszának mindennapjairól

Edward J. Kelty felvételei a világ egyik legbizarabb cirkuszának mindennapjairól

2018. április 08. Mai Manó Ház

Az 1870-ben alapított P. T. Barnum Nagy (vagy Óriási) Utazó Múzeuma, Állatsereglete és Cirkusza Amerika legnagyobb utazó cirkusza volt balett-táncosokkal, akrobatákkal, kardnyelőkkel, „csodaemberekkel” (szakállas hölgy, a világ legkisebb embere, fejszámoló művész és társaik) és egy folyton növekvő állatsereglettel – ez a 60 kocsis, vasúti behemót a kápráztató borzongás éjszakai viharát hozta el minden nagyobb városba. Ilyen cirkuszt még nem láttak azelőtt. „Hatalmas, szörnyű, elképesztő, valóban gigantikus – írta az egyik néző –, vannak olyan dolgok, amik látványától kiszárad és összezsugorodik az agy… Ezek egyike Barnum Első és Egyetlen Legnagyobb Látványossága a Földön.”
Az alapító halála után 10 évvel 1901. április első napjaiban érkezett meg a világhírű Barnum cirkusz Budapestre, amiről H. L. Watkins, a cirkusz sajtósa igen jó véleménnyel volt. „Budapest kiérdemelte a ’Kelet Párizsa’ címet, amit jól megszolgált. A város ugyanis a legvállalkozóbb szellemű, mellyel a kontinensen tett egész turnénk során találkoztunk.”
A Ringling fivérek 1906-ban vásárolták meg Barnum birodalmát és 1919-ben Ringling Brothers and Barnum & Bailey néven egyesítették a sajátjukkal.  

ejk002.jpgFotó: Edward J. Kelty: Wonderland Circus Sideshow, Coney Island, 1929
© Collection of Ken Harck © Edward J. Kelty

Az 1888. január 23-án, Denverben született Edward J. Kelty képeit az amerikai cirkusztörténet fontos kordokumentumaiként tartják számon. Miután az I. világháborúban a haditengerészetnél szolgált, 1920-tól 1940-ig egy New York-i fotográfus, Edward J. Kelty együtt utazott Amerika legnagyobb cirkuszával. Kelty nagyformátumú Banquet kamerával és a vándorfotográfusokra jellemző mobil sötétkamrával felszerelkezve elindult, hogy megörökítse a világ egyik legbizarabb showműsorát. Kelty saját furgonjában aludt, utazott és a beszámolók szerint éjszaka ott hívta elő a nappal készült képeit. A felvételeit nem tartotta meg, azokat eladta az előadóművészeknek, gyűjtőknek és természetesen a közönség is sokat vásárolt belőle.
Miután 1942-ben Kelty abbahagyta a fényképezést Chicagóba költözött egy kocsmában dolgozott, alkoholista lett és többé soha nem készített fényképeket. Sem feleségével, sem a gyerekeivel nem tartotta a kapcsolatot, magányosan halt meg 1967–ben. A két fia tudta, hogy apjuk cirkuszi fényképezésből élt, de néhány eredeti felvételen kívül nem találtak semmi erre vonatkozó bizonyítékot. Hosszas kutatás után Alan Siegel és Ken Harck műgyűjtőknél leltek apjuk képeinek nagy részére. A felvételekből Step Right This Way: The Photographs of Edward J. Kelty címmel 2002-ben egy fotóalbum is megjelent, mely a Pécsi József Fotográfiai Szakkönyvtár állományában is megtalálható.
Mai bejegyzésünkbe Edward J. Kelty cirkuszi képeiből válogattunk. A galériát a képre kattintva találod. 

(forrás: edwardjkelty.comindex.hu; BBC History 2017. július; artblart.com; huffingtonpost.com; swangalleries.com; complex.com)

A CIRKUSZ témához kapcsolódó további bejegyzéseink:

Clarence Aaron "Tod" Robbins rövid történetéből 1932-ben Tod Browning, amerikai rendező készített Freaks címmel egy hátborzongató mozifilmet, aki a film különleges szereplőit (Félember, Sziámi nővérek, Szakállas Nő) a születési rendellenességeket bemutató Barnum Circus tagjaiból választotta ki. A forgatáson készült képekből ITT találsz egy válogatást.

Cindy Sherman 2003-ban kezdte el a „Bohócok” sorozatát fotózni. A fotók a felöltöztetés iránti érdeklődésének logikus folytatása és a bohócok kifestett arca mögött rejlő érzelmek skáláját tárják fel. A sorozatot egy ruhadarab, egy szőrmegombos pizsama ihlette, amelyet a művész egy garázsvásáron vett. A bohócok digitálisan manipulált háttere a hagyományosan csiricsáré cirkuszi plakátokra utal. A Clowns című sorozat képeit ITT találod.

Bácsi Róbert László díjnyertes sorozatában egy, a világban létező másik világot mutat meg. Egy olyan közösség mindennapjait, ahol generációról generációra száll a szakmai tudás, ahol a dolgok mintha nem, vagy csak alig változnának, és ha teszik, azt is csak lassan. Ahol a produkció, az esti csillogó előadás és az erre való felkészülés az élet legfontosabb eseménye és tevékenysége. A Fővárosi Nagycirkuszban készült Manézs című sorozat képeit ITT találod.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.