Café Lehmitz - Anders Petersen

Café Lehmitz - Anders Petersen

2011. november 09. Mai Manó Ház

A svéd Anders Petersen az, aki miatt tudjuk, létezett Hamburgban egy bár, melynek neve Café Lehmitz. A 60-as évek végének ott zajló mindennapjait örökítette meg három éven keresztül, soha nem feledhető módon, kultikus helyszínné téve azt. A későbbiek során több, hosszú ideig tartó fotósorozatot is készített: öregek otthonában, börtönökben, pszichiátriai intézetekben. Christer Stromhölm tanítványaként kezdte pályáját, amelyet élete meghatározó szakaszának tekint. Alkotói módszerét jellemzi, hogy a másik ember megismerése, különösségének megértése, szinte fontosabb számára, mint maga az elkészült fotográfia, azaz közös történetük képi megvalósulása. Feketébe sűríti az árnyalatokat, megmutatja a fény gyakran jelenlét nélküli, mégis meghatározó ottlétét. Azonos képeivel - mintha, mind önarcképek lennének - különböző embereket, szituációkat, csendéleteket mutat meg nézőinek. Megközelítése nélkülözi a távolságot - nem dokumentálja a történéseket - találkozásokat örökít meg, emberi sorsokban mutatja meg önmagát is. Soha nem mond ítéletet, hanem megosztja velünk, amit és ahogyan lát, azaz mindazt, amit a létezés jelent számára. Együtt él mindazokkal, akiknek arcával, magányával, fájdalmával jeleníti meg a világ, számára való érvényességét. Intim pillanatok, érzelmek részeseivé tesz bennünket határtalan érzékenységgel ábrázolt helyzetekben és tekintetek révén. Erős sugárzású művei azt az egészet oldják magukba, ami az ő világát jellemzi. Azt, ahol semmi sincs vágy nélkül, minden megfoghatatlan, különös és az ismeretlenbe csábító. Csak a kiválasztottak tudják ezt megosztani művekben, még ha sokan érzünk is ugyanígy. (Csizek Gabriella)

A Café Lehmitz című album először 1978-ban jelent meg Németországban a Schirmel/Mosel gondozásában, majd ezt követően Franciaországban (1979) és Svédországban (1982) is kiadták.


Fotó: Anders Petersen: Café Lehmitz, Hamburg, 1967-1970.

Andrers Petersen Hamburg piroslámpás negyedének hírhedt sörözőjében, a a 24 órában (a törzsvendégeknek éjjeli szállásként is) működő bár Café Lehmitzben örökítette meg a prostituáltak, stricik, taxisok, matrózok, kikötőmunkások, sztriptíztáncosok, transzvesztiták és az otthontalan nomádok mindennapjait. Amikor első látogatásakor kiment a mosdóba, a bár vendégei rövid távollétét kihasználva körbeadták fényképezőgépét, és egymást, majd őt kezdték el fotózni. Petersen nemcsak beköltözött a bárba, de első kiállításának is a söröző adott otthont. A falakra kitett 350 fotó közel négy nap alatt eltűnt, mert a csapossal kötött megállapodás értelmében mindenki, aki felismerte magát, elvihette és megtarthatta a képet. „Ott volt a valahová tartozás fantasztikus érzése – hogy odatartoztam azok közé, akiket fényképeztem, abba a hangulatba és atmoszférába. Ülhettél ott teljesen magányosan. Másrészt elfogadtak olyannak, amilyen voltál. És ez valódi megkönnyebbülés volt." (artmagazin.hu)



Fotó: Anders Petersen: Café Lehmitz, Hamburg, 1967-1970.



Fotó: Anders Petersen: Café Lehmitz, Hamburg, 1967-1970.



Fotó: Anders Petersen: Café Lehmitz, Hamburg, 1967-1970.



Fotó: Anders Petersen: Café Lehmitz, Hamburg, 1967-1970.



Fotó: Anders Petersen: Café Lehmitz, Hamburg, 1967-1970.



Fotó: Anders Petersen: Café Lehmitz, Hamburg, 1967-1970.



Fotó: Anders Petersen: Café Lehmitz, Hamburg, 1967-1970.



Fotó: Anders Petersen: Café Lehmitz, Hamburg, 1967-1970.



Fotó: Anders Petersen: Café Lehmitz, Hamburg, 1967-1970.


Még több fotót itt találtok.