100 éve született Chim, a Magnum fotóügynökség egyik társalapítója és fotóriportere

2011. november 20. Mai Manó Ház

1911. november 20-án, ma 100 éve született Varsóban David Seymour, eredeti nevén Dawid Szymin - a Magnum fotóügynökség egyik társalapítója és fotóriportere - akit Chim néven ismernek a fotóművészet kedvelői. Robert Capa azt mondta róla, hogy „Ő az igazi fotós”, Henri Cartier-Bresson pedig úgy vélte, hogy  „Nélküle nem létezett volna a Magnum”.
1958-ban a svájci Camera magazinban így emlékeztek meg Chimről, aki 1956. november 10-én, miközben egy fogolycsere fotózására készült, egyiptomi katonák sortüzében Szuezben életét vesztette.

 
Fotó: Henri Cartier-Bresson: The photographers David Seymour "Chim" (left) and Robert Capa in 1952., France. Paris. © Magnum Photos

 

 

 

CHIM – A BÉKE BARÁTJA

Judith Friedberg –

/Camera, 1958. 12. sz./


David Seymour – „Chim” – 1911-ben Varsóban született, és 1956-ban Szuezben halt meg.

A két dátum és a két helységnév jelzi Chim rövid, 45 éves életútjának határait, mely korának, a kavargó XX. századnak tipikus élete. Chim jámbor ember, irtózik minden erőszakosságtól, mégis életének nagyobb részében háborús és háború utáni villongásokat él át, míg végül erőszakos halállal fejezi be életét anélkül, hogy a valódi békét megélhette volna.

Chim születése idején hazája Lengyelország, a cári orosz megszállás alatt állt. Halálakor amerikai állampolgár volt. Közben sok közép európai sorstársának nyomdokain Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, Amerikában, majd a második világháború alatt és a háború utáni években megint Európában bolyongott. Chim joggal nevezhette volna magát világpolgárnak, hiszen New Yorktól Jeruzsálemig az összes nagyvárosban és sok faluban otthon érezhette magát.

Apja, Benjamin Szymin, Varsóban a jiddis művek ismert kiadója volt. Chim kb. 10 éves korában átélte az első világháború szűkös éveit, az Októberi Forradalom viharát és a vajúdó Lengyel Köztársaság politikai és katonai megerősödésének idejét. A fiatal Chim zongoristának készült, később azonban zenei tanulmányait azzal az indoklással hagyta abba, hogy nincs olyan jó hallása, mellyel nagy muzsikussá válhatna. 18 vagy 19 éves lehetett, amikor Leipzigbe küldték, hogy ott nyomdászati, művészeti és fényképészeti tanulmányokat folytasson. Később Párizsba került, ahol a Sorbonne-on fejezte be tanulmányait.


Fotó: David Seymour: Afternoon sleep in the kindergarten for children of Sudeten DPS [DISPLACED PERSONS], Austria, 1948. Courtesy The Photography Collections, University of Maryland, Baltimore County, Gift of Ben Shneiderman



Fotó: David Seymour: Boys in the Albergo Dei Poveri (Royal Poorhouse) Reformatory, 1949. Courtesy The Photography Collections, University of Maryland, Baltimore County, Gift of Ben Shneiderman

 

A 30-as évek elején két mélyreható esemény – a hitleri hatalomátvétel és a gazdasági válság, melyben atyja egész vagyonát elvesztette - arra kényszerítette, hogy a kávéházi és a dilettáns élettel felhagyjon. Szembe találta magát a politikai-gazdasági élet valóságával. Párizsban először mint újságíró, később mint fényképész próbált megélni. A magyar Robert Capa és a francia Henri Cartier-Bresson legszűkebb baráti köréhez tartoztak.

Mint a szabadság eszméjének szenvedélyes védelmezője, Chim fotóriporterként Spanyolországba utazott, mégis szívesebben fényképezte a lakosság mindennapi életét, mint a polgárháború vérontásait. Leghíresebb fotóesszéinek egyike a háború megpróbáltatásaitól megtépázott Barcelonát mutatja be: mi minden történik egy bombázott nagyvárosban.

A második világháború előestéjén, lelkében visszatér Párizsba, a spanyolországi élmények nyomaival. 1939-ben mint szegény újságíró, Amerikába vándorolt ki, aki menekült társait arról tudósítja, hogy hozzátartozóikat és hazájukat hogyan pusztítják a háború lángjai.

Rövid időre New Yorkban telepszik le. Fényképészként dolgozik, nevét angolosra változtatja és megtanul – ha nyelvtanilag nem is tökéletesen – angolul. Rossz szemei ellenére, rövidesen behívják katonának. Rischiben, a soknyelvű táborban tölti le szolgálati éveit, majd visszatér Európába. Fényképészeti tapasztalatait az U.S. légi haderejének hírkiértékelő állomásain hasznosítja. Amikor szolgálati állomásán az Európa elleni bombatámadások eseményeiről tájékoztatta a SHAEF-et, mélyen széles homlokára húzott sapkájával, bagolyszerű megjelenésével, erősen egyéni beszédével egyáltalán nem hatott katonásan. Amikor a háború Európában befejeződött, Chim nemcsak hadnaggyá lépett elő, hanem amerikai állampolgárrá is vált.

Új U.S. útlevelével a zsebében, mint annyian, Európában maradt. De a többiekkel ellentétben, neki nem kellett Párizzsal, a párizsi kávéházakkal és mulatókkal megismerkednie. Ehelyett a romokon kereste hozzátartozóit, barátait és a múltat. A UNESCO felkérésére a háború utáni európai gyermekek viszonyait fényképezte s e munkája közben Varsót is felkereste, hogy ott családjának sorsáról véglegesen megbizonyosodjék. Ez volt a legrettenetesebb csapás, mely a háborúról készített képeiben a legmegrázóbban elénk tárul, konkrétan a táborokban élő gyermekeket ábrázoló képeiben.

1947-ben Chim régi barátaival, Capával és Cartier-Bresson-nal megalapítják a Magnum csoportot. A csoport tagjai háború utáni első tíz év béke reményeiről és a hidegháborúról számolnak be a világ minden országából. Chim az újonnan született Izraelbe és Görögországba utazik, majd hónapokon keresztül dolgozik egy Vatikánról szóló könyvön. Európában bolyong, majd alkalmilag ismét New Yorkban bukkan fel. Hol itt, hol ott találjuk.


Fotó: David Seymour: First child born in Alma, Israel, 1951. Courtesy The Photography Collections, University of Maryland, Baltimore County

 

Fotó: David Seymour: Village under construction, Israel ca. 1951. Courtesy The Photography Collections, University of Maryland, Baltimore County



Fotó: David Seymour: Vatican telephone switchboard (the upper left lines 2 and 3 are for his Holiness), Vatican City, 1948. Courtesy The Photography Collections, University of Maryland, Baltimore County, Gift of Ben Shneiderman

Bár Chim általában kis szállodákban élt s útipoggyásza volt egyetlen vagyona, mégsem vetette meg, sőt ismerte és értékelte az élet nyújtotta örömöket. Tudta, hogy hol lehet a legjobban ebédelni, ismerte a legjobb szabót, a korabeli barokk-angyalokat és az új festményeket. Naponta több tucat újságot olvasott el és éppen úgy figyelte a legújabb irodalmat, mint a legfrissebb intellektuális irányzatokat.


Fotó: David Seymour: Scandal on the Grand Canal, Venice, Italy, ca. 1950. Courtesy The Photography Collections, University of Maryland, Baltimore County, Gift of Ben Shneiderman

Amikor 1954-ben barátja, Capa az indokinai harcokban aknarobbanás következtében életét veszti, Chim lesz a Magnum elnöke. Rengeteg adminisztrációs munkája mellett ekkor készíti legjobb műveit, többek között a Toscanini, Berenson, Mike Todd, Ingrid Bergman portrékat, továbbá az olaszországi népi ünnepélyekről és az imádott Rómáról készített képeket.


Fotó: David Seymour: Kirk Douglas, Paris, France, 1954. Courtesy of Ben Shneiderman



Fotó: David Seymour: Ingrid Bergman with doves, 1952. Courtesy of Ben Shneiderman

Chim leginkább a nép között szeretett csavarogni, bár tegező viszonyban volt a nagy és híres emberekkel, személye pedig a nagyvárosok és az elegáns fürdőhelyek nemzetközileg ismert alakja volt. Cigarettával szája szögletében, felhúzott Contax-szal rótta Szicília, Calabria, Szaloniki útjait. Jól ismerte a klasszikus művészeteket, és egy-egy kis kávéházban vagy sörözőben órák hosszat képes volt valamelyik antik műalkotásról vitatkozni.

Szerette a gyerekeket, szépeket és nyomorékokat, mert mélyen együtt érzett velük. A művészet érzékeny szemei kényszerítették – hogy a rajongó rokonszenv a kicsinyekért – bárhol járt, mindenütt gyermekeket is fényképezett. Hangosan fellázadt minden olyan ember vagy elmélet ellen, mely a gyermekek hibáiról szólt. Bár Chim agglegény és magános egyéniség, mégis volt „családja”. Rómában, Párizsban, Tel-Avivban szerzett barátai és gyermekei apjuknak fogadták s örömmel várták megérkezését, mert Chim sohasem felejtkezett el egyikről sem. Amikor Magyarországon és Lengyelországban a nyugtalan politikai helyzet és a Közép keleten a háború fellángolt, Chim éppen nagy nyugalomban görög régiségekkel foglalkozott. Bár izzó lelkesedéssel vett részt lengyel hazájában lejátszódó eseményekben, szenvedélyes odaadással figyelte Izraelt, és igyekezett, amennyire csak lehetséges volt, a harcolókat megközelíteni. Az angol–francia erőkhöz küldték ki s így a Szuezi-csatorna zónájában tartózkodott. A harcoknak gyorsan vége lett és Chim a kiürítési munkákat és a megszállt Port-Said civil életét fényképezte.

 
Fotó: David Seymour: Small boy receiving cup of milk, ca. 1945. Courtesy George Eastman House Collection, Gift of George Stephanopoulos



Fotó: David Seymour: Greek children with cups waiting for cocoa, 1949. Courtesy International Center of Photography, Gift of Eileen and Ben Shneiderman

Miután Chim szüleit, hazáját, ifjúkori reményeit és ideáljait az erőszak pusztította el, szinte elkerülhetetlennek látszott, hogy az ő életét is az erőszak oltsa ki. Az az ember, akinek leghőbb vágya a „béke” volt, soha nem talált békét.

 

Forrás: Fényképművészeti tájékoztató 3. Budapest, Magyar Fotoművészek Szövetsége, 1961. 49–51. p.

 

 

      

Ajánlott bejegyzések:

Ugrás a lap tetejére
süti beállítások módosítása