Nézd meg a világ legelső fotóalbumának képeit!

Nézd meg a világ legelső fotóalbumának képeit!

2011. december 21. Mai Manó Ház

William Henry Fox Talbot a fotótechnika fejlődésében betöltött fontos szerepéről nemrég írtuk, pár sorban meg is említettük, hogy az első negatív-pozitív eljárás és az első villanófényes fényképezés feltalálása mellett a világ legelső kereskedelmi forgalomba szánt fotóalbumát is a nevéhez kötjük. Talbot 1843-ban sokadik szabadalmában azt az ötletét védette le, hogy könyvek fotóillusztrációkkal jelenhessenek meg, mert már ekkor gondolt saját művének a The Pencil of Nature (A természet ceruzája vagy A természet írónja) kiadására.

 


A The Pencil of Nature címlapja, 1844.

 

Az 1844. júniusa és 1846. áprilisa között a hat füzetben, 150 példányban, Londonban kiadott műben az általa kifejlesztett pozitív-negatív eljárás történetét és az ezzel kapcsolatos kutatásainak eredményét mutatta be, így bizonyítván találmánya a talbotípia gyakorlati hasznosíthatóságát. Talbot fotográfia eljárásának egyik nagy előnye a fényképek sokszorosíthatósága volt, szemben a másolhatatlan, egyedi dagerrotípiákkal.

A mű címét Talbot a The Literary Gazette 1839. februári számának egyik cikkéből vette át. Az angliai Reading Establishment vállalta el az album nyomtatását, a füzeteket pedig a londoni Longman, Brown, Green & Longmans adta ki.

 

„A jelen mű képei kizárólag a Fény behatására nyomtatódtak, a művész rajzeszközének bármiféle segítsége nélkül. Ezek nap-fényképek és nem metszetek utánzatai, ahogyan néhányan elképzelik.” – áll a kiadvány mottójában.

Az első füzet bevezetőjében negatív-pozitív eljárásának történetét mutatta be, melyet az általa készített fényképekkel illusztrált. A világ legelső fotóalbumában megjelent 24 talbotípiához rövid szövegeket írt a fotók készítésének körülményeiről és módjáról. Egy-egy füzetben 3-7 fénykép szerepelt, melyeket kézzel ragasztottak be az albumba.

 

Az albumok épületeket, műemlékeket, városképeket, tájakat, csendéleteket, növényeket, szobrokat, s figyelemre méltóan egyszerű, hétköznapi motívumokat (istállóajtó, szénakazal) ábrázoló képekkel, sőt, csoportképekkel, rajz- és iratreprodukciókkal a fényképezés sokoldalú felhasználhatóságát illusztrálták.

 

Talbot könyve sajnos nem volt sikeres, így nem érte meg a sorozatot tovább folytatni, a fotótörténeti jelentőségű kiadványból mára 15 példány maradt meg, melyek többségét gyűjtemények őrzik.

 

A világ legelső fotóalbumában publikált fotók és eredeti címeik:

 

Part 1

I. Part of Queen's College, Oxford

II. View of the Boulevards at Paris

III. Articles of China

IV. Articles of Glass

V. Bust of Patroclus

 

 


II. View of the Boulevards at Paris


III. Articles of China


V. Bust of Patroclus
 

 

Part 2

VI. The Open Door

VII. Leaf of a Plant

VIII. A Scene in a Library

IX. Fac-simile of an Old Printed Page

X. The Haystack

XI. Copy of a Lithographic Print

XII. The Bridge of Orléans

 

 


VI. The Open Door


VIII. A Scene in a Library


XII. The Bridge of Orléans 

 

 

 

Part 3

XIII. Queen's College, Oxford: Entrance Gateway

XIV. The Ladder

XV. Lacock Abbey in Wiltshire

 


XIV. The Ladder



XV. Lacock Abbey in Wiltshire

 

 

 

Part 4

XVI. Cloisters of Lacock Abbey

XVII. Bust of Patroclus

XVIII. Gate of Christchurch

 


XVI. Cloisters of Lacock Abbey



XVIII. Gate of Christchurch

 

 

 

Part 5

XIX. The Tower of Lacock Abbey

XX. Lace

XXI. The Martyrs' Monument

 


XX. Lace



XXI. The Martyrs' Monument

 

 

 

Part 6

XXII. Westminster Abbey

XXIII. Hagar in the Desert

XXIV. A Fruit Piece

 


XXII. Westminster Abbey



XXIV. A Fruit Piece

 

 

 

Palotai Gábor a Svédországban élő designer és fotóművész így ír a világ legelső fotóalbumáról a Mai Manó Ház honlapján:

 

A fotográfia egyik feltalálója, William Henry Fox Talbot 1844-ben Londonban The Pencil of Nature (a természet ceruzája) címmel hat füzetből álló kiadványt publikált, eredeti fotográfiákkal, melyben többek között leírja, hogyan született a fényképezés ötlete abból a – talán nem túlzás így mondani: – kétségbeesett érzésből, melyet egy sajátságos feszültség keltett. A szerző vágya egy-egy csodás természeti látvány megörökítésére, valamint saját eszközeinek és készségeinek hiányosságai okozták azt az állapotot, aminek hatására felmerült benne a gondolat, lehetne-e a természetet arra késztetni, hogy maga maga rajzolja le önmagát? „A természet irónja” címen az eredeti megjelenése után százötven évvel a könyv képeit nézegetve azt találjuk, hogy a 24 képtábla közül állat (bekalkulálva most a reprodukció minőségét, tehát az esetleges madárgyanús foltokkal nem számolva) összesen egy fényképen fedezhető fel: az oxfordi Queen’s College kapubejárata fölötti két kőoroszlán a XIII. táblán. Talbot pontosan tudja, s épp e képhez írott jegyzetében ki is mondja: „Gyakran előfordul, azon túl – és ez a fényképezés egyik varázslata – , hogy vizsgálódva maga a fényképész felfedezi, talán jóval később, hogy sok olyan dolgot ábrázolt, amiről akkor nem volt tudomása.”

 

Azt viszont nem tudhatta, hogy a fotogenikus kép, az igazi természetrajz, melynek másságát és újszerűségét oly gondosan és pontosan igyekezett közönségének elmagyarázni: „Ezeket a természet keze hozza létre; ami még kívánatos finomságuk és a kivitelük tökéletesítését illetően, az főként abból az akaratból ered, hogy kellőképpen megismerjük a természet törvényeit.” A tökéletesítés annyira jól sikerült, hogy napjainkra a fotografikus dokumentumérték tudománytörténeti kategória.

 

A Pencil of Nature digitalizált változatát a Project Gutenberg oldalon tekinthetitek meg.