Fotó-kalendárium - Josef Koudelka

Fotó-kalendárium - Josef Koudelka

2012. január 10. Mai Manó Ház

Josef Koudelka 1938. január 10-én született Boskovicén, az akkori Csehszlovákia területén. Műszaki egyetemi tanulmányai alatt kezdett fényképezéssel foglalkozni. Kezdetben színházi fotográfus volt, de ezzel párhuzamosan 1962 és '68 között a közép-európai régió (Szlovákia, Románia, Balkán) cigánytelepeit is fotózta.
Csehszlovákia 1968-as inváziójáról készített felvételei először név nélkül járták be a világot. 1970-ben elhagyta az országot és Angliába költözött, 1980 óta Franciaországban él.
1971 óta tagja a Magnum csoportnak. Utazásai során etnográfiai fényképeket készít Európa szerte (Spanyolország, Portugália, Franciaország, Anglia, Írország, Skócia), különösen érdeklődik a cigányság élete, a népi vallásosság eseményei és más folklorisztikus ünnepek iránt. Legutóbbi munkáiban nagy hangsúlyt kap az ember nélküli táj. Képei személyes, szürreális színezetűek, inkább metafizikus mintsem dokumentarista jellegű fotográfiák. Felvételeit híres magazinok közlik, életmű kiállításai voltak a legnagyobb múzeumokban, többek között a New York-i Museum of Modern Art-ban 1975-ben. A világ legrangosabb fotográfiai díjainak kitüntetettje (Robert Capa-emlékdíj, Nadar-díj, Hasselblad-díj).
Európa- és világszerte elismert művészetét reprezentáló kiállítás Magyarországon 2005-ben volt a Mai Manó Házban, mely hiánypótló kiállítással a hazai közönség is megismerhette Közép-Európa egyik legjelentősebb fotográfusát. (Csizek Gabriella)

 


Fotó: Bánkuti András: Josef Koudelka a Mai Manó Házban, 2005.
 

 

Trencsényi Zoltán a kiállítás kapcsán 2005 őszén beszélgetett Koudelkával, az interjú részleteit most blogunkon is olvashatjátok:

 

- Amikor a cigányokat fotózta, állítólag alaposan felkészült belőlük, a tájfotózásnak is így látott neki?

Fiatalabb koromban játszottam hegedűn és dudán, népzenészként is felléptem, a cigányokhoz tulajdonképpen a zenéjük révén kerültem közel. Amikor fényképezni kezdtem őket, már sokat tudtam róluk, de az nem igaz, hogy a munkára tudományosan készültem volna. Mint ahogy egyik munkámra sem készülök tudományosan. Jobban szeretem felfedezni a dolgokat. És szeretek belecsöppenni azokba.

 

- Az 1968-as prágai eseményekbe is belecsöppent. Akkor készített felvételei – igaz közel két évtizedig „Névtelen csehszlovák fotós” aláírással – bejárták a világsajtót, azok láttán a Magnum képügynökség munkatársává fogadta. Egy ilyen siker után az ember háborúból forradalomba rohan egy-egy újabb fotós siker reményében.

- Engem nem érdekelnek a forradalmak és a háborúk. Én nem vagyok vérbeli riporter. A prágai események azért voltak fontosak számomra, mert azok a saját életem darabkái voltak Sőt. Tulajdonképpen a képeket is leginkább magamnak csináltam, talán éppen ezért lettek személyesebbek, néhol kicsit jobbak, mint a nagy nyugati hírügynökségek fotósainak felvételei. Amúgy meg a hírnévről csak annyit: tegnap átmentem a Mai Manó Házzal szemközti Lengyel Intézetbe, ahol egy kiállítás vendégkönyvében a következőt olvastam: „Festők, festők, kik vagytok?”

 

- Mégis: ezekről, az egyébiránt világszerte ismert képekről csak tizenhat év után derült ki, hogy ön készítette. Addig nem hiányzott önnek a saját neve? Nem volt önben becsvágy?

- Nem. Anélkül, hogy kategorizáltam volna magam, megtaláltam a helyemet a Magnumban, éltem Angliában és Franciaországban, sokat utaztam, dolgoztam, jól éreztem magam. De mondok valamit: még Prágában is csak húsz év után, 1988-ban publikálták a képeket.

 

- Csehországgal milyen a viszonya ma?
- Kitűnő. Három évvel ezelőtt volt egy nagy életmű kiállításom Prágában. Mondjuk, egy kis féltékenységgel fűszerezve, de hát ez így normális.

 

Összegezve, minek köszönhet többet: a vadepernek, a cigányoknak vagy a ’68-as prágai szovjet inváziónak?

- Sokat köszönhetek a cigányoknak is, mert megismerhettem, fotózhattam fantasztikus világukat, nyilván sokat köszönhetek azoknak a képeknek is, amelyek a szovjet inváziót örökítették meg, de igaza van: lehet, hogy a legtöbbet a vadepernek köszönhetek. Az első fényképezőgépemet ugyanis abból a pénzből vettem meg, amit tízegynehány évesen az út mentén gyűjtött vadeperért kaptam. S, ha akkor nem jó az út menti termés, ki tudja, hol tartok ma… 


Fotó: Josef Koudelka: Watch, Czechoslovakia, 1968. © Josef Koudelka


 
Fotó: Josef Koudelka: Rocket, Spain, 1971. © Josef Koudelka



Fotó: Josef Koudelka: Kneeling, Ireland, 1972. © Josef Koudelka



Fotó: Josef Koudelka: Fringe, France, 1974. © Josef Koudelka



Fotó: Josef Koudelka: Dog, Spain, 1975. © Josef Koudelka



Fotó: Josef Koudelka: Wading, Spain, 1975. © Josef Koudelka



Fotó: Josef Koudelka: Sorcy, France, Lime Stone series, 1999-2001
Josef Koudelka / Magnum Photos / collection Lhoist



Fotó: Josef Koudelka: Jemelle, Belgium, Lime Stone series, 1999-2001
Josef Koudelka / Magnum Photos / collection Lhoist