Hippolyte Bayard  (1801–1887)

Hippolyte Bayard (1801–1887)

2012. március 07. Mai Manó Ház

Lapozó rovatunkban ma ismét egy fotótörténeti jelentőségű személyt mutatunk be; az életében el nem ismert és sokáig elfeledett Hippolyte Bayardot, akit ma már – Niépce, Daguerre és Talbot mellett – a fotográfia úttörőjeként említ a szakirodalom, és az 1840 októberében készült önarcképe miatt az első férfiaktot is nevéhez köti. De ez a fotó azért is érdekes, mert Bayard - a fényképezés akkoriban mellőzött feltalálója - csalódottságát is ezzel a képpel fejezte ki. 


Fotó: Hippolyte Bayard: Self-Portrait as a Drowned Man, 1840. október 18.
(Direct positive print)

 

Hermann Speer: A FÉNYKÉPEZÉS EGY MELLŐZÖTT FELTALÁLÓJA
/Foto Prisma, 1960. 2. sz./
– kivonat –

Újabb és alaposabb levéltári kutatás alapján Daguerre szerepe a fényképezés feltalálásában egyre kétesebbé válik. Daguerre-t tudvalévőleg Arago ismertette meg a nyilvánossággal. Arago, a híres fizikus, csillagász, a francia tudományos Akadémia titkára, parlamenti képviselő és befolyásos politikus, akinek Daguerre-rel szemben mutatott támogatása a Balzac-regények levegőjét hozza emlékezetünkbe, a kezdő kapitalizmus, sikerekre vágyó fiatalurak, nagy üzletemberek, társadalmi hiúságokkal kevert szerelmek és bonyolult intrikák világát.

Daguerre maga is balzaci alak: üzletember, akinek mutatványos bódéja is van, színházi festő, feltaláló, aki a fényképezés felfedezésére Niepce-szel, ezzel az aprólékos természetű és mesterkélt amatőr-földbirtokossal szabályszerű kereskedelmi társaságot alapított a fényképezés felfedezésének kiaknázására. Arra, hogy a fényképezés feltalálása mennyire a levegőben volt akkoriban, jellemző, hogy a múlt század harmincas éveiben – a Société francaise de photographie levéltárosának, Pierre G. Harmantnak 1959-ben közzétett levéltári kutatásai szerint – pontosan 1839-ben az akkori sajtó szerint 24 különböző személy vitatta magának a fényképezés feltalálásának dicsőségét.

Arago Daguerre találmányát az Akadémia 1839. január 7-én tartott ülésén jelentette be, mégpedig anélkül, hogy az eljárás lényegéről s annak részleteiről beszámolt volt. Erre a bejelentésre egy sereg feltaláló jelentkezett, igényeit azonban tényekkel csak egyetlen egy tudta: Hippolyte Bayard, a francia pénzügyminisztérium egy közepes állású tisztviselője. Bayard 1837 óta foglalkozott fényérzékeny anyagokkal és Arago bejelentésének a hatására 1839. június 24-én kiállított egy 30 felvételből álló gyűjteményt, erre jutalmul kapott 600 frankot egy jobb camera obscura beszerzésére. Feltételezhető, hogy ez a jutalom Arago ügyes sakkhúzása volt, aki így akarta Bayardot megvigasztalni. Daguerre találmányát ezzel szemben megvétette a francia állammal. Financiális érdekek szempontjából Arago közreműködése kevéssé látszik ideálisnak. Daguerre pedig ezzel a veszélyes konkurencia elől az állam védőszárnyai alá vonult és élvezte mind a kapott tiszteletdíjat, mind pedig az ingyen reklámot, amit az állam csinált a Daguerrotyp-kameráknak és eljárási utasításoknak. Bayard pedig ismeretlen maradt, bár, mint kísérletező fényképész korának összes eljárásával foglalkozott. Életének munkássága a Société francaise de photographie levéltárában található.

Bayard eljárása közvetlen pozitív eljárás volt. Ezüstkloriddal kezelt egy közönséges, színtelen, írásra való papírt s mindenek előtt azt a napfényen tökéletesen megfeketítette. Röviddel ezután megfürösztötte 4 százalékos jódkáliumoldatban, egy palatáblán betolta a camera obscurába s ott a fény és a kép többi részei fokozatosan kihalványodtak. Közben a maga előtt lassan haladó folyamatot könnyen megfigyelhette. A kész képet kezdetben brómkáliumoldatban, később Herschel szerint nátriumhiposzulfáttal fixírozták.

Ismert Hippolyte Bayardnak egy 1840-ből származó önarcképe (Self-Portrait as a Drowned Man), melyen csalódását egy vízbefúlt ember ábrázolásával szimbolizálta. A képhez a következő hátborzongató szöveg tartozik:

„A holttest, amit ezen a képen látnak, ama Hippolyte Bayardé, annak az eljárásnak a felfedezőjéé, melynek felséges eredményeit éppen most látták vagy éppen most fogják látni. Amint ismeretes előttem, ez a tehetséges és fáradhatatlan kutató körülbelül három esztendőn keresztül foglalkozott találmányának tökéletesítésével. Ámbár ő maga azokat tökéletlennek találja, az Akadémia, a király és mindazok, akik ezeket a képeket látták, csodálkoztak, mint ahogy most Önök is csodálkoznak. Mindez sok megbecsülést szerzett neki, ellenben egyetlen centimet sem. A kormányzat, mely monsieur Daguerre-nek túlságosan sokat is adott, kijelentette, hogy monsieur Bayard érdekében nem tehet semmit. Így hát a szerencsétlen vízbe fojtotta magát, Ó, emberi állhatatlanság! Művészek, tudósok és újságok hosszú időn át foglalkoztak vele és ma, hogy néhány nap óta fel van a hullaházban ravatalozva, még senki sem ismerte fel és senki sem érdeklődött iránta. Azonban, hölgyeim és uraim, beszéljünk másról, mert félek, hogy orrukat a nagy részvéttől el fogják húzni, annál is inkább, mert, amint észrevehetik, az ábrázolt ember arca és kezei máris kezdenek rohadni.”

Forrás: Fényképművészeti tájékoztató. Budapest, Magyar Fotóművészek Szövetsége, 1961/2. 52–53. p. 


Fotó: Hippolyte Bayard:  Self-Portrait in the Garden, 1847. (Salt print)



Fotó: Hippolyte Bayard: Construction Worker, Paris, 1845 – 1847. (Salt print)



Fotó: Hippolyte Bayard : Windmills, Montmartre, 1839. (Direct positive print)



Fotó: Hippolyte Bayard:  Arrangement of Specimens, Paris, about 1842.  (Direct positive print)



Fotó: Hippolyte Bayard,:  Flanc sud de Notre-Dame de Paris, Vers 1850, Musée d'Orsay



Fotó: Hippolyte Bayard:  Le pont des Arts, Paris, v. 1849, Collection Musée de Langres



Fotó: Hippolyte Bayard:  Double autoportrait debout, Undated,  Château-Musée de Nemours