Időutazás- Escher Károly (1890-1966)

Időutazás- Escher Károly (1890-1966)

2012. március 16. Mai Manó Ház

Általánosan elterjedt tévhit, hogy Magyarországról a két világháború között a legnagyobb fotósok (André Kertész, Brassai, Moholy-Nagy László, Martin Munkácsi, Robert Capa) kivétel nélkül mind elmentek, hogy aztán a fotótörténet óriásaivá váljanak más országokban. Escher Károly (1890-1966) azok közé tartozik, akik itthon maradtak, de mindannyian tudjuk, hogy életműve megkerülhetetlen, hiszen képeinek színvonala őt is az említett legnagyobban közé emeli. 
A Mai Manó Házban 2010-ben láthattátok Escher Károly életművének egy részét, Időutazás rovatunkban ma ezt az anyagot mutatjuk be. 


Fotó: Escher Károly: Bankigazgató fürdik, 1938., MFM

 

Az ismeretlen ismerős

Escher Károly 1890-ben Szekszárdon született, de iskolai tanulmányait már Budapesten végezte. Nagyon fiatalon először műszaki rajzoló nagy gépgyárakban, majd több filmhíradó és játékfilm operatőre volt. Első filmjén még Fedák Sári énekelte a toborzót. Nevét ott olvashatjuk Damó Oszkár stábjában a Bródy Sándor művéből 1919-ben forgatott A dada, majd a Star stúdió további filmjeinek stáblistáján is. Filmes életszakasza nagyjából lezárult a húszas évek második felében.

Jött, volt és maradt a fényképezés. Már 10 évesen szivarosdobozból fabrikált kamerát magának. 1912-ben megkapta élete első igazi fényképezőgépét. 1928-ban Balogh Rudolf és Mihályfi Ernő hívták fotóriporternek az Est Lapokhoz azt követően, hogy Munkácsi Márton Berlinbe szerződött. A korabeli Magyarország legtekintélyesebb sajtóbirodalmához három napilap, Az Est, a Magyarország és a Pesti Napló, majd később a Pesti Napló Képes Melléklete tartozott. Több mint 10 évet töltött itt. A mindennapos „képgyártást” meghaladva számos jeles fényképet készített. Neki is szerepe volt abban, hogy a Pesti Napló képes melléklete a harmincas években a magyar képes sajtó legjobb orgánumává vált. A lap kényszerű megszűnése (1939) után a Híd és a Film Színház Irodalom fotográfusa lett. 1945-öt követően dolgozott a Képes Világ, a Színház, a Képes Figyelő, a Kis Képes című lapoknak. A Városépítési Tudományos és Tervező Intézet (VÁTI) fotográfusaként ment nyugdíjba, de még a későbbiekben készített fényképeket a Hungarian Foreign Trade című külkereskedelmi reklámfolyóirat számára.

1958-ban jelent meg Vajda Miklóssal közösen készített könyve Bajor Giziről, 1959-ben pedig a Riportfényképezés című kötete. 1965-ben - egy évvel halála előtt - volt életmű kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában. 1966-ban – már halála után – jelent meg Foto Escher címmel egy róla szóló kis könyv. „Munka Érdemrend ezüst fokozat” és „Érdemes Művész” kitüntetése mellett sem kapta meg azt az elismerést, amely szakmai teljesítménye folytán megillette volna.

Életműve rendkívül sokszínű. Mindegyikünk találkozott tanulmányai során Escher-művel: József Attila és Thomas Mann találkozásának dokumentálása, A csodálatos mandarin előadásáról készített híres bemozdulásos-elmosódó képe mindannyiunk számára ismerős.

Az elsők között alkalmazta a kisfilmes kamerát, a bemozdulásos életlenséget, vitákat provokálva a tűéles, ámde statikus riportképekhez szokott szerkesztőkkel, fotóítészekkel. Ez a stílus, no meg Escher mindenre nyitott személyisége eredményezte, hogy ránk hagyott életműve is rendkívül heterogén. Fényképezett államfőket, politikusokat, meg kilakoltatott nincsteleneket, razziák elszenvedőit. Színésznőket és szerelmespárokat a parkban, halálra ítélt gyilkost és nyírott pudlit, hóeséstől poétikus utcát, balesetet, sporteseményeket és bálokat. Megörökítette Bartókot, de Szálasit is, témát jelentett neki a kivilágított Budapest és a nádfödeles parasztház is. Rengeteg fotót csinált.

Riportfotósi mivoltában esetenként akár a rendőri szervekkel való összetűzés kockázatát is vállalta például azzal, hogy a tiltás ellenére fotografálta vallomása közben a férjgyilkos és „darabolós” Bognárnét. Az elsők között volt jelen gépével a biatorbágyi viadukt-robbantás helyszínén. Ott készült „nagytotálja” okkal vált az utóbbi időszakban képaukciók sikeres darabjává. Hivatásszerűen fényképezte korának szinte valamennyi közéleti szereplőjét. Horthy Miklós, Bethlen István, Gömbös Gyula, Szálasi Ferenc éppúgy megjelentek képein, mint Tildy Zoltán, Szakasits Árpád, Rákosi Mátyás, és a hazatérő Károlyi Mihály. Erről a sokszínűségről az 1965-ös kiállítás értelemszerűen nem tanúskodhatott.

Együttérzéssel közelített a társadalmi peremhelyzet és az anyagi nyomorúság áldozataihoz. Escher a magyar szociális fényképezés legjobbjai közé tartozott, a hangyatelepi nyomornegyedről készített sorozata olyan társadalmi felháborodást indított el, mely végül a nyomortelep felszámolásához vezetett. Kívánhat-e többet egy (riport)fotós? (Albertini Béla) 


Fotó: Escher Károly: Budapest, Margitsziget, 1938., MFM



Fotó: Escher Károly: Éjjeli menedékhely, I. 1932., MFM



Fotó: Escher Károly: Hajóhinta, 1930 k., MFM



Fotó: Escher Károly: Havas eső, 1928., MFM



Fotó: Escher Károly: Hazatérés, 1948., MFM



Fotó: Escher Károly: A Magyar Országos Véderő Egyesület női lövész kiképzésén, 1941.
Országos Széchényi Könyvtár



Fotó: Escher Károly: Szeleczky Zita – búzariport, 1940-es évek első fele.
Országos Széchényi Könyvtár



Fotó: Escher Károly: Gróf Teleki Pál és József főherceg, 1939–1940, MFM



Fotó: Escher Károly: Biatorbágy, 1931., Gadányi gyűjtemény



Fotó: Escher Károly: Békeangyal, 1938., MFM

 

A fényképező Jávor Pál portréját Fotó-dokumentumok rovatunkban találjátok.