Eifert János: A mozgás-, mozdulat és táncfényképezés

Eifert János: A mozgás-, mozdulat és táncfényképezés

2012. szeptember 30. Mai Manó Ház

Testből font jelbeszéd

Ha van illanó anyaga a művészeteknek, akkor a tánc valóban az. A táncelőadás varázsa, amelyben a koreográfia szépsége, a táncos szuggesztív egyénisége, a mozgás virtuozitása a zenével, díszlettel és jelmezzel együtt jelenik meg, a függöny legördülése után már csak elhalványuló emlékeinkben él tovább, majd kifakulva kihullik onnan is. A jó fényképpel azonban megőrizhető az élményt. A tánc-, a mozdulat-élmény megőrzésének, rögzítésének, ha úgy tetszik dokumentálásának igénye - ősidőktől fogva ismert. Legkorábbról az őskőkorszakból származó barlangi, valamint a bronzkori sziklarajzok maradtak ránk, későbbről pedig rajzok, festmények, szobrok, és a jelen időben a fénykép, a film és videó őrzi meg ennek az illékony művészetnek a jelenlétét. Különleges jelentőségűek a korabeli költők, írók, filozófusok közvetlen élményén alapuló műveinek táncvonatkozású lírai, leíró vagy elmélkedő részletei. Gyönyörű könyvet lehetne összeállítani Homérosztól kezdve Paul Valéryig – a táncot magasztaló költői szövegekből, amelyben a magyar költők sorai, virágénekek, népi rigmusok éppúgy helyet kaphatnának. Ma a dokumentálás – a film, videó mellett - főleg fényképezéstechnikával folyik. A fotográfusok nagy része azonban nem elégszik meg a puszta rögzítés igényével, hanem művészi értékkel bíró, eredeti mű létrehozására törekszik. Ezek persze dokumentációs célokra, a tánc rekonstrukciójára is alkalmasak lehetnek, de művészi értékük az elsődleges. Nehéz meghatározni valamelyik művészeti ág elsőbbségét, de kétségtelen, a táncosok a fotográfiát különösen előnyben részesítik. Gyakran előfordul, hogy az ábrázolt koreográfia, vagy táncos már rég elfelejtődött volna, ha a róla készült fénykép kiállításokon, fotóalbumokban, valamint újságok, folyóiratok lapjain nem éltetné tovább.

Eifert_Black Dance.jpgFotó: Eifert János: Black Dance

Milyen technikával?

Balett, néptánc, klasszikus balett, modern balett, jazz-tánc, kifejező tánc, mozgásművészet, szabadtánc, varietétánc, hastánc, sztepptánc, ukrán tánc, kanász-tánc, színpadi tánc, menyasszony-tánc, üveges-tánc, akrobatikus tánc, autentikus tánc, mozdulatművészet… Nehéz eligazodni a tánc sokféleségében. Vajon a különböző stílusok, irányzatok, korok táncai különböző technikát igényelnek? Egyáltalán nem. A különbözőségek a beállításban, a kép kompozíciójában és stílusában lehetnek.

Táncot fényképezhetünk próbateremben, színpadon, szabadtéri előadás közben, mulatságok, esküvők, folklórbemutatók helyszínein, műteremben, szabadban, sorolhatnám még a legkülönbözőbb helyszíneket, amelyeknek fényviszonyai egymástól homlokegyenesen különbözhetnek. Általában színpadon, előadás közben kevés a fény, a megközelíthetőség, a legjobb nézőpont kiválasztása is akadályt jelenthet. Az előadást, a nézőket nem zavarhatjuk, vakuval villogni megbocsájthatatlan bűn. Ezért ajánlott egy gyors kisfilmes, tükörreflexes kamera, nagyfényerejű objektívekkel, magas érzékenységű filmmel (digitális kameráknál 400, 800, vagy 1600 ASA beállítása), stabil állvánnyal, ami lehet egylábú is. Hogy miért kell állítgatnunk az érzékenységet? Miért nem kezdjük rögtön a legmagasabbal? Nem árt tudni, hogy az érzékenységnövelés a filmanyagnál a szemcsézet durvulásával, a digitálisnál a kép zajosságával jár.

A helyes expozíciót egyrészt az adott fényviszonyok, másrészt saját elképzeléseink szerint kell beállítani. Az éles reflektorfényben álló táncos, és a körülötte lévők között óriási fénykülönbség van, ezt lehetetlen áthidalni köztes expozícióval. Mindig a fő témára, fontos területre határozzuk meg a záridőt, valamint a mozgás élességének az igényétől függően. Ha éles képet akarunk, mint a sportfényképezésnél, mozgásban legalább 1/250 sec zársebesség szükséges. A bemozdulásos felvételekhez pedig 1/8 sec, vagy még hosszabb záridőt használhatunk. Hogy az élesség-életlenség kontrasztja még erőteljesebb legyen, állványt kell használnunk. De felvétel közben a gép mozgatása, és/vagy a zoom objektív fókusztávolságának a változtatása (berántás) is lehetséges.

2012.03.25. Szakács Ildikó felvétele.jpg
Fotó: 2012.03.25. Szakács Ildikó felvétele

2012.07.01. Eifert táncot fényképez, Pető Andi felvétele.jpg
Fotó: 2012.07.01. Eifert János táncot fényképez, Pető Andi felvétele

Az együttműködés a táncosokkal, a koreográfussal

Színpadi táncok esetében leggyakrabban előadás közben fényképezhetünk, de előfordulhat, hogy külön fényképezésre kiírt próbán, közönség nélkül dolgozhatunk. Ez esetben lehetőség adódhat egy-egy jelenet újrarendezésére. Ehhez a koreográfus, a táncosok segítségét kérjük. A táncfényképezéshez, ugyanúgy, mint a személyfényképezésnél általában a megfelelő atmoszféra szükséges. Ezt megteremteni pszichológiai ismereteink, érzékünk segíthet ebben. Megnyerni a táncosokat, hogy az adott pillanatban a legnagyobb teljesítményt nyújtsák. Ez nemcsak az ugrások magassága, a lábak feszítése, a pózok kirajzolása miatt szükséges, hanem az átélés miatt is. Az arcon megjelenő érzelmek nélkül ugyanis fabatkát sem ér az egész táncfényképezés, „fagyos” a kép, ha rajta a táncosok, mintha fabábok lennének, vagy gépemberek, úgy mozognak. No de újrarendezés, vagy hamisítás? A koreográfia lényegét, a táncos alakítását adjuk vissza, vagy ez az egész csak ürügy, hogy saját világunkat mutassuk meg? Szerintem mindkét út járható. Ha jobbat tudunk, mutassuk meg!

A XXXIX. Képíró-képolvasó hétvége programjáról, melynek előadója Eifert János lesz, ITT olvashattok.