Fotóbulvár a 19. századból VI.

Fotóbulvár a 19. századból VI.

2012. október 09. Mai Manó Ház

Lapozó rovatunkban régi újságok, fotós szaklapok hírei közül válogatunk. Kis színesek, érdekességek, fotós hírek, kritikák és kiállítás-ajánlók az elmúlt 130 év magyar és nemzetközi sajtójából. Folytatjuk a közel 130 éves cikkek bemutatását, így ma ismét a Fényképészeti Lapok „Vegyesek” rovatából szemezgetünk, ahol egy marokkói lázadásról, az ős Google Sky projektről és egy hihetetlen postai kézbesítésről olvashattok.

 

Sajátságos eset, mely ha igaz, csak Ámerikában történhetett meg, hol mind a fényképészek leleményesebbek, mind pedig a levél- és csomagkihordók ügyesebbek, mint nálunk. Történt ugyanis, hogy egy fényképésznél levétette magát valaki; a fényképész csak akkor vette észre felejdékenysége következményét, midőn a kész képeket a postára kellett volna adni, mert az illető vendég nevét elfeledte följegyezni. Hosszas töprengés után ráragasztotta az illető arczképét a csomagra és alája írta: „ A föntebbi úrnak W.-ben” És íme csodák csodája az illető sértetlenül megkapta fényképeit! …
(Veress Ferenc: Vegyesek; Fényképészeti Lapok, 1885, IV./2. 41. p.)

 

A csillagos ég fényképe.  A párizsi csillagvizsgáló intézetben Henry párizsi fényképész találmányával sikerült az eget lefényképezni. Egy óra alatt az ég oly darabkájáról nyertek fényképet, melyen 2790 csillag olvasható meg. A megfelelő térkép rajzolása hónapokig tartott volna. A fölvett ég-részlet 41.000-ed része az égboltozatnak. Az egész égboltozat lefényképezését a föld külömböző csillagvizsgáló intézetei közt osztják fel s remélik, hogy a munkával 8-10 év alatt elkészülnek.
(Veress Ferenc: Vegyesek; Fényképészeti Lapok, 1885, IV./8. 163. p.)

 

Lázadás. Alig hihetnők, hogy még a fényképészet is lázadást keltsen, ha - az „Ewing News” szerint - ez a marokkói Fez nevű városban valósággal meg nem történt volna. Az ottani sultán 400 háremhölgye hogy hogy nem arra a gondolatra jött, hogy magukat, az európai művelt szokás szerint, lefényképeztessék. A hárem hatalmas urának e fölterjesztés nem hogy ellenére lett volna, sőt előre örült annak, hogy szép hölgyeinek fényképét egy albumban összerakva fogja találni. A dolognak a legnagyobb bökkenője azonban az vala, hogy a sultán egész birodalmában egyetlen fényképész sem volt található. Nem tehetett tehát egyebet, mint Francziaországból rendeltek oda egyet, ki nem sokára meg is érkezett s a háremben munkához látott. Ez újdonság azonban a nép között csakhamar elterjedvén, nagy keserűséget okozott a buzgó hívőknek, mert a Koránban meg vagyon írva, hogy semmiféle emberi lénynek nem szabad magát képben megörökíttetni. A nép elkeseredése nagy mértékben fokozódván, zendülés ütött ki s a fanatikus csoport a háremet körülvéve, a fényképész kiadását követelte. Nagy nehezen sikerült csak a lázadókat lecsöndesíteni s a fényképész széttépettetéstől csak úgy menekülhetett meg, hogy asszony ruhába öltözött s éjjel megszökött a városból. Ez az eset mindazon fényképészeknek, kik Marokkóba szándékoznak menni vendég szerepekre, elegendő intő például szolgálhat.
(Veress Ferenc: Vegyesek; Fényképészeti Lapok, 1885, IV./2. 40. p.)

 

Fotóbulvár sorozatunk korábbi részeiben olvashattatok a szellemfotografálásról, valamint a paparazzo trónörökösről, a fényképmoziról, fényképadóról és a női rabok fotózásáról is.