Moholy-Nagy László, Man Ray

Moholy-Nagy László, Man Ray

2013. március 11. Mai Manó Ház

Egymás után jelentek meg kiadványok, melyek azt tűzték ki célul, hogy a fotót minden kötöttségtől megszabadítsák. Werner Gräff "Es kommt der neue Fotograf!" (Jön az új fényképész!) című könyve a hagyományokat romboló szemlélet szellemében készült. Szokatlan látványt nyújtó képek elemzésével gyakorlati útmutatót kívánt nyújtani az amatőröknek a festészetből származó konvenciók leküzdésére. Elsősorban a középponti perspektíva szabályai szerint történő képszerkesztést utasította el, s azokkal a képalakítási eljárásokkal foglalkozott, melyek az emberi szem látásától eltérő képet adnak. 

001.jpgFotó: Moholy-Nagy László: Eton. Eleves watching cricket from the pavilion on Agar's Plough, ca. 1930,
(c) VG Bild-Kunst, Bonn 2010

Rendkívül jelentős, a korszak vizuális szemléletét döntően befolyásoló mű a konstruktivista festő Bauhaus tanárnak, Moholy-Nagy Lászlónak (1895-1946) a Bauhaus-könyvek sorozatában 1925-ben megjelent "Malerei, Photographie, Film" (Festészet, fényképészet, film) című könyve volt, melynek célja az optikai világkép kitágítása, a természetábrázolás lehetőségeinek kibővítése volt. Festészet és fotó viszonyát vizsgálva megállapította, hogy a fényképezés fejlődése kettéosztotta az optikai kifejezésmód eddig egységes voltát, melyben a festészet egyesítette a tárgyi ábrázolás feladatát és a színek alakítását. Moholy-Nagy szerint ezentúl a tárgyi vonatkozás nélküli színes alakítás lesz a festészet feladata, és a tárgyhoz asszociálható tartalmú dolgok bemutatása a fotóé. A fényképezést Moholy-Nagy kora objektív látásmódjának nevezte, mely rendkívüli lehetőséget kínáló eszközt nyújt az ábrázolásra. Addig a fotóban a reproduktív szemlélet volt uralkodó, vagyis a természetnek a perspektíva szabályai szerint történő tükrözése. Rámutatott arra, hogy a fotók nagy része még saját, fényképezőgép adta lehetőségeit sem használta ki, hanem látásmódban és technikában egyaránt a festészet utánzására törekedett. Pedig a fényképezés, mint ábrázoló művészet nem csupán egyszerű természetmásolás, a fényképezőgép az emberi szem látásának, megfigyelő képességének kiegészítője. Az ábrázolásoknál, egy tényállás objektív rögzítésénél is találunk az eddigi optikai formálással ellentétes, alapvető változásokat. Ez abból ered, hogy bár a fényképezőgép objektívjének szerkezete és működése - egy kis túlzással - az emberi szemhez hasonló, bizonyos tulajdonságokban eltér attól. Másrészt az objektív képes lehet látásunkat kiegészíteni: vizuális élményünket térben és időben kitágítani, kombinálni. Képet rajzol a szem számára láthatatlan sugarak segítségével is, mikroszkóp, távcső közbeiktatásával, szemmel felfoghatatlan méretű, vagy nagy távolságban lévő dolgokról, avagy gyors mozgás egyes mozzanatairól. Ezeket a lehetőségeket nagyrészt csak a tudományos fotóban hasznosították, holott Moholy-Nagy szerint mindennek nagy jelentősége van az objektív látásmód kialakításában. Az avantgárd művészetszemlélet kiemelkedő hatású vezéregyéniségeként nem különítette el a fotóművészet és az alkalmazott fotográfia vizuális világát. Elméleti munkájában - mint képeiben is - hangsúlyozta a dinamikus, expresszív fényhatásokban, árnyékvetésben, szokatlan, sokszor meghökkentő nézőpontokban, perspektivikus hatásokban, torzításokban és a legkülönfélébb felvételi és labortechnikai eljárásokban rejlő kifejezési, hatáskeltési lehetőségeket. Számos újszerű felvételt készített: anyagszerűséget hangsúlyozó tárgyfotókat, "objektív portrékat", szokatlan látószög és látásmód szerint komponált, békaperspektívából és madártávlatból felvett képeket. Igen érdekesek a vetett árnyék hangsúlyozásán vagy a negatív kópiába való átfordításon alapuló dekoratív kompozíciói. 

002.jpgFotó: Moholy-Nagy László: Lago Maggiore, Ascona, Switzerland, ca. 1930,
Collection Spaarnestad Photo/Nationaal Archief (c) VG Bild-Kunst, Bonn 2010 

A hagyományoktól való elszakadásban szinte a végső pontig jutott el Moholy-Nagy. A fotó legmagasabb rendű formáját ui. nemcsak a festészeti szabályok, hanem a tárgyi valóság tükrözése, ábrázolása és a fényképező objektív használata alól felszabadult képben látta. Mivel a fényképezőgéppel készített fotó - bármely újszerű szemszögből is - a természetet, a valóságot reprodukálja, ezért szerinte a produktív optikai formálásra csak a kamera nélküli fényalakítás, a fotogramm alkalmas. A Párizsban működő Man Ray-vel egy időben foglalkozott az absztrakt fényképezéssel. Fotogrammjai és fényplasztikái, a bennük ismételten előbukkanó áttetsző ellipszisek, pontok, vonalak ugyanabból a formatárból merítenek, mint konstruktivista festményei Képzőművészet és a fotográfia határterületéhez sorolható fotó-montázsai a vizuális ábrázolás tágításának, gazdagításának újabb területe. Felvételeinek és írásainak jelentősége elsősorban a hagyományos látásmód alól felszabadító, új módszerek keresésére ösztönző hatásukban rejlik. 

003.jpgFotó: Moholy-Nagy László: Photogram, ca. 1938, Swiss Foundation of Photography, Winterthur,
Donation in memoriam S. and Giedion Welcker (c) VG Bild-Kunst, Bonn 2010

 

004.jpgFotó: Moholy-Nagy László: Am 7 (26), 1926, Oil on canvas, 
Ernst und Kurt Schwitters Stiftung/ Sprengel Museum, Hannover (c) VG Bild-Kunst, Bonn 2010

005.jpgFotó: Moholy-Nagy László: From the radio tower, Berlin, 1928,
Private collection (c) VG Bild-Kunst, Bonn 2010 

A Párizsban dolgozó dadaista-szürrealista festő, Man Ray (1890-1976) 1922-ben jelentette meg (rayogramnak nevezett) fotogrammokat tartalmazó albumát, a "Les Champs délcieux" -t (Bűvös mezők). Man Ray absztrakt képeit szubjektív belső világának álomszerű, szürrealisztikus kivetülése jellemzi. Man Ray szerteágazó képzőművészeti tevékenysége mellett a fotótechnikában - kiváltképp a különleges laboratóriumi eljárásokban - a brómezüst fényérzékeny réteg manipulálásában rejlő kifejezési lehetőségek legaktívabb kikísérletezője volt. Újfajta vizuális hatásokat ért el a kép negatívba való átfordításával, a szolarizációval, a relief-technikával, a tónusok redukálásával, a fotografikával, a többszörös expozícióval, a részletekre való erőteljes ráközelítéssel, különleges fényvetítésekkel, s más számos, a naturalisztikus ábrázolástól meghökkentően eltérő bemutatásmóddal. Mindez nem maradt meg csupán az érdekes kísérletezés, az új fényképi formanyelv tágítása szintjén. Portréalbumában író- és művészbarátait úgy mutatta be, hogy az ábrázoltak mindegyikénél szerencsésen választotta meg azt a különleges labortechnikai vagy fényképezési eljárást, mely a modell karaktere szerinte legjellegzetesebb vonásának kiemeléséhez a leghatásosabban hozzájárult. 

006.jpgFotó: Man Ray: Tears, 1930 - 1932

007.jpgFotó: Man Ray: Noire et blanche (Black and white), 1926, The Museum of Modern Art, New York.
Gift of James Thrall Soby 2010 Man Ray Trust/Artists Rights Society (ARS), New York/ADAGP, Paris 

(forrás: artblart.com)

Forrás: Tőry Klára: A fényképezés nagy alkotói. Átdolgozott változat, Budapest, 2004.

Vissza a tartalomjegyzékhez
Tovább a következő fejezethez