Roy DeCarava: Folyosó (1953) Coltrane és Elvin (1960)

Roy DeCarava: Folyosó (1953) Coltrane és Elvin (1960)

2013. október 25. Mai Manó Ház

Roy DECARAVA Folyosó | Hallway, New York, 1953 Coltrane és Elvin | Coltrane and Elvin, 1960

DeCarava 1953-as fényképén egy rosszul világított, sötét és szűk folyosót látunk. Egyértelmű szimbóluma ez a perspektívátlanságnak, a kilátástalanságnak, a szűkös és korlátozott lehetőségeknek, amelyek alig hagynak teret a mozgásra, a kibontakozásra. A bezártságra való utalás a szabadság hiányára mutat. DeCarava, akit anyja egyedül nevelt, a New York-i Harlemben nőtt fel, művészeti tanulmányokat folytatott, végül pedig a fényképezésnél kötött ki. Szinte kötelességének érezte, hogy feketeként (ő nevezte magát így egykor egy interjúban) bemutassa saját környezetét, az ott élő embereket, és ne engedje át önmaguk reprezentációjának lehetőségét csak olyan, főként fehér fotográfusoknak, akik kívül voltak ezen a társadalmi és kulturális kontextuson. Elfogadhatatlannak tartotta, hogy az USA-ban élő afroamerikaiakról mindig csak szánalmat ébresztő, lehangoló képek készüljenek. Még a Life magazinnal is szembeszállt, számon kérve rajtuk, hogy miért nem alkalmaznak – Gordon Parksot leszámítva – fekete fotográfusokat. 

Hallway.jpgFotó: Roy DeCarava: Hallway, New York, 1953

DeCarava belülről ismerte Harlemet, az ott élő embereket, történeteiket, örömeiket, fájdalmaikat. Arra törekedett, hogy megmutassa a közösségre jellemző sajátosságokat, miközben nem elesettségüket vagy nyomorukat akarta szemléltetni, hanem épp átlagos mivoltukat, hétköznapiságukat. Az ötvenes években dzsesszzenészek újabb generációja bukkant fel és vált rövid idő alatt közismertté. DeCarava személyes kapcsolatba került velük, és rendszeresen fényképezte is őket fellépéseik közben, vagy gyakran azon kívül is. A korszak dokumentarista fotósaihoz hasonlóan sokféle témával foglalkozott, megannyi helyzetben és helyszínen dolgozott. Egyvalami mégis összeköti szinte minden képét, ez pedig a sötét, majdnem komor tónusok dominanciája, amelyből gyakran csak sziluettszerűen tűnnek elő arcélek, szemüvegkeretek vagy hangszerek. Ugyanakkor nem osztozott sok kortársa humanistának nevezett elkötelezettségében. Hamisnak érezte, és úgy gondolta, sokkal őszintébb megmutatni azt, ahogyan ő látja az őt körülvevő világot, mint arra törekedni, hogy csak adott pillanatokra és helyzetekre jellemző vonások, gesztusok segítségével fessen nem valós, de elgondolkodtató képet a világról, miközben általános, de téves következtetések levonására inspirálja nézőit. (Pfisztner Gábor) 

decavara001.jpgFotó: Roy Decarava: Coltrane and Elvin, 1960

(forrás: lively-arts.com)

Ezeket a fotókat most a Mai Manó Ház Fotográfia felsőfokon című kiállításán is megnézheted.