W. Eugene Smith – Minamata (1971)

W. Eugene Smith – Minamata (1971)

2013. november 17. Mai Manó Ház

1956 tavaszán és nyarán sok halász fordult orvoshoz furcsa panaszokkal a Minamata nevű japán kisvárosban. Zsibbadt a kezük és lábuk, nem bírtak lábra állni, járni vagy akár csak megszólalni. A betegek közül tizenheten még az év végéig meghaltak. A vizsgálat szerint metilhigany-mérgezés történt, és az anyag bizonyítottan a közeli Chisso vegyiművekből származott. Az üzemben 1908-ban indult a műtrágyatermelés, 1932-től az acetaldehid-gyártáshoz higanyszulfátot kezdtek használni katalizátorként, aminek melléktermékeként metilhigany keletkezett. Ezt a Chisso szűrés nélkül engedte a tengerbe ami felhalmozódott a halakban. A hasonló tragédiák esélyét igyekszik csökkenteni az az ENSZ-egyezmény, amelyet október elején írtak alá Minamatában. (forrás: origo.hu) A Magnum fotóügynökség riportere, W. Eugene Smith egy rendkívül erős dokumentációt készített erről a környezetszennyezésről, mely sorozatról így írnak az angol Popular Photography szaklapban: „..a láthatatlan méreg falujában egész önmérgező, önpusztító civilizációnkat sikerült felmutatnia, a Minimata-botrányt a saját öngyilkos tompultsága ellen küzdő emberiség metaforájává transzformálta.” Az 1975-ben kiadott 192 oldalas könyv megrázó őszinteséggel ezt a történetet igyekszik elmesélni. A fotóalbum a Pécsi József Fotográfiai Szakkönyvtárban is megtekinthető.

001.jpgFotó: W. Eugene Smith: Minamata-öböl. Halászok, 1971. © W. Eugene Smith/Magnum Photos

A Popular Photography 1974-es februári számában Arthur Gooldsmith elragadtatott cikket írt az amerikai fotográfia egyik nagy öregének, W. Eugene Smith-nek legújabb vállalkozásáról. Merész hasonlattal „szuper-buldózernek” nevezi a fehér szakállú Smith-t, aki „utat vág az emberi önelégültség és közöny dzsungelében”. […] A nagy témát legutóbb egy déljapán halászfaluban, Minamatában találta meg 1971-ben. Híres Pittsburgh esszéje óta a szakemberek szerint ez a legkiemelkedőbb munkája. Egy tömeges higanymérgezés áldozatait, következményeit és hatását mutatja be. A helyi Chisso vegyitársaság nagy mennyiségű hulladékanyagot ürített a Minamata-öböl vízébe. A mérgezett halaktól a falu sok lakója súlyosan megbetegedett, nem is beszélve arról, hogy a halászat itt nemcsak a legfőbb táplálék előteremtését jelenti, hanem a kenyérkereset egyedüli forrását is. Az események országos botrányba torkolltak. Smith, aki japán származású feleségével, Aileennel a helyszínre utazott, a tragédia társadalmi és politikai aspektusaival is foglalkozni akart. Tanúja volt annak, hogyan csapnak össze az igazságukat kereső halászok az ipari vállalkozók embereivel. S, hogy ez nem volt éppen veszélytelen kaland, arra keserves bizonyítékai vannak. Amikor a minamatai lakosok és a vegyitársaság képviselőinek egyik szenvedélyes hangú összejövetelét fényképezte, a Chisso által felbérelt vagányok kegyetlenül összeverték. Ennek következtében megromlott a látása,s nincs kizárva, hogy teljesen megvakul. (Megjelent: Külföldi mozaik, Torda István, Fotóművészet, 1974/3, 57. oldal) 

002.jpgFotó: W. Eugene Smith: Minamata-öböl. Betegek és hozzátartozók egy Chisso ellenes tüntetésen, 1971.
© W. Eugene Smith/Magnum Photos

A Minamata-betegség higanymérgezés, amely a japán Minamata-öbölben lejátszódott higanyszennyezés következtében alakult ki. Japán legdélebbi részén, Kyushu szigetén volt egy halfeldolgozó és egy petrokémiai gyár, amit a Chisso vállalat vezetett 1941 óta. Ez a gyár a katalizátorként használt higany hulladékát az öböl vizébe engedte. A vízben a baktériumok a fém higanyt szerves higanyvegyületekké alakították, amelyek a táplálékláncon keresztül bejutott az emberek szervezetébe. Előtte viszont a macskákon tapasztaltak változásokat, mikoris 1950-re a halászfaluban nagyon furcsán kezdtek viselkedni. Őrülten nyávogtak és köröztek, aztán vergődtek és végül belevetették magukat a minamatai öbölbe. Nem sokkal később a szerves higany a táplálékláncon feldúsult, és a halászokon és családtagjaikon heveny higanymérgezés tünetei jelentkeztek. Az emberek ujjai és az ajkaik részlegesen megbénultak. Elkezdtek remegve járni és érthetetlenül ordibálni. Sokakat erős fejfájás gyötört, nagyothallás lépett fel náluk. Látókörük beszűkült, görcsrohamaik lettek, majd kómába estek. A terhes nők egy részénél koraszülés, más részénél vetélés, halvaszületés, esetleg a megnyomorító deformitásokkal születő gyermek következett be. Ezeknél a nőknél több volt a túlélő és a tünetek is enyhébbek voltak, amiből arra következtettek, hogy a higany a méhlepényben koncentrálódhatott, s a szüléssel, vetéléssel eltávozott a szervezetből. A vizsgálatok kiderítették, hogy valamennyi érintett vörösvérsejtjei sok higanyt tartalmaztak. Az első négy halálesetet 1956. május 1-én jelentették be. Még néhány év, és egy halászlázadás kellett hozzá, hogy felhívják a sajtó figyelmét és felelősségre vonják a Chisso vállalatot. Az akkori elnök bocsánatot kért a lakosságtól, hogy nem tett meg mindent a betegség megállításáért. Szerves higanymérgezés ekkor történt először a táplálékláncon át. 1962-re hivatalosan 46 halálesetet és további 71 súlyos esetet ismertek el. (forrás: everything-japan.gportal.hu)

003.jpgFotó: W. Eugene Smith: Minamata. Yahei Ikeba a feleségével. Mindketten szenvednek a
Minamata betegségtől. Yahei ágyhoz kötött és nem tudja ellátni magát. 1971.
© W. Eugene Smith/Magnum Photos

004.jpgFotó: W. Eugene Smith: A 12 éves Takak Isayama édesanyjával, 1971.
© W. Eugene Smith/Magnum Photos

005.jpgFotó: W. Eugene Smith: Minamata-öböl. Mrs. Hayashida a haldokló férjével. (Mindketten betegek) 1971.
© W. Eugene Smith/Magnum Photos

006.jpgFotó: W. Eugene Smith: Minamata-öböl. Iwazo Funaba keze, 1971.
© W. Eugene Smith/Magnum Photos

007.jpgFotó: W. Eugene Smith: Minamata-öböl. A mérgezés áldozata, 1971.
© W. Eugene Smith/Magnum Photos

008.jpgFotó: W. Eugene Smith: Minamata-öböl. 1971.
© W. Eugene Smith/Magnum Photos

(forrás: magnumphotos.com)

Japán egyik leghíresebb kortárs fotóművészének 18+-os képeit ITT, a több mint száz évvel ezelőtt készült japán sztereófényképeket pedig ITT találod.