Diane Arbus három híres fotója

Diane Arbus három híres fotója

2013. december 19. Mai Manó Ház

Diane Arbus ma az egyik legismertebb amerikai fotográfus, aki hírnevét annak köszönhette, hogy a hatvanas évek elejétől a társadalom magát normálisnak tekintő többsége által különösnek, ijesztőnek vagy épp degeneráltnak ítélt emberekről (freaks) készített képeivel bekerült a legnagyobb magazinokba. Később, 1967-ben a New York-i MoMA-ban Lee Friedlander és Garry Winogrand mellett ő volt a harmadik résztvevője az akkor nagy feltűnést, sokakban pedig értetlenkedést kiváltó New Documents kiállításnak. 

Diane-Arbus-1.jpgFotó: Diane Arbus: Egypetéjű ikrek | Identical Twins, Roselle, New Jersey, 1967 

A hagyatékát kezelő idősebb lánya, Doon a kilencvenes években nyitotta meg először az archívumot, és tette hozzáférhetővé anyja leveleit, naplófeljegyzéseit, valamint életműve egy jelentős részét, addig sosem publikált, vagy kiállított fényképeit. A 2003 és 2006 között utazó Revelation (reveláció, kinyilatkoztatás, megvilágosodás) című kiállítás ebből a feldolgozott anyagból készült. A cím utal arra a változásra, amely az Arbus-életműről való gondolkodásban végbement. A „furcsákat” bemutató képei egyszerre más értelmet nyertek, többek lettek, mint a szenzációt kereső riporter szórakoztató felvételei. Munkáit nézve és szövegeit olvasva körvonalazódott egy olyan élet, amely során Arbus folytonosan azzal küzdött, ki mit mutat meg önmagából, és mit képes ebből a kamera láthatóvá tenni, közvetíteni vagy éppen felfedni. Arbus személyes konfliktusa önmagával és az őt körülvevő világgal a hétköznapi emberek képmutatásából fakadt, ebből a sajátos őszintétlenségből. Ezért olyan embereket keresett, akik nem akarnak vagy nem tudnak „viselkedni”, akik – ha kényszerből is – vállalják önmagukat, külsejüket, valódi énjüket. Ő azonban sosem szeretett volna ilyenné válni. Nem tudta feloldani azt az ellentmondást, hogy miképp lehet együtt élni azokkal, akiket leleplezett, de különbözni azoktól, akiket igaznak gondolt. Így idő előtt kilépett ebből a világból és az öngyilkosságot választotta. Erre a válságra utal utolsó vállalkozása, amelynek része a Cím nélkül #6. Elmegyógyintézetek betegeit fényképezte két éven keresztül, egészen haláláig. Bennük, az ő helyzetükben, állapotukban találta meg a választ arra, miként lehet „épp ésszel” kihátrálni a társadalomból, amely nem hagy teret az egyénnek önmagán kívül. (Pfisztner Gábor) 

diane_arbus2.jpgFotó: Diane Arbus: Eddie Carmel, a zsidó óriás bronxi otthonában | Eddie Carmel, A Jewish Giant At Home In The Bronx, 1970 

diane-arbus-3.jpgFotó: Diane Arbus: Cím nélkül # 6, New York | Untitled # 6, New York, 1970-1971 

(forrás: artblart.com; sothebys.com;lightsgoingon.com)

Diane Arbus fotóit most a Mai Manó Ház Fotográfia felsőfokon című kiállításán is megtekintheted, egyik leghíresebb önarcképét pedig ITT találod.