Josef Koudelka és Henri Cartier-Bresson

Josef Koudelka és Henri Cartier-Bresson

2013. december 29. Mai Manó Ház

Josef Koudelka és a nála éppen harminc évvel idősebb Henri Cartier-Bresson jó barátok lettek, Bresson nemcsak támogatta, de nagyra is tartotta munkásságát. Az eredetileg mérnöknek tanult Koudelka 1967-től már csak a fényképezésre összpontosított. Világszerte ismertté a prágai tavasz és az Alexander Dubček irányításával elindított liberalizációs folyamatot könyörtelenül félbeszakító szovjet (és a Varsói Szerződés már tagállamainak részvételével végrehajtott) megszállás idején készített felvételeivel vált. A képeket még akkor kicsempészték Csehszlovákiából, hogy eljuttassák a Magnum ügynökséghez. Ezt követően közölte le őket a The Sunday Times Magazin P.P szignóval, utalva tartózkodási helyére, ám mégsem leplezve le őt. Koudelka a megszállás kezdete előtt néhány nappal tért vissza Prágába Romániából, ahol azt a munkáját folytatta, amelyet egy-két évvel korábban kezdett el először Szlovákiában, majd Romániában. Nagy érdeklődést mutatott a cigányság életkörülményei iránt, és törekedett arra, hogy ne csak szociális helyzetüket ábrázolja, hanem bemutassa szokásaikat és rítusaikat is. Ezek közé a korai felvételek közé tartozik a Velka Lomnica című fotó is. 

koudelka_1966.jpgFotó: Josef Koudelka: A Lomnici-csúcs, Szlovákia | Velka Lomnica, Slovakia, 1966
© Josef Koudelka/Magnum Photos  

Max Kozloff egyik New York-i kiállítása alkalmából írt hosszasan Koudelkáról és művészetéről utalva azokra a jellemzőkre, amelyek itt is láthatók. Cikkében külön kiemelte azt a sajátosságot, ahogyan Koudelka kerülte az embereket körülvevő tárgyi világ bemutatását, mindig az emberekre, viselkedésükre, gesztusaikra, mimikájukra összpontosítva, komor tónusú világba burkolva őket. Prágában már nem sokáig maradt. 1970-ben a Magnum közbenjárásával kapott egy három hónapos ideiglenes munkavállalói vízumot Nagy-Britanniába, amit felhasznált arra, hogy emigráljon és menekültstátuszért folyamodjon. Csehszlovákiába csak harminc évvel később tért vissza. Henri Cartier-Bresson kevésbé érdeklődött a társadalmi viszonyok és a társadalom különböző bugyraiban élő csoportok iránt. Nem annyira az emberek foglalkoztatták, mint inkább az a kép, amelybe már az exponálás előtt belefoglalta őket. Mégis 1938-ban, amikor a Marne partján lefényképezett egy piknikező társaságot, nagyon pontos képet nyújtott az egyszerű francia kisember világáról. A parti rézsűn letelepedett testes emberek a víz felé fordulva, Bressonnak háttal épp befejezik az evést, körülöttük összevissza hevernek az edények, az ételmaradék és a csomagolás. Egyszerű idillként mutatja meg a fotós ezt a helyzetet, amely a nyugalom ritka pillanatát kínálja nem csak a képen szereplőknek, de a nézőnek is. Bresson képe ugyanakkor nem annyira kritikus, mint inkább ironikus, és visszafogottan, de mégis gúnyt űz a kiránduló nyárspolgárok földi élvezetekhez kötődő életmódjából és gondolkodásából. (Pfisztner Gábor)


Fotó: Henri Cartier-Bresson: Sunday on the Banks of the River Marne,1938.

(forrás: sothebys.commagnumphotos.com)

Ezeket a világhírű képeket a Fotográfia felsőfokon című kiállításunkon is megtekintheted.