Fotóbulvár a 19. századból (IX. rész)

Fotóbulvár a 19. századból (IX. rész)

2014. január 19. Mai Manó Ház

Lapozó rovatunkban régi újságok, fotós szaklapok hírei közül válogatunk. Kis színesek, érdekességek, fotós hírek, kritikák és kiállítás-ajánlók az elmúlt 130 év magyar és nemzetközi sajtójából. Folytatjuk az idén 130 éves cikkek bemutatását, így ma FOTÓBULVÁR sorozatunk kilencedik részében a Fényképészeti Lapok 1884-es évfolyamának "Vegyesek" rovatából szemezgetünk, ahol Daguerre-ről, egy beperelt fényképészről és a kidobott fényképekről olvashattok. Kellemes időutazást!

Bepörölt fényképész. Amerikában történt, hogy egy fiatal nő levétette magát, de képeivel sehogy sem volt megelégedve, azt adván okul, hogy nem hasonlítanak hozzá. Az arczképeket tehát nem fogadta el, sőt még a próbakép árát sem fizette ki. A fényképész haragra lobbant: „Nem hasonlítanak? No, majd meglátjuk!” gondolta magában. Az egyik képre csinos bajuszkát s a szájába szivart föstött; ezt azután a kirakatba tette, hol sokan ráismertek az alakra s a nő nevetségessé lett. Mihelyt azonban megtudta az esetet, bepanaszolta a fényképészt, s a kigúnyolásért 1000 dollárt követelt. A fényképész azonban tanukkal bizonyította a kisasszony abbéli nyilatkozatát, hogy a szóban forgó kép nem hasonlít hozzá. A fényképészt ez alapon természetesen fölmentették s nem hogy nem fizetett, sőt a kisasszony szíves készséggel tette le az ott hagyott képek árát, csakhogy a bajuszos arczképet vegyék be a kirakatból. (Veress Ferenc: Vegyesek; Fényképészeti Lapok, 1884, III./3. 59. p.)

Dumas és Daguerre. Mikor Dumas J.B., az elhunyt vegyész, a franczia akadémia tagjává lett, Saint René Taillandier a következő adatot beszélte el életéből: Egy siránkozó asszony a vegyész előtt bánatosan panaszolta el keservét. Férje festő volt s nem törődött többé művészetével, hanem folytonosan azzal a rögeszmével foglalkozott, hogyan lehet a képeket sima rézlemezekre levenni. A külömben nagyon értelmes és lelkiismeretes ember eladta butorát is, hogy a szükséges szereket megszerezze. Dumas figyelmesen hallgatta az asszonyt s nem tudta megérteni, hogy hogyan segíthetne a bánatos nő baján. Az asszony erre megjegyezte, hogy Dumas, ki a legismertebb és legtanultabb a vegyészek közt, eltévelyedett férjét könnyen meggyőzhetné arról, hogy az az idea, melyen tépelődik, nem egyéb puszta agyrémnél. Dumas megígérte, hogy mindent elkövet, a mit csak lehetséges s a festő lakczímét kérte s érintkezésbe lépett vele. A festő kifejtette előtte eszméjét s a vegyész meggyőződött róla, hogy az az idea nem agyrém. Dumas rendelkezésére bocsátotta tudományát és erszényét s Dauguerre feltalálta azt az eljárást, mely tudvalevőleg valóságos forradalmat idézett elő a fényképezés terén. (Veress Ferenc: Vegyesek; Fényképészeti Lapok, 1884, III./5. 102. p.)

Vigyázzunk a nem használt fényképekre. Fogelsang E. fényképésznő egy gyáros csinos és fiatal leányát fényképezte le. Kevéssel később a gyáros egyik munkása vasárnapi szorakozásul bűvészeti előadások szemlélése végett egy sátorba ment, hol mint jövendőbelijét, bizonyos arczképet varázsoltak a kezébe, s a legnagyobb megütközéssel látta, hogy ez főnöke leányának arczképe. A mint a gyáros megtudta az esetet, panaszra ment. Fogelsangné csak úgy menekülhetett meg a büntetéstől, mivel be tudta bizonyítani, hogy a kép nem egyenesen tőle került a sátorba, hanem attól, ki ezt, mint elromlott képet a többi ezüstös papír-hulladékkal együtt megvásárolta. (Veress Ferenc: Vegyesek; Fényképészeti Lapok, 1884, III./3. 59. p.)

Fotóbulvár sorozatunk korábbi részeiben olvashattatok a szellemfotografálásról, valamint a paparazzo trónörökösről, a fényképmoziról, fényképadóróla női rabok fotózásáról, egy marokkói lázadásról, a krokodilbőr hamisításról és egy angol lelkész fényképes zsarolásáról is.