Marc Riboud: Keleti utazás (1955-58)

Marc Riboud: Keleti utazás (1955-58)

2014. április 15. Mai Manó Ház

A kilencvenéves francia fotográfus Marc Riboud, aki az egyik leghíresebb, ikonná vált háborúellenes fotográfiát is készítette – amely a Howard Greenberg gyűjteményből rendezett tárlaton is látható volt a Mai Manó Házban – most, távol-keleti utazása során készített fotográfiáival mutatkozik be. Lapozó rovatunkban a svájci Camera szaklap 1957 novemberében megjelent írását találjátok, melyben Riboud Kínában készült képeiről olvashattok, illusztrációként pedig a kiállításon is látható fotókból válogattunk. A jelenleg Párizsban élő Riboud három évét felölelő, Törökországot, Afganisztánt, Japánt, Indiát, Nepált, Kínát, Pakisztánt és Iránt érintő utazása során készített képeiből - munkatársunk Csizek Gabriella válogatásában - hatvankettőt láthattok kiállítótereinkben.

001.jpgFotó: Marc Riboud: A Haibár-hágóhoz vezető út, Afganisztán, 1955

Kína képekben - Marc Riboud fényképeiről
(megjelent: Camera, 1957. november)

„ A szívből jött szó három évig melegít.” Ez a kínai közmondás Marc Riboud képeihez bevezető lehetne, annyi szeretetteljes megértés árad belőlük az óriási ősi ország tárgyai és emberei iránt.
A fényképezésben is léteznek kiváltságos területek, szüzsék és pillanatok. Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy fényképészeink számára Kína ilyen terület volt. Ez persze nem jelentheti azt, mintha a korábbi és különösen a két utolsó év alkotásainak fényképszerű tartalma kevésbé gazdag lenne. Mégis legtöbből hiányzik az az árnyalatokra is fogékony érzékenység és a kifejezésnek az a finomsága, mely éppen ezeket a kínai képeket az átlagból kiemeli.
Marc Riboud 34 éves, de csak négy éve fordult teljes odaadással a fényképezés felé. Mint a Lyoni Zentralschule okleveles mérnökének, jó állása volt egy gyárban. A gépétől elválaszthatatlan, szenvedélyes leicás, hétvégeken jó témákra vadászott. Így készítette első riportját azoknak a falvaknak a tragédiájáról, melyek helyén duzzasztógát épült a Tignén. Szép feladat amatőr számára, aki – és ez említésre érdemes – nem tartotta fontosnak, hogy kapcsolatot teremtsen fényképészkörökkel vagy akár csak hogy pályázatokon, kiállításokon részt vegyen.
Mégis a sors egy napon útjába állt Henri Cartier-Bresson személyében anélkül, hogy műveit vagy gondolatait még ismerte volna. A fiatalabb és az idősebb - mindkettő alkotó egyéniség lévén – kölcsönösen megértették egymást; mert bár ha generációk útjai el is válnak, mégis maradnak közös gondolatok; jelen esetben mindenekelőtt a fényképezésnek életábrázoló jelentősége.
Körülbelül egy évvel ezután – ezt az időt valószínűleg későbbi munkájához szükséges ismeretek elmélyítésére, valamint a technikai alapok kiegészítésére használta fel – Riboud átlépett a Rubikonon. Biztos, hogy ezt már előtte többen is megtették és a jövőben is még többen megteszik, mégis legtöbbjének nem sok vesztenivalója volt. Ex mérnökünknek a kezdet sok nehézséggel járt. Bár Cartier-Bresson tanácsai és a Magnum – mely nyilvánosságot jelentett – értékes segítséget jelentettek, de a kemény munkától és a türelmes várakozástól még sem kímélték meg. A fényképezés általában, de különösen a riportázs - a kereskedelmi gazdasági törvényszerűségeknek – a piacok szükségleteinek s mindannak, amit ez a fogalom, mint bizonytalanságot, önkényességet és ésszerütlenséget magába rejt, – alárendelt.
1955-ben Riboud-t hivatalosan is felvették a ’Magnum Munkaközösségbe’ és most már hozzáláthatott a „nagy riport” elkészítéséhez, mely hosszú utazásokat, idegen szokásokkal, idegen tájakkal ismerkedést jelentett. A nagy riportokban bizonyítja be a riporter, hogy számára semmi sem idegen, semmi sem hozzáférhetetlen. Törökországi 55 napos tartózkodása után visszatért Párizsba, de hamarosan kalkuttai utazására készült. Ez az utazás lehetővé tette, hogy több útjába eső országban is dolgozhasson, így Iránban, Afganisztánban és Pakisztánban. Indiai tartózkodásának idejére szerencsés véletlen folytán két olyan aktualitás is esett, melyre nem számíthatott: a nepáli király koronázási ceremóniája és a svájci Mount-Everest expedíció – sikerekkel gazdag – visszatérése. Ilyen körülmények között Riboud átesett a riporter-keresztségen: három héten át vándorolt a Himalája fennsíkján, hogy találkozhasson az alpinistákkal. Indiából az amerikai „Holiday” című magazin kívánságára Pekingbe utazott. Mindez 1957-ben történt és három hónapig tartott.
A Kínáról szóló riportképekből az utóbbi években talán már nem hiányzott semmi más. Azután ítélve, ami nyomtatásban fekszik előttünk, továbbá, amelyeket ki nem nyomtatva is alkalmunk volt látni, Riboud világos látásmódja, érzékeny kapcsolata a tárgyakkal világosan kirajzolódik. Dokumentációiban nyoma sincs az emberi „geográfia” szellemére jellemző szárazságnak, mely nem egy fényképész sajátsága. Úgy érezzük, hogy mielőtt objektívjét az emberekre vagy dolgokra irányítaná, alőször határozott és világos véleményt alkot: annyira fedik egymást nála a kép és a gondolat. Ez nem jelenti azt, hogy egy nevezőre akarja hozni saját kultúráját a szüzsével, inkább keresi a megoldást, hogy az emberi lehetőségek mértékével megfejtse azokat. Ilyen módon sikerült a rutinos munka veszélyeit és zátonyait elkerülnie. A dolgokból az állandót és a változót egy időben fogja meg, ami annyit jelent, hogy a létezést a maga hasonlóságában, illetve különbözőségében ragadja meg. Ha most végül is Marc Riboud képeinek technikai minőségét hangsúlyozzuk, bár ezt is a fények és a tónusértékek kompozíciójának szempontjából, akkor ezzel is csak Riboud tehetségének és tudásának szolgáltatunk igazságot, aki szerény művészetével Franciaország első fényképészei közé számít.

(Megjelent: Fényképművészeti Tájékoztató, Magyar Fotóművészek Szövetsége, Budapest, 1960-61, 27-28. oldal)

002.jpgFotó: Marc Riboud: A Világbank finanszírozásával épülő Seyhan-gát, Adana, Törökország, 1955

Barlanglakás Ürgüp és Uçhisar  között, Kappadókia, Törökország, 1955.jpgFotó: Marc Riboud: Barlanglakás Ürgüp és Uçhisar között, Kappadókia, Törökország, 1955

004.jpgFotó: Marc Riboud: A Tiltott Város, Peking, Kína, 1957

Üzemi étkezde, Kína, 1957.jpgFotó: Marc Riboud: Üzemi étkezde, Kína, 1957

Dardzsiling, India, 1956.jpgFotó: Marc Riboud: Dardzsiling, India, 1956

Fegyvergyár Kohatban az afgán határ közelében, Pakisztán, 1956.jpgFotó: Marc Riboud: Fegyvergyár Kohatban az afgán határ közelében, Pakisztán, 1956

Dzsaipur, India, 1956.jpgFotó: Marc Riboud: Dzsaipur, India, 1956

Tokió, Japán, 1958.jpgFotó: Marc Riboud: Tokió, Japán, 1958

Éjszakai szórakozóhely Tokió Ginza nevű kerületében, Japán, 1958.jpgFotó: Marc Riboud: Éjszakai szórakozóhely Tokió Ginza nevű kerületében, Japán, 1958

 

A kiállításról bővebben ITT olvashattok!