Mai bejegyzésünkben a fotótörténet egyik híres családi portréját mutatjuk be, mely méltán pályázik a legdrágább családi fotó címre is, hiszen 2007 októberében kb. 53 millió forintnak megfelelő összegért került leütésre a Sotheby's árverésén. Paul Strand egyik legismertebb képe - melyet tavaly a Mai Manó Házban is kiállítottunk - a Pó völgyében élő Lusetti családról készült, melyen Anna Lusetti az anya és öt fia látható. A poszt különlegessége, hogy három olyan ritkán publikált fotót is megmutatunk, melyek a luzzarai lakosokról készített fotósorozat részeként szintén a család tagjait ábrázolják, de kevésbé ismertek. Talán kevesen tudják, hogy az anya és egyik fia külön-külön is modellt álltak Strandnak, az utolsó képen pedig egy olyan változatot láthattok, ahol az anya egyedül áll az ajtóban.
Szeptemberben az Indafotóval közösen kiírt Generációk együtt fotópályázatunkhoz kapcsolódóan a blogunkon is a család a témánk.
Fotó: Paul Strand: A Lusetti család; Anna, Valentino, Bruno, Guerrino, Afro, és Nino, Luzzara, Olaszország, 1953
Paul Strand az ötvenes években költözött Európába, miután kiábrándult a Mccarthyzmusból és új témákat keresett művészetéhez. Cesare Zavattini operatőr tanácsára - aki Luzzarában született - döntött végül a kis település mellett. Egy közös munka eredményeként Zavattini szövegével és Strand fotóival 1955-ben jelent meg az Un Paese (Giulio Einaudi) című kötet könyvborítóján a Lusetti család.
Fotó: Az 1955-ben megjelent Un Paese című könyv borítója
Az album egy kulturális portré a háború utáni Luzzaráról. Az alábbi fotón Anna, az anya látható, aki 18 évesen ment férjhez és 15 gyereket szült. Miután 1933-ban férje meghalt, neki kellett eltartani a családot. A legfiatalabb fiát leszámítva mindenki harcolt a második világháborúban, két kontinensen, elviselve a nélkülözést és a megpróbáltatásokat. Amikor a fotó készült a család nehéz körülmények között élt, bérlőként valaki más földjét művelték.
Fotó: Paul Strand: Anya, Luzzara, Olaszország, 1953
Az emberi szenvedés és annak elviselése egy nagyon fontos tényezője Strand kulturális tanulmányainak. Az Un Paese kötet szövege Anna Lusetti saját szavaival hitelesen mutatta be a család megpróbáltatásait:
“Remo szemtanúja volt amikor az apját Campagnolában a Via Catanián összeverték. Az autó megállt, öten hatan lehettek az elkövetők valamikor délután öt körül. Nino soha nem értette, hogy miért is harcoltak a háborúban. Nino Afrikában volt hadifogságban, ahol a bátyjával Valentinóval együtt raboskodtak. Afro akkor ült először vonaton amikor besorozták, 1943-ban, ezután megszökött és hazament. Guerrino egészsége megszenvedte a Németországban történt ütlegeléseket. Nando is Németországban volt és azért hogy túlélje a háborút, még a nyulak bőrét is megette. Ő nyolc kilométerre él mert a parasztházban nincs elég szoba mindenkinek. És az egy olyan ház ,ahova az eső is beesik. 1945-ben megkérdezték tőlem hogy bosszút akarok-e állni, de én nem szeretnék.”
Fotó: Paul Strand: Luzzara, Olaszország, 1953
Strand harminc évvel később egy új projekt keretében ismét visszatért a városba fotókat készíteni, ekkor elkísérte harmadik felesége, Hazel is. Strand később elmondta, hogy semmit sem talált először érdekesnek Luzzarában, és korábbi feleségével együtt a festői szépséget sem keresték ebben a városban. Az egyszerűsége volt a kihívás, meg kellett közelebbről vizsgálni mindent és intenzíven beleásni magukat a múltba. (Muflon)
Fotó: Fotó: Paul Strand: A Lusetti család; Luzzara, Olaszország, 1953
(forrás: sothebys.com; photoeye.com; phillips.com; mof.com)
1920-ban Strand Charles Sheeler festővel közösen egy 1600 dolláros francia gyártmányú 35mm-es kamerával készített némafilmet Manhattan egy napjáról. A tízperces film a manhattani öbölbe érkező komppal kezdődik, majd a város pezsgő életének bemutatása után egy felhőkarcolóból megörökített naplementével ér véget. A közel százéves filmet ITT találod.
