Sawada Pulitzer-díjas fotója még ma is fájó emlékeket ébreszt

Sawada Pulitzer-díjas fotója még ma is fájó emlékeket ébreszt

2014. szeptember 28. Mai Manó Ház

A Vietnámi háború 1961 novemberében tört ki az amerikai csapatok megszállásával. 1975-re, amikor a Vietkongok elfoglalták Saigont több, mint 47000 amerikai katona és megszámlálhatatlan vietnámi halt meg. Temérdek fotódokumentáció készült a vietnámi háború során, az első port kavaró fotó Malcolm Browne alkotása 1963-ból. Az Associoated Press riportere egy buddhista szerzetest fotózott, aki felgyújtotta magát, így tüntetve a kormány politikájával szemben. Hat évvel később készült Eddie Adams ikonikus képe egy Vietkong katona kivégzéséről. Mindkét kép a vietnámi háború ikonjává vált. Hasonlóan ezekhez, egy másik figyelemreméltó alkotás is nagy hatással volt a közvéleményre. A fotót a japán haditudósító, Kyōichi Sawada készítette. 

sawada_kyoichi.jpegFotó: Kyōichi Sawada: Egy család menekül a bombák elől, 1965 © Bettmann/CORBIS

Egy hideg téli napon repülők hasítottak át a sötét égen, az amerikai hadsereg egy kis falu, Loc Thuong rizsföldjeit bombázta, ami az ott élő családokat arra kényszerítette, hogy búvóhelyeikre meneküljenek. Néhány perccel később amerikai katonák törtek be a házakba, az ott élőket keresték. Hamarosan megtalálták a búvóhelyhez vezető ajtót. A katonák fegyverüket rájuk szegezve vezették ki a családokat otthonaikból. Az amerikaiak a folyó túlpartjára szerettek volna átjutni, azonban az egyetlen út a folyón keresztül vezetett.
A katonák arra kényszerítettek egy fiatal anyát és gyermekeit, hogy a folyóban mutassák az utat. Bombák potyogtak az égből, fények villantak fel a szemközti partról. Az anya, Le Thi Dao kislányát tartja karjaiban, aggódó tekintettel úsznak át a folyó túlpartjára. A kisfiú édesanyja mögött áll, aki ledermedt a félelemtől. Sawada ezt a pillanatot kapta lencsevégre.
A fotó, aminek a címe „Egy család menekül a bombák elől” (Family Flee to Safety to Escape Bombs), hamarosan több elsőrangú nyugati újság címlapjára került, felhívva ezzel az emberek figyelmét a háború elkerülhetetlen kimenetelére. 1966-ban a kép Pulitzer díjat nyert. Ez volt az első, a vietnámi háborúról tudósító fotó, ami ekkora kitűntetésben részesült. A Pulitzer-díj elnyerése után, 1966-ban Sawada visszatért a faluba és a díjért kapott pénz felét a faluban élő embereknek adományozta. 

sawada1966.jpgFotó: Kyōichi Sawada, Loc Thuong, Vietnám, 1966. július 30. © Bettmann/CORBIS

A gyerekek közül hárman ugyanott élnek a folyó partján békében, mint 40 évvel ezelőtt. Nguyen Van Anh, az egyik túlélő még ma is elszomorodik, ha valaki a történtekre emlékezteti. A japán fotós képe maradandó nyomokat hagyott benne. Azon az éjszakán a falu lakóit egy kertbe terelték, ami tele volt könnygázzal. A gyerekek sírtak félelmükben, Sawada a zsebkendőjével törölte le könnyeiket. Később az amerikai katonák megengedték, hogy visszatérjenek otthonaikba, ahol Sawada meglátogatta őket, feljegyezte a falu lakóinak nevét és életkorát.
Sawada utolsó látogatása 1969-ben volt, amikor a kicsi Anh súlyosan megsebesült és a kórházi ágyban éppen arra várt, hogy megműtsék. Teljesen meglepődött, amikor meghallotta, hogy egy külföldi újságíró érdeklődött utána. „Mindig mellettünk volt a bajban” – emlékszik vissza Anh. „Később, miután elhagytam a kórházat, többet nem hallottam felőle.” 1970-ben Sawada meghalt Kambodzsa egyik dzsungelében. A fotós fiatal feleségét és számos beteljesületlen álmot hagyott maga után – ami közül a legfontosabb az volt, hogy felfedje a vietnámi háború barbár mivoltát.
1984-ben egy fiatal japán nő jelent meg Luc Thuong Hamlet falujában. Sawada hozzátartozójaként mutatkozott be. Anh 70 éves anyja, Mrs Tran Thi Ba sírva fakadt, amikor meghallotta ezt a nevet. Hamarosan mind a két nő szeme könnybe lábadt. A találkozás után Sawada fotója felkerült a Nguyen család oltárára és olyan tiszteletben tartották, mintha a család elhunyt tagja lett volna. Füstölőt gyújtottak naponta tisztelegve az elhunyt fotós emlékének, hiszen olyan sokat jelentett a kicsiny falu számára. 

Kyōichi_Sawada_(1965).jpgFotó: Kyōichi Sawada világhírű fotójával, 1965

Kyōichi Sawada 1936. február 22-én látta meg a napvilágot és 1970. október 28-án hunyt el egy tűzharc fotózása közben Kambodzsában. A japán fotográfus a United Press International alkalmazásában állt. 1966-ban Pulitzer-díjat kapott a vietnámi háborút megörökítő hadi fotósorozatáért. Ezek közül két képet „World Press Photo of the Year” díjjal jutalmaztak 1965-ben és 1966-ban. A 65-ben készült képen láthatjuk a vietnámi anyát és gyermekeit, amint átkelnek a folyón. A hasonlóan híres 1966-os fotódokumentáción amerikai katonák egy halott vietkong harcost vonszolnak maguk után.
Philip Jones Griffiths így emlékszik meg a japán származású fotósról: „Sawada ugyanannyira elkötelezett volt Vietnámmal és a munka elvégzésével szemben, mint én. Az eszközeink teljesen különböztek egymástól. Ő abban hitt, hogy úgy lehet jót tenni Vietnámban, ha a New York Times és a Washington Post címlapjára minden reggel olyan képek kerülnek, amik a háború természetéről mesélnek. Ő így dolgozott és teljesen ennek szentelte az életét és végül eközben halt meg…” (Spéder Zsófia)

(forrás: wikipedia.org; vietnamnews.vn; Revisions: an alternative history of photography; Eyes of the Time – Photojournalism in America)

A Pulitzer-díjas fotókat bemutató sorozatunk korábbi részét - Robert C. Wiles: A legszebb öngyilkosság (1947) - ITT találod.