15 éves az ország legnagyobb fotográfiai szakkönyvtára

15 éves az ország legnagyobb fotográfiai szakkönyvtára

2014. október 15. Mai Manó Ház

Ma 15 éve, 1999. október 15-én nyitotta meg kapuit Budapesten, a Terézvárosban a Mai Manó Ház harmadik emeletén található szakkönyvtár, mely névadójául Pécsi Józsefet választotta. Pécsi József fényképész, fotóművész, szakíró és egyben tanár is volt, akinek nevét a reklámfotográfia legfontosabb magyar díja, egy fiataloknak alapított állami ösztöndíj, valamint a szakkönyvtár őrzi.

Mai bejegyzésünkben a Pécsi József Fotográfiai Szakkönyvtár vezetőjével, Baki Lászlóval készített interjút olvashatjátok.

2_BAN_3814.jpg Fotó: Bánkuti András

Tizenöt éves a Pécsi József Fotográfiai Szakkönyvtár. A Mai Manó Házban található kollekció az ország egyik legjelentősebb szakkönyvtára, vezetője immár több mint egy évtizede Baki László, aki egyben a Mai Manó Ház blogjának főszerkesztője is. 

Miért tartják ezt a legfontosabb magyarországi gyűjteménynek?
Több művészeti könyvtár is van Budapesten, viszont a mienk az egyetlen, amely kizárólag a fotográfia területéről gyűjti a könyveket. Az 1999 októberében történt alapítás idején mintegy 5 ezer könyv volt az állományban, de akkor ez még nem tükrözte azt a minőséget, amit az évek során, a folyamatos fejlesztések révén elértünk. A Magyar Fotóművészek Szövetségének könyvtári készlete volt az alap, az bővült a kezdetekben neves fotóművészek adományaival, akik behozták saját otthoni könyvtáruk értékes darabjait. Ez nagy segítség volt, hiszen szépen gyarapodott az állomány, de ez még nem a céltudatos bővítés időszaka volt, természetesen. Ma, amikor 14 ezer kötettel büszkélkedhetünk, úgynevezett zárt anyagot is elkülöníthetünk: ide a különösen nagy becsben álló könyvek kerülnek.

Ezeket az olvasók nem is vehetik kézbe, nem lapozgathatják?
Kérésre előhozom bármelyiket, csak ezeket nem a szabadpolcokon tároljuk, hanem jól elzárva. Könyveinknek nagyjából két százaléka tartozik ebbe a féltett kategóriába. Vannak köztük, amik attól értékesek, hogy már eredetileg is kis példányszámban jelentek meg, vannak nagyon régi kiadásúak a fotózás hőskorából – a legrégebbi egy 1882-es kiadású német könyv. És vannak olyanok, amelyeket híres fotósok dedikáltak.

Aztán, a kezdetek után nem sokkal elkezdődött a tudatos fejlesztés…
Igen, különböző szempontok alapján. Először is feltérképeztük, kik járnak ide leggyakrabban. Meggyőződhettünk róla, hogy nagyon sok művészeti iskolás van köztük, akik a házi feladataikat vagy épp a vizsgákra való felkészüléseiket nálunk oldják meg. Azóta sikerült igen jó munkakapcsolatot kialakítanom a tanáraikkal is, úgyhogy már gyakran velünk konzultálva és egyeztetve olyan házi feladatokat kapnak a diákok, amelyekhez itt nálunk kapják meg a segítséget. Ez speciális műfaj, amihez az internet sem nyújt mindig elegendő támaszt: ahhoz például, hogy megtudja az ember, egy album hányadik oldalán van a keresett Brassaï fotó, bizony kézbe kell venni a könyvet.

Ki lehet a könyvtár tagja?
Bárki beiratkozhat, a könyvtár látogatása ingyenes. Én 2002 óta dolgozom itt, a könyvtár látogatottsága azóta folyamatosan növekszik, bár a Ház blogjára – amit magam szerkesztek – az elmúlt három évben már olyan anyagokat is feltöltöttem, olyan témákról írtam, amelyekről biztosan tudom, hogy rendszeresen keresik. Nem is kell feltétlenül bejönni, ha valaki meg akarja nézni, hogy mondjuk, André Kertészről mi jelent meg magyar nyelven, elég felmenni a netre, s az online katalógusunkból lehet tájékozódni. 

3_BAN_3821.jpgFotó: Bánkuti András

Vannak visszajelzések, hogy igénybe is veszik ezt a lehetőséget?
Tanárok mesélik, hogy diákjaik az általam használt nyelvezetet olykor szó szerint elsajátítják, úgy tanulnak meg dolgokat, ahogyan én a blogon írok, és azt is adják vissza. Fel is hívták a figyelmemet, hogy ezt szem előtt tartva ügyeljek a fogalmazásra.

Tehát ez volt az egyik irány: az oktatás számára biztosítható állományt kiegészíteni?
Igen. Folyamatosan megismertem az igényeket, egyre nagyobb rálátásom lett a fotóművészetre, így még jobban tudtam, mik azok a hiányosságok, amiket pótolnunk kell. A másik követelmény a szorosan vett szakma: a hivatásos fotósok, kutatók, kurátorok, művészettörténészek kívánságainak eleget tenni. Nekik természetesen már nem alapvető ismeretekre van szükségük, többségüknek van egy-egy konkrét témája, s ahhoz nekem kell előkerítenem a könyveket. Ez lehet akár egy adott kor fotótörténete, egy fotográfiai stílus, vagy valami sajátságos fényképtéma is.

Hogyan történnek a beszerzések itthonról s külföldről?
A kezdetekben, hosszú éveken át tökéletes partnerünk volt az NKA. Pályáztunk, s az elnyert pénzen könyveket vásároltunk, azt másra – az infrastruktúra fejlesztésére, munkabérre – nem is költhettük. Aztán mellénk állt a Pendragon könyvesbolt: százas listákat adtam le nekik, s ők mindent megszereztek nekünk a lehető legalacsonyabb áron.

Nem lett volna ennél is olcsóbb egyenesen a külföldi kiadóktól vásárolni könyveket?
Próbáltuk azt is eleinte. Németországból és Amerikából rendeltünk, de a szállítás annyira megemelte az árat, hogy erről a lehetőségről le kellett mondanunk. Antikváriumokkal is kialakítottunk kapcsolatot, de ott csak egy-egy ritkasághoz tudtunk hozzájutni, kínálatuk nagy része már eleve szerepelt a Fotóművészek Szövetségétől kapott első ötezres csomagban, hiszen az a gyűjtemény azt megelőzően ott közel harminc évig bővült folyamatosan. De 2003-ban például megírtam egy olasz kiadónak, hogy a könyvtárunk Európában egyedülálló, tudnának-e kiadványaikkal támogatni minket. Elküldték az összes fotográfiai témájú könyvüket – ingyen. Ami a honlapjukon fent volt, mindenből kaptunk, összesen 80 könyvet, kitűnő minőségben.

Hogyan kerülhet még könyv az állományba?
Hagyatékokból is. Néhány hónappal ezelőtt Gera Mihály fotótörténész halála után az özvegye nekünk ajándékozta teljes szakkönyvtárukat, vagy 40 doboznyi könyvet. Több mint 500 kötetet, köztük olyan különlegességek, amelyekre kifejezetten büszkék lehetünk.

Szoktak rendezvényeket tartani a könyvtár helyiségeiben?
Tanórákat igen. Művészeti iskolákból rendszeresen járnak ide, 2-3 csoportra tagolt osztályokat hoznak tanáraik. Ilyenkor általában előbb én beszélek a könyvtár rendeltetéséről, használatáról, értékes állományáról, majd kapnak a diákok egy-egy témát, amit fel kell dolgozniuk, ehhez pedig segítek megkeresni a megfelelő könyveket.

Mi vonzott ide téged annak idején?
Édesapám fényképezett, és elő is hívta saját maga a fotóit. Én semmit nem értettem hozzá, nekem az egész egy varázslat volt. Ő bement egy parányi szobába, ahol piros fény világított, és egyszer csak kijött kis képekkel, amik még ragadtak. Csak családi képeket készített, semmiféle művészi hajlam nem volt benne, minket dokumentált. Nekem a fotográfiához ennyi közöm volt. Egyszer, amikor gyerekkoromban Németországban voltunk valami iskolai kiránduláson, a spórolt pénzemből vettem magamnak egy analóg gépet, amit egyébként nem használtam soha. Teljesen véletlenül találtam meg épp a napokban, amikor kerestem valamit a szekrény mélyén.

Azóta sem fotózol? Most sem, amikor már akár a telefonoddal is fényképezhetnél, minden előképzettség nélkül?
Nem. Lehet, hogy összeszedtem már annyi tudást, hogy egy képről viszonylag biztosan el tudom dönteni, jó-e vagy sem. Az én képeim pedig nem jók, és akkor inkább már nem nyomom meg a gombot.

Itt, a könyvtárban minden az egyéniségedhez van igazítva? Minden úgy van, ahogy szerinted lennie kell?
Pontosan úgy. Tulajdonképpen a könyvtár tizenöt éves történetéből több mint tizenkettő az én vezetésem alatt zajlott. Nagyon fontosnak tartottam azt is, hogy az online katalógus mielőbb elkészüljön. Minthogy külön pénz nem volt erre, hétvégenként, a szabadidőmben csináltam. Ehhez minden egyes könyvet a kezembe kellett vennem, s a legfontosabb bibliográfiai adatok mellett sok-sok mindent rögzítettem. Ha egy könyvben háromszáz kínai fotográfus képe szerepelt, akkor én mind a háromszáz kínai nevet bevittem a gépbe. Több évig tartó folyamatos munka után most már csak ki kell egészíteni az adatbázist. Készítettünk ebből egy online katalógust, úgyhogy elég beírni az adott fotótémát, a fotós nevét, és az enter gomb megnyomása után máris lehet tudni, hol találhatók a könyvtárban ezek a könyvek. A honlap látogatottsága hétről hétre nő, külföldről is rendszeresen kapok érdeklődő leveleket. Legutóbb Párizsból érkezett dicséret: azt írták, hogy a könyvtárunk katalógusát sokkal egyszerűbb használni, és több információt is ad, mint a párizsi fotóház könyvtárának a katalógusa.

(Az interjút Zelki János készítette)

 Nézz körül a ma 15 éves szakkönyvtár polcain!
(A megtekintéshez Silverlight program szükséges)

A Pécsi József Fotográfiai Szakkönyvtár új nyitva tartása:
hétfő - csütörtök: 12.00 -17. 00
Amennyiben hétköznap a megváltozott nyitva tartási időn túl szeretné állományunkat megtekinteni, úgy kérem időpont egyeztetésért írjon egy levelet a laszlo.baki@maimano.hu e-mail címre.
Nyári szünet: július-augusztus

A szakkönyvtár honlapját ITT találod.