Muybridge lófotóinak története (1878)

Muybridge lófotóinak története (1878)

2014. október 21. Mai Manó Ház

1872-ben Leland Stanford – a Central Pacific vasútvonal egyik építtetője s egykori kaliforniai kormányzó – érdeklődni kezdett a lótenyésztés iránt és megvásárolta a nagykiterjedésű Palo Alto méntelepet. Itt van ma a Stanford Egyetem központja. A legenda szerint a farmon álldogáló csoport előtt egy ló ügetett el s ennek kapcsán kezdtek vitába a ló lábairól. Stanford állította: időnként a ló egyik lába sem éri a földet. Fogadtak 25.000 dollárba. Stanford életrajzírója szerint a történetet apokrif legendának kell tekintenünk. Stanfordnak egyrészt nem volt szokása a fogadás, másrészt, akivel állítólag a baráti fogadást kötötte – Frederick MacCrellish –, esküdt ellensége volt. Mindegy, minden feltalált dolog érdekesebb, ha kerekítünk mellé egy történetet, s ha sokan és sokat mesélik, már majd úgy is tűnik, mintha valóban megtörtént volna. 

The_Horse_in_Motion.jpgFotó: Eadweard Muybridge: The Horse in Motion by Eadweard Muybridge. "Sallie Gardner," owned by Leland Stanford; running at a 1:40 gait over the Palo Alto track, 19th June 1878.
Az animációhoz az első 11 képkockáthasználták fel.

The_Horse_in_Motion-anim.gifFotó: Eadweard Muybridge: The Horse in Motion by Eadweard Muybridge. "Sallie Gardner," owned by Leland Stanford; running at a 1:40 gait over the Palo Alto track, 19th June 1878.
Az animációhoz az első 11 képkockáthasználták fel.

Két 1878-as újsághír az életrajzíró álláspontját erősíti inkább: Stanfordot ezek szerint a versenylótenyésztés tudományos módszere érdekelte s azért alkalmazta Muybridge-et, hogy az fényképezze le neki a ló járásának különböző fázisait. Bizonyítsa be, ha tudja, hogy van olyan pillanat, amikor a vágtató ló mind a négy patája a levegőben van, amit addig sem nem hittek, sem nem láttak. Kezdetben a fényképész csak 12 fényképezőgépet használt egyszerre. Ám a kollódiumos nedves lemez alacsony érzékenysége miatt Muybridge 1872-es felvételei még nem voltak kielégítőek. Hat év szünet következett, addig mást csinált a fényképész is, a szenátor is. A bizonyság meg egyre késett. 1877-ben aztán Muybridge egy tengeri hajón végzett kísérlet után végre úgy érezte, mind az anyagok, mind a módszer elég javuláson ment át ahhoz, hogy a dologgal újból jelentkezzen Stanfordnál. Innen aztán már nem volt megállás. Halhatatlanná és örökéletűvé tette a volt szenátor Occident nevű lovát, meg persze magát is. Az 1877 nyarán készült fotók ugyanis már jól sikerültek, s a következő évben további kísérletekhez foghatott. Muybridge módszere – amely mögött a fényképész kreativitása, no meg Stanford tekintélyes bankszámlája állt – röviden leírható: ragyogó kaliforniai napsütés, 24 darab – a ló mozgásirányára derékszögben beállított –, egymástól 1-2 méterre elhelyezett fényképezőgép. Valamennyi kamera külön objektívvel, fényérzékeny kollódiumos üvegnegatívot magába fogadó lemezkazettával és önálló zárral. A ló futása közben sorra átszakította a gépek redőnyzárát felhúzva tartó fonalakat, miáltal valamennyi gép rögzítette azt a fázist, amikor éppen elhaladt előtte az állat. A fehér háttér előtt mozgó fekete lótest sziluettje valóban lenyűgöző látványt nyújt még ma, a film és a legkülönbözőbb technikai trükkök korában is. Ha ma valaki hozzákezdene egy hasonló film elkészítéséhez, amelynek vetítése mindössze egy percig tartana, akkor másodpercenként 12 expozíciót véve alapul – ami minimálisan szükséges a folytatólagosság illúziójának megteremtéséhez – Muybridge módszerével körülbelül 720 fényképezőgép beállítására lenne szüksége. Tessék uraim, szabad a pálya! Ló is akad.
Muybridge a mozgó ló fényképeinek a szerzői jogát már 1877-ben bejegyeztette. Lófényképeinek legkorábbi reprodukciója a Scientific American 1878. október 19-i számában található. Ekkoriban a fényképezést még csak 39 éve ismerték. Ezek az árnyképek tették első ízben láthatóvá, részeire bontva analizálhatóvá a vágtató ló mozgását, melynek konvencionális ábrázolásmódja (a „hintaló-vágta”) meglehetősen átalakult Muybridge fotói nyomán. Még Meissonnier is nyelt egy nagyot, gondolom. 

Animal_locomotion._Plate_624_(Boston_Public_Library).jpgFotó: Eadweard Muybridge: Vágtázó ló, 1878, 624-es tábla

A fényképész a következő öt évet kaliforniai, angliai, francia- és németországi előadások tartásával és a babérok learatásával töltötte. 1879-re egész művelt világ ismerte már ezeket a mozgó állatokról készült felvételeket. 1881-ben a fotók Attitudes of animals in motion, a series of photographs illustrating the consecutive positions assummed by animals in performing various movements címmel jelentek meg egybefűzve. 1882-ben Stanford is vaskos könyvet jelentetett meg, a The Horse in Motion Muybridge fotóinak elemzésén alapult. Hét fejezete az állati mozgások elméletét tárgyalja; 107 képtáblájának nagy része Muybridge fotója nyomán készült.

Muybridge_horse_gallop_animated_2.gifFotó: Eadweard Muybridge: Vágtázó ló, 1878, 624-es tábla

1887-ben az egyetem 781 lapot jelentetett meg, amelyek mindegyikén 12–36 Muybridge-fotó kapott helyet. A képeket különféle formákban jelentették meg: mind a 781 kapható volt bekötetlenül, bőr mappában; vagy 11 kötetbe rendezve, amelyekben a lapok egyesével voltak rögzítve. A hirdetések szerint áruk 500 illetve 550 dollár volt. Kapható volt 100 válogatott, kötetlen tábla is bőr mappában 100 dollárért; s a vevő, ha már vett 100 táblát, megvehette az összes többit is, vagy további lapokat darabonként 1 dollárért. Külön kiadták a táblák teljes katalógusát. Muybridge a későbbiekben megjelentette eredeti munkájának két rövidített változatát. Az Animals in Motion szerzői jogát 1899-ben jegyeztette be, a mű azután többször is kiadásra került. Mintegy 100 autotípia illusztrálta. Ma már jó sok pénzt kérnek egy-egy hibátlan példányáért. (Kincses Károly) 

(forrás: kkfotomuzeuma.blogspot.hu; wikipedia.org)

Muybridge további mozgást ábrázoló animált fotóit - köztük rohanó struccot, elefántot vagy éppen egy táncoló nőt - ITT találod.