Henri Cartier-Bresson gondolatai a fényképezésről (1958)

Henri Cartier-Bresson gondolatai a fényképezésről (1958)

2015. január 29. Mai Manó Ház

Henri Cartier-Bresson a világ tíz legjobb fotóművésze közé tartozik annak a szakmai közvéleménykutatásnak az eredményeképpen, amelyet a Popular Photography 1958 májusi számban tett közzé. Mai bejegyzésünkben a Fényképművészeti Tájékoztatóban magyar nyelven megjelent gondolatait olvashatjátok a fényképezés művészetéről. „ Számomra a fényképezés a másodperc egy töredéke alatt történő felismerése valamely esemény jelentőségének és ugyanakkor a formák olyan meghatározott szervezettségének, amely szervezettség által az esemény megfejező kifejezést nyer. Hiszem, hogy az élet folyamatában saját magunk megismerése egyidejűleg történik annak a körülöttünk lévő világnak a felfedezésével, amely aztán képes bennünket is alakítani, de amelyre ugyanakkor mi is hatást gyakorolhatunk. Egyensúlyt kell létrehoznunk e két világ, - a bennünk lévő és a körülöttünk lévő világ között. Állandó egymásra hatás folyamata eredményeként ezután azután ez a két világ eggyé válik, és ez az a világ, amit közölnünk kell képeinkben. Mindaz, amit eddig mondottam, tulajdonképpen csak a képek tartalmára vonatkozik, de számomra a tartalom nem választható el a formától. Forma alatt a dolgok felszínének, a vonalaknak és fényértékeknek szigorú szervezettségben megnyilvánuló egymásra hatását értem. Csupán ilyen szigorú szervezettségben válnak felfogásaink és érzelmeink megfoghatóvá és közölhetővé. A fényképezésben a vizuális szervezettség csakis fejlett ösztönösségből eredhet.”


Fotó: Henri Cartier-Bresson: Rue Mouffetard, Paris, 1954. 

Más helyütt, - a Photography c. folyóiratban Cartier-Bresson következő sorait olvashatjuk: „Attól a perctől kezdve, hogy először fényképeztem, komolyan fogtam fel ezt a dolgot. Úgy éreztem, mintha mindig valaminek a nyomában lennék. A gép kiegészítő részévé vált szememnek, és többé sohasem váltam meg tőle. 1931-ben huszonkét éves koromban Afrikába mentem. Ekkor vásároltam egy kisfilmes gépet, amelyhez hasonló típust annak előtte és azóta sem láttam. Egy évig fényképeztem vele és csak azután, amikor visszatértem Franciaországba, hívhattam elő a képeimet, a vadonban, ahol elkülönítve éltem ennek az évnek legnagyobb részében, ez nem volt lehetséges. Ekkor derült ki, hogy az eltelt idő folyamán a nedvesség beszivárgott, és valamennyi képemet hatalmas páfrányokhoz hasonló mintázattal szőtte át meg át.”
Ezután Marseille-ben jutott Cartier-Bresson egy Leicahoz, és azóta is Leicaval dolgozik. „Egész nap kószáltam az utcákon, felajzottan, ugrásra készen, hogy elhatározásom szerint megragadjam az életet,- hogy az élet folyamatában, sodrában örökítsem meg. Mindenekfelett arra vágytam, hogy egyetlen kép korlátain belül a sűrített lényeget ragadjam meg, a lényegét annak a helyzetnek, amely kibontakozóban volt előttem.”
„ Az ilyen tevékenység sikere nagymértékben függ attól, hogy milyen kapcsolatot sikerül létrehozni a képre kerülő emberekkel, - ha ez a viszony megromlik, egyetlen helytelen szó, vagy magatartásbeli hiba mindent elronthat. Keleten mindenütt az olyan fotográfus, aki türelmetlen, vagy akit szorít a rendelkezésére bocsátott idő korlátozott volta, - egyszerűen nevetségessé válik. Ha az ember csak egész kevéssé is szembetűnővé válik, ha éppen csak annyira, hogy előveszi a fénymérőjét, máris nem tehet mást, minthogy teljesen lemond a fényképezésről, és helyette belenyugszik, hogy az odarohanó gyerekek fürtökben lógjanak a térdein. „
„Valamennyi kifejezőeszköz közül a fényképezés az egyetlen, amely valóban képes megörökíteni magát a tovatűnő pillanatot.”
„ A fotós szeme állandóan értékel, létrehozhatja a vonalak harmóniáját azáltal, hogy fejét milliméternek egy töredékével arrább mozdítja. Megváltoztatja a perspektívát térdének egy árnyalatnyi hajlításával. A fényképezőgép tulajdonképpeni kezelése a rekeszelés, a zársebesség stb. mind olyan automatikussá kell, hogy váljék, mint ahogy a gépkocsivezető egyik sebességről a másikra vált.”
„A fényképezés magába foglalja a földi valóságban jelenlévő ritmusok felismerését.”
(Megjelent: Fényképművészeti Tájékoztató, 1958/szeptember; 7. oldal)


010.jpg
Fotó: Henri Cartier-Bresson: Brie, France, 1968.

(forrás: magnumphotos.com; henricartierbresson.org)

Kizárólag a Mai Manó Ház blogján olvasható Henri Cartier-Bresson 1952-ben Párizsban kiadott Ellesett képek (L’images a la sauvette) című könyv előszavának magyar nyelvű fordítása, melyet közel negyven fotóval illusztráltunk.