Riskó Gáspár: Összeolvadás

Riskó Gáspár: Összeolvadás

2015. január 30. Mai Manó Ház

Riskó Gáspár Összeolvadás című szériája tiszteletadás a perifériák tájai, a magány és az érzékelés előtt. A külterületek személytelen tereit alakító elemek bár egymáshoz való viszonyukat is megmutatva jelennek meg, de sokkal erőteljesebb az önmagukkal való azonosság felmutatása. Egyedüllétük törvényszerű és természetük része. Nem kietlenek, hanem önmaguk izzásában magányosan létezők. Ez a teljes megfelelés egyszerre adja a realitás és az azon túli érzetét. A fotográfus saját megfigyelési módszerével, az érzékelésben való feloldódásban mutatja meg e helyek lelkét. Letisztult, szinte csupasz és impozáns környékek, alig életjelekkel, mégis sűrű tartalmakkal. E látszólagos kettőségben teszi fel létezésre, elmúlásra vonatkozó kérdéseit és adja meg sorozatában saját képválaszait újabb kérdések születéséhez. - olvashatjuk Csizek Gabriella gondolatait a Folyamatos Jelen kiállítás- és katalógussorozatunk 7. kötetében Riskó Gáspár képeiről. 

gaspar_risko_hatarvonalak_01_.jpgFotó: Riskó Gáspár: Részlet az Összeolvadás című sorozatból

Riskó Gáspár Összeolvadás
Sokféle érzés lakozik bennünk. Környezetünk megfigyelésével tanulhatunk a küszködõ létezésrõl és ezt átgondolva saját valóságunkról is. Továbbá ez segít megérteni az entitások közti különbségeket, hasonlóságokat és ezáltal egyre könnyebben elfogadjuk és segítjük azokat. Az emberiség és tág értelemben vett lakhelye közti viszonyok javulásához, a szükségletek kielégítéséhez és a helyes cselekedeteink felé vezetõ úton elõfeltétel a konfliktusok elmélyült megismerése. Az emberi és tárgyi létezés határvonalainak fundamentumait nehéz észrevenni az automatizált emberiség által létrehozott ködben, a gépiesített hajszában hajlamosak vagyunk megfeledkezni róluk. Ezt átgondolva filozofikus jellegû kérdések törnek fel bennem. Milyen transzcendens üzeneteket tartogat számunkra a környezetünk? Hogyan mutatkozik meg az alanyi vagy tárgyi létezés összekapcsolódásainak határa? Mire vannak a dolgok valójában? Mi a különbség köztük? Hogyan kapcsolódunk hozzájuk és õk hogyan kapcsolódnak hozzánk? Megszabadulva a belénk programozott szokásoktól és eszméktõl, jólmegszokott hétköznapi helyzetemtõl való eltávolodás után a végtelenre irányuló befogadó üzemmódban aktivizálódom. Fontos az aktus. Amikor ezeket a fényképeket készítem az adott létezõ témával kapcsolatos asszimiláció közben kilépve önmagamból, túllépve a részleges összefüggéseken a világ felé fordulok, és az, magával ragad engem. Jelen sorozatommal a perifériákon elhelyezkedõ, elhagyatott zónák területein megtestesült magány intenzív jelenlétének melankolikus harmóniáit szeretném bemutatni. A lecsupaszított és egyben steril tájakat esztétikailag lenyûgözõeknek tartom. Az így egymással kapcsolatba került tényezõk anonimitásuk megõrzésével, a rengeteg információtól mentesítve jelentõségteljességükben az egységesség felszínére törnek, mielõtt a Föld magába temetné õket.

gaspar_risko_hatarvonalak_02_.jpgFotó: Riskó Gáspár: Részlet az Összeolvadás című sorozatból

Folyamatos Jelen hetedik kötetében Csatlós Judit így írt Riskó Gáspár munkáiról: A fénykép, mint a valóság lenyomatát őrző médium sajátossága, hogy nem csak az objektív előtt feltárulkozó világot őrzi meg, hanem a fotográfus és a fényképezett objektum közötti pillanatnyi viszonyt is. A távolság alany és tárgy között a képen rögzül. A belefeledkezés, a részvétel, a figyelem, a kutatás, a kívülállás mind-mind olyan helyzet, ami nyomon követhető ebben a kötetben látható fotósorozatokban. Riskó Gáspár indul talán a legtávolabbról a négy alkotó közül. Ő az ember nyomait kutatja hideg, zord, nem embernek való tájakon, szürke külvárosokban. Igyekszik kívül maradni, olyan távolságot kialakítani a témával, hogy ne kelljen konfrontálódnia az esetleg felbukkanó idegenekkel. Többször olyan nézőpontot választ, amelyből mintaként, egységes szövetként jelenik meg az ábrázolt tájrészlet, amibe reménytelen belegázolni. Az aratás után a szántóföldön maradt elszáradt, széttöredezett gabonaszár, fakoronák és kőrakás sorába illeszkedő panelház ismétlődő struktúrája az ember által rendbe szedett valóságot tükrözi. Ezt a rendet néhol csapások, utak vágják keresztül, melyek ismeretlen célok felé tartanak. A természet azonban idővel visszahódítja a saját területét, a növényzet elemészti a hajdani, mesterséges formákat. A szenvtelen, távolságtartó magatartás hozzásegíti ahhoz, hogy a természeti tájakat és a városképeket egyaránt az emberi beavatkozások formálta entitásként mutassa be. Mivel az ember és környezete kapcsolatából ezeken a képeken hiányzik a harmónia, talán ezért nem is akar személyesen „bevonódni”. De lehet-e teljesen kívül maradni, létezik-e objektív megfigyelés? Hiszen minden megfigyelésnek megvan a saját története, van mögötte személyes indíttatás, melyek akaratlanul is alakítják ezt a viszonyt. A tárgyilagosság mellett Ő is sejtetni engedi, hogy a feltárás előtt még maga is egy történet részeként volt jelen a dokumentált helyszíneken. Látjuk, valaki a vízbe vetette magát mellette, valaki hátat fordított neki.

gaspar_risko_hatarvonalak_04_.jpgFotó: Riskó Gáspár: Részlet az Összeolvadás című sorozatból
gaspar_risko_hatarvonalak_05_.jpgFotó: Riskó Gáspár: Részlet az Összeolvadás című sorozatból 
gaspar_risko_hatarvonalak_06_.jpgFotó: Riskó Gáspár: Részlet az Összeolvadás című sorozatból 
gaspar_risko_hatarvonalak_07_.jpgFotó: Riskó Gáspár: Részlet az Összeolvadás című sorozatból 
gaspar_risko_hatarvonalak_08_.jpgFotó: Riskó Gáspár: Részlet az Összeolvadás című sorozatból 
gaspar_risko_hatarvonalak_09_.jpgFotó: Riskó Gáspár: Részlet az Összeolvadás című sorozatból 

Az alábbi videóban Riskó Gáspár mesél sorozatáról: 

Riskó Gáspár további képeit ITT találod.