Sylvia Plachy: Mikor Lesz Holnap

Sylvia Plachy: Mikor Lesz Holnap

2015. április 08. Mai Manó Ház

A nagy érdeklődésre való tekintettel május 17-ig meghosszabbítottuk Sylvia Plachy – Mikor Lesz Holnap című kiállítását. A különleges, mintegy 110 fotográfiát tartalmazó, a fotográfus sokszínű munkásságát és világjárásait bemutató tárlat, Sylvia Plachy fotográfus és Csizek Gabriella kurátor válogatásában most először látható és a Mai Manó Házból indul majd rangos európai kiállítóhelyekre. A művek egy része még sosem jelent meg sem kötetben és nem volt látható kiállítótermek falán Európában. A tárlat része egy kis filmetűd, amelyet Adrien Brody készített édesanyjáról, Sylvia Plachyról és vetítjük még Rebecca Dreyfus és Albert Maysles 2007-ben készült 10 perces portréfilmjét is a fotóművészről.

plakat_kep.jpgFotó: Sylvia Plachy: Adrien Brody Richie Rude szerepében, 1998

Plachy az első szobába tette azokat a fotókat, amelyek szerinte gondolkodós képek. Le lehet ülni, gondolkodni, elmélyedni bennük, és akarja is, hogy gondolkodjunk, hiszen feliratokat és évszámokat sem tett a képek alá, mindent a szemlélőre bíz. „Itt főleg olyan képek vannak, amiket útközben készítettem. Nem olyan helyekről, ahová mentem, hanem amit útközben észrevettem” – mondta el a képeiről. Azt mondja, mindent lefényképez, ami beszél hozzá, amiről úgy érzi, megszólítja. Mint mondta, soha nem fényképez tudatosan, csak megy és hagyja, hogy megtalálják a dolgok. Amíg fiatal volt, 5-6 fényképezőgép volt mindig nála, mert mindegyik mást tud. Most már csak egy kis gépet cipel, a panoráma-fényképezőgépét, meg a mobiltelefonját, amit néha használ is fényképezésre. Van egy külön szoba a rendszerváltás előtt Magyarországon készült fotóknak, és van egy – ahogy ő nevezi – vidám szoba, ahová a számára derűs hangulatú képek kerültek. Itt hosszan beszélt egy, a Louvre-ban készült képéről, és arról, hogy az emberek többségének általában fogalma sincs, miért fényképezi őket, hiszen ők nem látják azt az egész képet, aminek a részét képezik. Az Adrien Brody-rajongók örülhetnek, mert róla aztán jó sok kép van. Adrien Brody cuki tipegőben, pajkos gyerekként, kamaszként és sármos férfiként – van itt minden, és persze mind szép. Plachy fia születése óta – akit ő mindig Misinek hívott, mert az Adrien szerinte túl komoly – minden évben készít karácsonyi üdvözlőlapot, amin fia szerepel. Az összes ilyen karácsonyi képeslap megtekinthető a mostani kiállításon, és pontosan annyira megható, amilyennek hangzik. - írta Kalas Györgyi az index.hu kiállításajánlójában.

0502_9_8_bobette_and_her_parents.jpgFotó: Sylvia Plachy: Bobette, Rwanda, 2005

img_6643.jpgFotó: Sylvia Plachy: Nápoly, 2012

locked_up_8107-17-4.jpgFotó: Sylvia Plachy: Nincs kiút, 1981 

8012-17-16_my_mother_at_my_fathether_s_grave.jpgFotó: Sylvia Plachy: Anyám apám sírjánál, 1980

9405-1-10_19_black_and_white_goats.jpgFotó: Sylvia Plachy: Fekete és fehér, 1994

Sylvia Plachy a kortárs fotográfia megkerülhetetlen klasszisa. A világhírű, magyar származású, budapesti születésű fotográfus a forradalom után, 1956-ban egy lovaskocsiban rejtőzködve, szüleivel jutott át az osztrák határon, majd két évvel később New York környékén telepedtek le. Azóta is ott él családjával. Első felvételeit még az osztrák Alpokban készítette tizenöt éves korában, egy iskolai kirándulás alkalmával. Az édesapjától ajándékba kapott Agfa Box kamerával egy fekete kecskét fényképezett a hófödte, fehér tájban. 1964-ben, tanulmányai során kezdett el fényképezni. A Pratt Institute művészeti képzésében vett részt és a harmadik évben, a fotográfiai kurzuson tanulta meg az alapokat és érezte meg, hogy ez lesz a hívatása. Tanára, Arthur Freed javaslatára – aki azt gondolta, hogy ők ketten rokonlelkek – kereste fel Sylvia Plachy André Kertészt. A tanárnak igaza volt. Sylvia a hatvanas évek közepétől gyakran meglátogatta André Kertészt, sokat beszélgettek életről, fotográfiáról és mély barátság alakult ki közöttük: mintha nagyapjához járt volna az unokája. „Sosem láttam a pillanatot nagyobb intimitással és emberiességgel megtapasztalni és filmen rögzíteni.” – mondta tanítványáról és annak képeiről André Kertész. Sylvia Plachy 1974-től mintegy harminc éven keresztül a Village Voice, a New York-i kulturális hetilap meghatározó fotográfus munkatársa volt. Az olvasóknak nyolc éven keresztül hetente, egyetlen képben mesélt el egy New York-i történetet, szavak nélkül a város különös krónikásaként a többnyire UNGUIDED TOUR (Nem irányított városnézés) elnevezésű rovatában. Első kötetét, a legendás Unguided Tour-t ennek a rovatnak a képeiből és egyéb, a Voice számára készített munkáiból válogatta. Az album, mely egy Tom Waits lemezzel került kiadásra, 1990-ben elnyerte az év legjobb publikációjának járó, az ICP által adományozott Infinity-díjat. Richard Avedon ezt írta: „Robert Frank Amerikaiak című albuma óta nem találkoztam ilyen mélységű és erejű életművel. Megnevetett és megszakad tőle a szívem. Erkölcsi lény. Ő minden, aminek egy fotográfusnak lennie kell.” Következő kötete a Red Light (1996) a New York-i szexipar bemutatása, amely James Ridgeway író szövegével jelent meg. Signs & Relics (1999) című albumához pedig Wim Wenders írt előszót és képeiből a Mai Manó Ház kiállítást mutatott be 1999-ben. Negyedik kötete, a Self Portrait with Cows Going Home című album 2004-ben Golden Light-díjat kapott. Jim Jarmusch filmrendező szavainál nehéz pontosabban megragadni ennek a megrázó könyvnek egyedülálló mélységét és szépségét:„A rövid képkísérő szövegek és a rendkívüli képek, az Önarckép hazatérő tehenekkel című könyvben úgy alkotnak egy közös világot, ahogyan egy kelet-európai ember személyes történetének anyaga összefűzi a tényt, az emlékezést és az álmot. Plachy kísértetjárta fotói tökéletesek a maguk tökéletlenségében, mentesek a fölösleges súlytól, mindegyik az ő önarcképe – de valahogyan belülről kifelé“ A Budapest Galéria Kiállítóházában 2006-ban volt tárlat a könyvből válogatott képekből. Ezt követő két publikációja a Goings On About Town (2007) és az Out of the Corner of My Eye (2008). Fotográfiai munkásságát folyamatos sikerek és elismerések kísérik. 1977-ben Guggenheim-ösztöndíjat kapott. 2004-ben a WIPI (Women in Photography International) neki ítélte a Lucie-díjat, amelyet többek között Annie Leibovitz 2003-ban kapott meg. 2009-ben. Dr. Erich Salomon életműdíjat kapott, a Német Fotográfiai Szövetségtől (DGPh) fotóriporteri munkájáért. Képeit közölték a Vogue-ban, a Camera Arts-ban, az Artforumban, a The New York Times-ban, a Granta-ban, a Grand Streetben, a Newsweekben, Conde Nast Travelerben, a Metropolis Magazine-banés a New Yorkerben is. Számos egyéni kiállítása volt a világon Tokiótól Los Angelesig. Műveit többek között a Guggenheim Múzeumban, a Museum of Modern Artban, a San Francisco Museum of Modern Artban és a párizsi Bibliothèque nationale de France-ban is őrzik. 1973-ban született meg fia – az azóta Oscar-díjas Adrien Brody – aki állandó modellje is lett. „Szinte nem tudtam levenni a szemem róla. Ott volt ez a kis vibráló lény és minden érzelem ott tükröződött az arcán” – mondta Sylvia Plachy egy későbbi interjúban. Fiáról készült képei szerves része életművének és mind a mai napig az év végi ünnepekre, egy abban az esztendőben róla készített képpel kíván minden jót barátainak, ismerőseinek. Sylvia Plachy élete nagyszerű példája annak, hogy egy bevándorló, mindent újrakezdő család gyermeke hogyan tudja megvalósítani álmát az emberi értékeinek sziklaszilárd megtartása mellett, hogyan képes felépíteni karrierjét és mindeközben férjével felnevelni egy egyedülállóan tehetséges fiút. Férje, a lengyel származású Elliot Brody történelmet tanított. Sylvia Plachy életében és képeiben őrzi mindazt, amit a közép-európai gyökerek jelentenek számára. A Magyarországon töltött első tizenhárom évére meghatározó időszakként tekint vissza, gyermekkori barátságait a mai napig ápolja és szülei értékrendje belső iránytűként igazítja el még most is. Mindig vele vannak. 1965-től rendszeresen, szinte zarándokként visszatért Magyarországra. Meglátogatta nagymamáját, barátait, felkereste gyerekkorának illatait és helyszíneit. Újonnan felfedezett nyelve, a fotográfia hídként kötötte össze múltját és jelenét. (Csizek Gabriella)

goerlitz_germany_2013_l1001515.jpgFotó: Sylvia Plachy: Kora reggel, Goerlitz, Németország, 2013

9901_szechenyi_thermal_bath.jpgFotó: Sylvia Plachy: Tél a Széchényi Fürdőben, Budapest, 1999

grandpaandgrandma.jpgFotó: Sylvia Plachy: Nagypapa és nagymama, 1979

1972_lulu.jpgFotó: Sylvia Plachy: Lulu, 1972

Az életmű- kiállításról és akapcsolódó eseményekről, programjainkról bővebben ITT olvashatsz!