Tóth József Füles, a magyar reklámfotózás legendája (1974-1988)

Tóth József Füles, a magyar reklámfotózás legendája (1974-1988)

2015. augusztus 02. Mai Manó Ház

Tóth Füles hallhatólag nagyon vicces, de látszólag nagyon komoly egy ember. Sokat beszél és gyorsan, mindenkit lenyom szédítő dumájával. De néha egyedül marad. Akkor fényképez. És ott nincs beszélgetés, adoma, történet. Invenció van, ötlet, profi szakmai tudás és güzülős alázat. Mindez évtizedek óta. Tanú erre mindmegannyi fotója, mely még most is itt elevenkedik a fejemben, vizuális emlékezetemben. A túrós, a cascos, a traubiszódás, az élmény az ágybanos reklámjait nem felejtem el, pedig már nincs olyan túró, csak műanyag zacskóba gyömöszölt nedves túrószerű anyag kapható, már évtizedek óta spórolok a casco mellőzésével, fogalmam sincs, van-e még traubi és hát az élmény az ágyban is… Szóval a dolgok múlandóak, Füles némely reklámjai meg nem. És a többi képeiről még nem is beszéltem. Azokat látni kell. - írta Kincses Károly 2010-ben a Mai Manó Házban megrendezett Photo Ludens kiállítás bevezetőjében.
Időutazás rovatunkban - ahol a Mai Manó Ház évekkel ezelőtt bemutatott kiállítási anyagaiból válogatunk - ma Füles mester 1974 és 1988 között készült legendás reklámfotóit láthatjátok. 

tothjozseffules010.jpgFotó: Tóth József Füles: Élmény az ágyban, VIDEOTON színes TV reklám, 1984

1939. szeptember elsején a feltüzelt németek kalandvágyból lerohanták az ártatlan Lengyelországot, Molotov elvtárs csöndes asszisztálása mellett. Imádott Szüleim, Tóth József vendéglős és Banai Mariska háztartásbeli megfelelőnek találták az időt egy csinos kis fiúgyermek legyártására. Az akciót siker koronázta. 1940. május 25.-én hangos óbégatások közepette jelentettem: Halló! Itt vagyok! A háborús évek alatt szépen cseperedtem, már három évesen fújtam a korszak nagy slágerét, hogya-szongya „Egy kis kíváncsi kacsa, egy este nem ment haza”. Jóapám is majdnem így járt 1944 telén. Ha az orosz parancsnokságon nincs egy jó szándékú magyar, aki emlékezett remek marhapörköltjére, akkor szegény valószínűleg a jó meleg Szibériában köt ki, egy kellemes társasutazáson. Aztán egyszer csak vége lett a csetepaténak. 1950-ben Rákosi elvtárs, népünk szeretett vezére szemet vetett Apám „Zöld lugas” vendéglőjére, és csupán emberbaráti szeretetből megszabadította az üzlet­vezetés gondjától-bajától. Majd lehetőséget keresett a velem való találkozásra és felkereste a Sopron úti általános iskolát, ahol ideiglenesen, zengő baritonom miatt az úttörőcsapat elnökévé avanzsáltam, hiszen a tényleges és hivatalos úttörőpajtásnak a maradék hangja is elment, amikor megtudta, hogy kinek a nyakába kell kötnie az úttörők selem nyakkendőjét. Én megtettem. Még fel sem nőttem megfelelő méretre, amikor már a József Attila Gimnáziumban találtam magamat, kommunista és békebeli tanárok vegyes társaságában. Boldog, felejthetetlen évek, az eufórikus 56 októberével. 18 évesen, természetesen nem láttam a jövőmet, hiszen semmi jóval nem, biztattak az „egyéb” származásom miatt. Nem illettem bele a munkásosztály harcos csapatába. Néhány sikertelen egyetemi felvétellel párhuzamosan, gyárról gyárra kamatoztattam segédmunkási adottságaimat. Aktívan építettem a szocializmust. A Gamma gyárban november 7-re a Nagy Októberi Forradalom méltó megünnepülésére, segítségem­mel akkora Lenin fejet sikerült pingálni, hogy utcahosszal megelőztük a dekorációs versenyben a szomszédos Standard gyárat a külföldi reakció bölcsőjét. Ezek után komoly biztatást kaptam Weil elvtárstól a cég mindenható személyzetisétől. Idézem: „Tóth elvtárs! Nagyon meg vagyunk magával elégedve! Ha így folytatja, itt még betanított munkás is lehet.” Micsoda perspektíva egy kizsákmányoló család gyermekének! Közben megcsapott a fényképezés füstje, na meg a protekció is dolgozott , így rövidesen az MTI Fotónál landoltam fényképész ipari tanulóként. Sikeres szakmunkásvizsga után, hirtelen a reklámfotó bölcsőjénél találtam magamat, nagy fényképésze­ti múlttal, konzervatív képi világgal és didaktikus megoldásokat kedvelő nagyszerű kollégák társaságában. Egy sanszom volt, hiszen gyakorlatilag semmit sem tudtam a szakmából, a karikaturista múltamból átmentett asszociációs és humorérzék kama­toztatása. Később kiderült, hogy ez nagy előnyökhöz juttatott. A magyar külkereske­delmi vállalatok propagandistái felfigyeltek a friss hangra és elhalmoztak jobbnál jobb megbízásokkal. Közben valamelyest megtanultam fényképezni, de nem eléggé. Ars poetikám hamar megszületett. ”Fényképezés közben a legjobban a fényképezőgép zavar.” Ez ma fokozottan érvényes. 2000-ig több száz kereskedelmi plakát, prospektus és naptár bizonyítja elkövetett bűneimet, melyek nemzeti gyűjteményeinkben várják feltámadásukat. 2000-ben a könyvkészítés Ámorának nyila eltalált. Ebből a szerelemből születtek alábbi műveim: Magyar Fényképészek Arcképcsarnoka, Füles mester képeskönyve, Füles mester mosolyalbuma, Középkori magyar templomos könyv, Zsinagógák Magyarországon, Füles mester panoptikuma, A hegedű mosolya, Petőfi fényképezőgéppel, Múltunk hídjai, 100 vers 100 kép.
A szerelem tart. Köszönöm jól vagyok. (Tóth József Füles) 

tothjozseffules002.jpgFotó: Tóth József Füles: 1979
tothjozseffules003.jpgFotó: Tóth József Füles: Vigyázz, kész, sajt! 

tothjozseffules004.jpgFotó: Tóth József Füles: Kedvencem a vajaskenyér 

tothjozseffules005.jpgFotó: Tóth József Füles: A Fonyódi ásványvíz csodákra képes, 1987 

tothjozseffules006.jpgFotó: Tóth József Füles: Csoportos élet-és baleset biztosítás reklám 

tothjozseffules007.jpgFotó: Tóth József Füles: Videoton autórádió reklám
 
tothjozseffules008.jpgFotó: Tóth József Füles: Utazás kiállítás, 1982 

tothjozseffules009.jpgFotó: Tóth József Füles: Tejipar 

1972 előtt kizárólag grafikus reklámok léteztek Magyarországon, a grémium ugyanis konzervatív, begyöpösödött ülnököből állt, akik elutasították, lenézték az új módit. „Mármint a fényképes hirdetéseket, melyek nyugaton már elterjedtek” - mondja. Az áttörést a tehéntúró hozta: Füles előállt a legendás, túróból megformált bocifejjel, aminek orrlyuka félbevágott paradicsom, fülei erőspaprika, szarva pedig az a szocialista tömör kifli volt, amit ha elkezdtünk kigyöngyölíteni, az ujjunkra csavarodott.

tothjozseffules001.jpgFotó: Tóth József Füles: Tehéntúró, 1974

„Mindenki leszólta a képet, de az egyik zsűritag, Töreky Ferenc grafikus szembeszállt velük, és fejükhöz vágta, hogy irigyek” – annyira hatásos volt a kifakadás, hogy végül átengedték. "Pechükre abban az évben a kép megnyerte az év plakátja díjat, és elképesztő volt a közönségsikere is" - mondta a hvg-nek adott interjúban a fotográfus.
Urbán Ádám PéldaKépek című kisfilmjében Tóth József Füles mesél a legendás Tehéntúró című fotójának történetéről: 

(forrás: maimano.hu; tothfules.blogspot.hu; hvg.hu)

Az 1899-ben megjelent magyar nyelvű fotográfiai témájú reklámokból összeállított válogatásunkat ITT, Tóth József Füles 2010-ben készített bogaras VW reklámját pedig ITT találod.