Sylvia Plachy a kortárs fotográfia megkerülhetetlen klasszisa. A világhírű, magyar származású, budapesti születésű fotográfus a forradalom után, 1956-ban egy lovaskocsiban rejtőzködve, szüleivel jutott át az osztrák határon, majd két évvel később New York környékén telepedtek le. 1964-ben, tanulmányai során kezdett el fényképezni. A Pratt Institute művészeti képzésében vett részt és a harmadik évben, a fotográfiai kurzuson tanulta meg az alapokat és érezte meg, hogy ez lesz a hívatása. Tanára, Arthur Freed javaslatára – aki azt gondolta, hogy ők ketten rokonlelkek – kereste fel Sylvia Plachy André Kertészt. A tanárnak igaza volt. Sylvia a hatvanas évek közepétől gyakran meglátogatta André Kertészt, sokat beszélgettek életről, fotográfiáról és mély barátság alakult ki közöttük: mintha nagyapjához járt volna az unokája.
„Sosem láttam a pillanatot nagyobb intimitással és emberiességgel megtapasztalni és filmen rögzíteni.” – mondta tanítványáról és annak képeiről André Kertész. 

Harminc évvel ezelőtt halt meg az egyetemes és a magyar fotográfia egyik legfontosabb alkotója, André Kertész, aki még halála előtt gondoskodott arról, hogy az a magyarországi település, mely egyedül fontosnak érezte kimutatni az idős ember felé a ragaszkodását, méltó viszonzásban részesüljön: szülőfalujának, Szigetbecsének ajándékozta 120 fotóját. Folytatva a Mai Manó Ház által évek óta megrendezett ritkán látott kincseink sorozatunkat, idén nyáron bemutatjuk a Szigetbecsén őrzött összes Kertész fotográfiát.
A kiállításról ITT olvashatsz bővebben.